Tündérkunyhó kiadó!

Természet ihlette, részben kő, részben favázas, háromszintes, erkélyes, összevissza-komfortos, egy konyha, egy nappali-étkező és egy fürdős hálószoba beosztású, újépítésű ingatlan kiadó nem dohányzó tündér részére.

tk01

(A kunyhóról kívülről készült fotók nagyításához kattints a képekre!)

tk02 tk03 tk04 tk05 tk06

tk07

A bejáratnál gomba tábla üdvözöl minket,

tk08

tündér és manó vendégeink pedig a másik oldalon tudnak csengetni.

tk09

A földszinten a kőfalú, fehérre meszelt konyhába lépünk,

tk10

ahol találhatunk termések, virágok és egyéb apróságok tárolásra alkalmas polcokat,

tk11

egy tégladarabkából készült tűzhelyet kagyló mosogatóval,

tk12

és egy munkaasztalt, ami alatt akár a dió tálak is elférnek.

tk13

Az erős létrán az étkező-nappaliba jutunk.

tk14

Itt az étkezőgarnitúra és puha, nemez szőnyeg szolgálják kényelmünket,

tk15

amit tovább fokoz a felfüggesztett lámpás,

tk16

képek a falon,

tk17

és néhány polc,

tk18

ahol akár a tündérkönyvtár nélkülözhetetlen, “Bogyók” és “Virágok” köteteit is tárolhatjuk.

tk19 tk20

A második emeleten található a fürdős hálószoba

tk21

kényelmes ággyal, meleg, gyapjú ágyneművel,

tk22

és függönnyel diszkréten leválasztott, kagyló káddal.

tk23

A hálószobából újabb létra vezet az erkélyre,

tk24

ahol átadhatjuk magunkat a tündérek kedvenc, esti elfoglaltságának, a csillagnézésnek.

tk25

Kedves Tündér, ha felkeltette az érdeklődésedet az ingatlan, költözz be még ma!

Reklámok

Tündérek és effélék

Az előző bejegyzésben debütált ősz tündér persze lavinát indított el… Aki szalaggyapjúhoz nyúl, számítson rá, hogy a szerelem megúszhatatlan! 🙂 Így aztán készült még néhány hasonló lény, akik közül a legtöbben gazdára is leltek a hidegkúti adventi vásárban. Ilyenek voltak (bocs a fotókért, rájuk fért volna némi photoshopolás…):

Vigyázat, pótlások jönnek!

Már többször beígértem, hogy pótolni fogok, és huhh, nem kicsit koppant az állam, mikor átnyálaztam a fotóimat, és szembesültem vele, milyen régi dolgokról nem meséltem még. Például olyanokról, mint ez a kis zebra, aki már legalább egy éve a gyerekek cimborája:

Vagy erről a gyapjútündérről, aki még 2013 őszén köszöntötte a hozzánk betérőket:

Vagy erről a szivárvány színű forgóról a gyerekszobaablakban:

Vagy a 2013-ban gyorsan “összedobott”, majd 2014-ben újra felhasznált adventi kalendáriumról:

Folyt. köv.

Ünnepek

Hogy azért ne varrjak minden elmaradást a freeblog nyakába, no meg az igazság kedvéért, le kell írnom, hogy néhány tartozásom a fényképezőgépünk (pontosabban a memóriakártyánk) kehessége miatt állt fenn, de most ezeket is rendezem. Voltak például ünnepeink, amikről nem tudtam fotót mutatni, jöjjenek most ezek…

Itt van például Marci 1. születésnapi tortája még szeptemberről. A nagy diétázás következtében már nem okozott gondot, hogy egy 1 éveseknek megfelelő, de nagyobbak számára is élvezhető tortát készítsek. (Spéci hozzávalók: rizstej, kukoricakeményítő, köles, agar-agar por, stb.)

És néhány portré az 1 éves Marciról:

Aztán jöttek az őszi ünnepek. Itt egy roppant egyