Vadgesztenye szezon – már tavasszal!

Kedves Mind!

Csak nagyon vázlatosan:
Nem írok, de nem unatkozom.
Dolgozom, nem is keveset.
Óvodát alapítunk.
Minden infó itt:
VADGESZTENYE WALDORF ÓVODA KEZDEMÉNYEZÉS
Minden támogatás, segítség, bátorító szó jól jön!

Pusszantás!

Reklámok

Költözik az iskolánk!

A nagy munkában el is felejtettem, hogy itt is írjak róla:

KÖLTÖZIK AZ ISKOLÁNK!

A Közép-budai Waldorf Iskola bérleti szerződését júniussal felmondta az IBS, így sürgetővé vált az egyébként már tervezgetett költözés. A frissen alakult iskolának nem kis teher belevágni az újabb építési munkálatokba, de a jövőre már négy osztálynyi gyereknek valahol el kell kezdeni a tanévet, ezért minden támogatásra szükségünk lesz.

Kölcsönöket veszünk fel, jótékonysági árverést szervezünk, adományokat gyűjtünk, téglajegyeket árulunk, stb-stb.

Köszönöm, ha adománnyal vagy a segítségkérésünk továbbításával támogatsz minket!

Ajándékok ideje

A november számunkra csupa ünnep. A Márton időszak Marci születése óta “személyes ügyünk”, tradicionális Skanzen-járással, amit tovább tarkított a falubeli tökfesztivál, majd az ovis lámpásozás. Aztán bő egy éve két születésnap is bekeretezte a hónapot: október végén az első unokatestvérke, Anna születése, november végén pedig a mi Hajnánk érkezése. Kizárt volt, hogy kézműveskedés nélkül teljen el az ősz. 🙂

Annának vettünk egy nagyon szép virágépítőt, ami persze a virágság mellett bármi lehet, akár ház is. Ehhez varrtam két, babakézbe való kismanót:
P1080674

Marcinak horgoltam egy háromszínű, spirálos labdát (itt találtam a leírást). Eleinte tartottam tőle, hogy káoszba fog torkollni a dolog…
labda1
labda2
…aztán csak megúszták a fonalak és az agytekervényeim is becsavarodás nélkül, és elkészült a mű.
labda3
Jó, jó, nem nagy cucc, de három gyerek mellett, higgyétek el, heroikus küzdelem volt. 😀
Az eredeti leírás szerint egyébként folyamatosan kell végig horgolni, először szaporítások, aztán pár egyforma sor, végül fogyasztások, de egyrészt nekem valahogy mindig csúnyácskábbnak tűnnek a fogyasztott sorok, másrészt Marcinak már egy nagyfiúsabb, kemény labdát szerettem volna készíteni, amihez tűnemezeltem egy jó, tömör gyapjúlabdát “tömőanyagnak”, ezért inkább horgoltam és összeöltöttem két félgömböt. Ennél a megoldásnál arra kell ügyelni, hogy összeillesztéskor megfelelő színek találkozzanak egymással, azaz a két félgömb horgolását fordított sorrendben kell elkezdeni.

És végül egy ráadás. Nem most készült, és elnézést is kell kérnem Tőle, hogy eddig érdemtelenül nem esett szó róla. Ő Csenge 6. születésnapi ajándéka:
P1080681

Manók

Új lények születtek, ezúttal manók. Egyrészt végre pontot tettem egy régóta a varródoboz mélyén, félkészen porosodó ügy végére:
szivarvany_manok
Másrészt kérésre kicsit belemerültem a Waldorf pedagógia rejtelmeibe, és megvarrtam Orsi néni számoló manóit, akik a most kezdődő epochában mindenféle matematikai kalandokba fognak bocsátkozni.
P1080619
Egy-egy manó egy-egy matematikai műveletet képvisel, ráadásul megtestesít egy-egy temperamentumot is. Az összeadásról ez a flegmatikus, zöld fiúmanó fog mesélni, aki nagyon kedves, elfogadó, de kissé lustácska (ha a használathoz ujjra húzzuk, ki is dudorodik a pocakja):
P1080620
A kivonás manója ez a melankolikus, kék manó, aki csupaszív, megfontolt fiúcska, bár hajlamos a búskomorságra:
P1080622
Az osztásokat ez a kolerikus, piros lánymanó fogja elvégezni, igazi tűzrőlpattant egyéniség, szenvedélyes, vezető típus, de hamar felkapja a vizet:
P1080623
A szorzások manója ez a szangvinikus, sárga lányka, aki noha kissé szétszórt, nagyon vidám, barátságos, álmodozó kislány:
P1080624

Horgolós-varrós-sütős hétköznapok

És akkor jöjjön a pótlás a horgolós-varrós-sütős hétköznapokról.

Elsőként itt van Csenge őszi/tavaszi szettje – kardigán és sapi:

Aztán egy horgolt fejpánt, amit itt találtam. Roppant egyszerű, mégis csuda látványos…

Ez pedig Marci bagolysapija. (Számtalan variációt találtok, ha rákerestek a “crochet owl hat” kifejezésre.)

Még mindig horgolás: szükségessé vált egy babalány szett – sapka és nadrág elkészítése, valamint egy pamut body (utóbbi varrva, nem horgolva). Hogy miért? …Khm… Nos, nem tudom, hogy a poklok melyik bugyrába száműzne egy pszichológus ezért, de az történt, hogy Jancsikából Pannika lett. Csenge ugyanis kitalálta, hogy Balambérnak kéne egy kis húgocska, mire közöltem, hogy az kizárt dolog, hogy én megvarrok még egy csecsemő babát, és abból kiindulva, hogy Jancsikának (korábban Babaka) hosszú évekig egyáltalán nem is volt neme, és csak pár hónapja kapta meg a Jancsika nevet, ami még mindig nem járt egyértelműen a fiúsításával, bátortalanul felvetettem, hogy mi lenne, ha ő kapna lány ruhát, és átneveznénk Pannikának, és akkor ő lehetne Balambér húga. Csenge egy darabig nem tudott száz százalékban azonosulni a tervvel, és ragaszkodott ahhoz, hogy ha Jancsika lesz is Balambér húga, akkor is maradjon meg Jancsikának, de aztán sikerült megértenie, hogy a Jancsikák csakis fiúk lehetnek, és kell találnunk egy olyan nevet, amit kislányoknak szoktak adni. Szóval íme Pannika és az ő rózsaszín toalettje:

Kevésbé számottevő alkotás a vessző babakocsi belső huzata, de már olyan rég meg akartam csinálni, hogy muszáj megörökítenem, hogy ó igen, kész van:

Ez sem túl látványos, de kifejezetten praktikus változás: Bogi baba új bőrt kapott, mivel az előző sajnos viszonylag silány anyagból készült, emiatt könnyebben koszolódott és bolyhosodott. Ezzel párhuzamosan kicseréltem a haját is pamutról gyapjú fonalra, és egy fokkal jobb technikával varrtam fel a fejére. Ilyen lett:

És nem feledkezhetek meg a manócsalád új tagjáról sem. Már korábban is gondoltam arra, hogy majd Marci is kap egy manót, aztán annyira beleszeretett Boglárkába és Málnába, hogy nem halogathattam tovább. Így született meg az első fiú manónk: Kökény úrfi. (A képen még nincs patent a nadrágján, ezért áll olyan furcsán rajta, de így is cuki…)

Marci is hamar összebarátkozott vele:

(Ha igény van rá, megpróbálok leírást is adni a különböző horgolt-varrt cuccokhoz, de nem ígérek semmit, mert most kissé sűrű az életünk…)

Végül, hogy kicsit visszacsatoljak az előző bejegyzéshez, jöjjön egy kis gasztro epizód. Mert azért szoktam kevésbé bonyolult dolgokat is sütni, mint a tündéres torta. Mondjuk zsemlét.

Ebben aztán tényleg semmi különleges nincs, viszont ha már előkerült ez a kép, felteszem a kérdést: miért van az, hogy ugyanaz a recept százszor jobb sütőben megsütve, mint kenyérsütő gépben? A fenti zsemle ugyanis egy szimpla kenyérsütőgépes tésztából készült, mégis egészen más, mint a kenyér, ami a gépben sül belőle. Sőt tapasztalatom szerint maga a kenyér is egészen más. Ötletek?

Ezzel lassan végére érek a pótlásnak. A következő bejegyzés arra próbál majd választ adni, hogy mi a teendő, ha gyermekünk beleönt egy fél üveg hobbiragasztót a számítógép billentyűzetébe. Mondhatnám, hogy na végre egy pasis téma, de nem, sőt a férfi társadalom (különösen az informatikus társadalom) lelki békéje érdekében óvva intenék mindenkit, akit első olvasásra felvillanyozott a beharangozóm, hogy bele ne nézzen a következő írásba!

Ünnepek

Hogy azért ne varrjak minden elmaradást a freeblog nyakába, no meg az igazság kedvéért, le kell írnom, hogy néhány tartozásom a fényképezőgépünk (pontosabban a memóriakártyánk) kehessége miatt állt fenn, de most ezeket is rendezem. Voltak például ünnepeink, amikről nem tudtam fotót mutatni, jöjjenek most ezek…

Itt van például Marci 1. születésnapi tortája még szeptemberről. A nagy diétázás következtében már nem okozott gondot, hogy egy 1 éveseknek megfelelő, de nagyobbak számára is élvezhető tortát készítsek. (Spéci hozzávalók: rizstej, kukoricakeményítő, köles, agar-agar por, stb.)

És néhány portré az 1 éves Marciról:

Aztán jöttek az őszi ünnepek. Itt egy roppant egyszerű ajtódísz dísztökből, néhány papírdarabból, szalmaseprűvel:

És persze volt töklámpás is:

Ez pedig már a karácsonyi ajtódísz némi Waldorf-hatásra:

A gyapjúangyalkák közelebbről:

Aztán elmúlt a karácsony, és ha az ünnepekkor kellő ráhagyással vásároltuk be az alapanyagokat, akkor ilyenkor felmerül a kérdés: mi legyen a maradékkal? Nálunk dióból volt otthon túlkínálat, ezért úgy döntöttem, hogy az ünnepek során rögzült édességfüggőségemet az egyik kedvenc diós desszertemmel fogom csillapítani, amit még Csengével való várandósságom alatt ismertem meg egy fórumon. Előre is elnézést, a két szóból álló nevű sütinek csak az elejére és a végére nem emlékszem, azaz hogy macedón vagy makedón, és hogy kocka vagy szelet. A receptet mindenesetre közzéteszem, de már most szólok, hogy ne számítsatok semmi egészségesre!

Tehát a macedón vagy makedón kocka vagy szelet hozzávalói:

  • 1 dl víz (ha nagyon elkap minket a szenvedély, helyettesíthetjük pl. baracklével)
  • 35 dkg cukor
  • 50-60 dkg darált dió
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • 20 dkg étcsokoládé

Elkészítése roppant egyszerű: a vizet a cukorral felforraljuk, majd összekeverjük a dióval és a vaníliás cukorral. Az így kapott masszát megfelezzük, és az egyik adaghoz 10 dkg olvasztott csokit adunk. A csokis részt szétterítjük egy fóliával kibélelt tepsiben, majd erre rákanalazzuk a sima diós részt, és ezt is elsimítjuk. A tetejét 10 dkg olvasztott csokival borítjuk. Hűtőbe rakva dermedni hagyjuk, és kész. Tálaláskor igen apró kockákra szeleteljük, no nem fukarságból, csak azért, mert nagyobb dózisban roppant émelyítő tud lenni, bonbon méretben viszont sokkolóan finom.

Már februárnál tartunk, ami nálunk Csengéről szól. Természetesen sikerült elkövetnem azt a hibát, hogy bevontam a nem kis igényekkel megáldott gyermekemet a tortakészítés tervező fázisába, és megkérdeztem, milyen ízű legyen a tortája, és legfőképp, hogyan nézzen ki… Ahogy tavaly kis híján terítékre került a komplett ökoszisztéma (egy szimpla katicás-méhecskés-virágos díszítésen felbuzdulva), úgy idén a nyakunkba szakadt az egész tündér birodalom, de végül sikerült megálljt parancsolni a folyamatnak, és kiegyezni egy darab tündérben és párszázezer virágban és pillangóban, no meg két emeletben. A megvalósításban segítségem volt egy remek tortakellék bolt, ahol kaptam mindenféle kiszúrókat és ami még jobb, természetes ételszínezéket! Aztán a neten levadásztam egy házi fondant receptet, amit gyorsan le is írok, hátha valakinek jól jön:

  • 900 g jól átszitált porcukor
  • 1 ek. zselatin
  • 1 ek. növényi zsiradék
  • 2 ek. méz
  • 6 ek. víz
  • (1 ek. = kb. 15 ml)

Elkészítése: Beáztatjuk a vízben a zselatint, közben kimérjük a mézet és a zsiradékot. (A legtöbb recept margarint ír, ami a mézzel együtt kissé elsárgítja a fondantot, ezért én inkább hófehér kókuszzsírt, valamint akácmézet használtam, így szép fehér maradt a bevonat.) Lassan elkezdjük melegíteni a zselatinos oldatot, és még mielőtt forrni kezdene, hozzáadjuk a mézet és a zsiradékot. Addig melegítjük, míg megolvadnak az összetevők, forralni nem szabad. Ha langyosra hűlt, elkezdjük hozzáadagolni a porcukrot, eleinte keverve, majd porcukros deszkán gyúrva. (Egyéb infó: Légmentesen becsomagolva, hűtőben sokáig eláll. Ilyenkor használat előtt átgyúrjuk. Hibalehetőségek: Ha nagyon ragad gyúrhatunk hozzá keményítőt. Ha törik, túl sok a cukor. Ha szakad, túl sok a zsiradék. Ha gumis, túl sok a zselatin.)

Ebből a nyújtható, formázható fondantból (illetve a tündér esetében marcipánból) szép komótosan, a céldátum előtt majdnem egy héttel elkezdtem elkészíteni a tortadíszeket. Itt figyelnek a hűtőben:

Aztán a nagy napra össze is állt a torta:

A virágok közelebbről:

A tündér közelebbről:

Márciusban még felköszöntöttük Apát, aki roppant pihentető módon egy szimpla gyümölcstortát kapott, és ezzel vége is egyelőre a családi ünnepek sorának.

A szintén márciusi nemzeti ünnepünket azonban nem hagyhatom ki, mert hát minket sem hagyott ki az egész Európát ledermesztő időjárási őrület… Miután kiástuk magunkat, és letakarítottuk az ajtóról a hóréteget, szemrevételeztük a kinti helyzetet. Ilyen volt a kert március idusán:

Frigó-tulipánok:

Hófúvás a ház mellett:

És ez a szegény rigó sem számított rá, hogy a fészek, amit az ablak alatti tujára épített, a fagyhalál elől fogja majd megvédeni:

(Itt egyébként éppen megrázta magát, de pár pillanattal előtte még a rigót is teljesen belepte a hó.)

Azóta (pontosabban úgy egy hete) kitört a koranyárias tavasz, a cserebogarak, ahogy előbújtak, úgy el is hullottak (tele van velük a falu, brrrr…), már el is virágoztak a krókuszok, és virítanak a cseresznyefák.

Ezzel most zárom is ezt a bejegyzést. A következő – terveim szerint – az eddig be nem mutatott horgolmányokról fog szólni. (Bocs, fiúk, ez sem a ti körötök lesz.:D)

A Baba

Már majdnem egy éve annak, hogy megígértem, írok a Babáról. Akkor még csak ennyi látszott belőle (bal alsó sarok):

…de most a cél érdekében, készítettem róla egy pofásabb fotót is, íme:

Jelenleg kölcsönruhában van, ugyanis Csenge néhány hónappal ezelőtt felfedezett egy zsák mélyén egy klasszikus gumifejű csecsemőbabát, és teljesen rákattant, így szegény elárvult Baba (illetve ahogy becézős korszakában Csenge nevezte: Babaka) helyett kénytelen voltam neki meleg ruhát varrni. A meglepő fordulat az volt, hogy egyidőben a ruha elkészülésével, Csenge váratlanul visszakattant Babakára, és így most ő feszít a vagány melegítőruciban. (Szerencsére hasonló méretben nyomul, mint a gumifejű.)

No, de mit lehet tudni Babakáról? Babaka egy ideje nem Babaka. Ha jobban belegondolok, jó darabig, amíg nélkülöznie kellett Csenge figyelmét, szinte meg sem szólítottuk. Most, hogy újra előtérbe került, rákérdeztem, hogy mi a neve, mire Csenge közölte, hogy Baba. Szóval Babaka most éppen Baba, aztán ki tudja, milyen nevet fog kapni, ha Csenge idővel hajlandó lesz böcsületes névvel ellátni.

A részleteket tekintve Baba testanyagból készült és gyapjúval van kitömve. Formáját leginkább a szabásnak köszönheti, illetve némi tömés közben alkalmazott trükknek. Fejét úgy csináltam, ahogy a Waldorf-manókét, -babákét szokás. A karjait és lábait picit másképp rögzítettem, mint azt hagyományosan szokták az ilyen típusú babáknál, illetve extra még a köldök és a formás kis popsi is.

A technikai részletek kedvéért készítettem pár meztelen fotót is róla. Remélem, nem fog megsértődni miatta…

Összességében elég nagy munka volt, így mielőtt bárki rákérdezne, nem, nem varrok több ilyet, sőt titkon abban reménykedem, hogy Csenge a leendő tesókkal is hajlandó lesz megosztozni ezen az egyetlen darabon…

Zizi, Sárika Waldorf-manója

Újabb manó született. Ő Zizi.

 

És mivel Sárikáékhoz hivatalos karácsony estére, kapott egy alkalomhoz illő, ünnepi ruhácskát is. (Elnézést a fotón látható, meglehetősen amatőr fotosoppolásért, siettünk…)

 

Természetesen Zizi is átment a Csenge-teszten, és a legmagasabb szintű, “Anya, inkább maradjon nálunk!” minősítést kapta. Ez, valamint a babázásban tapasztalható fejlődés egyértelművé tette, hogy nem halogathatom tovább a dolgot: Csengének új, méghozzá csecsemő baba kell, amit lehet pelenkázni, öltöztetni, hordozni, szoptatni, tutujgatni, stb. Remélem, karácsonyra, de legkésőbb a születésnapjára elkészül.

Szösszenetek őszről

Anya éppen megint manókat varr. És sajnos megint nem nekem. Bár most már azt mondta, hogy én is sorra kerülhetek ismét, főleg, mivel minden babába már félkész állapotban beleszeretek. Eeeeeeenyire:

Hát igen, így egy kicsit nehéz lehet haladni a munkával…

Az ősz sem telt el újdonságok nélkül. Tekintsétek csak meg a következő remek portrét rólam!

Nem, nem a frizurámat kell nézni!… Nem is a számban sorakozó gyönyörű fogacskákat!… Hanem ott balra… egészen a kép szélén! Igen, ott a kezem környékén… Na, kérem szépen! Így kell szépen, elegánsan fogni egy evőeszközt! Mit szóltok? És mindezt teljesen egyedül fejlesztettem ki!

Másik komoly tudományom a fogmosás. Mert akár hiszitek, akár nem, időnként már sokkal többről szól a történet, mint a fogkrém lenyalogatásáról vagy a fogkefe módszeres szétrágásáról…

És mivel a szájhigiénia nagyon fontos, Hápi sem maradhat ki. (Vigyázat! A következő videó nyomokban dackorszakra utaló elemeket tartalmazhat!)

Sárika virágsapkás álommanója

Ismét készült egy manó – ezúttal virágos sapkával. Valahol láttam egy ilyen megoldást, és nagyon megtetszett. A kivitelezés egy fokkal macerásabb, mint a sima karimás sapka esetében, de a végeredményt tekintve azt hiszem, megéri…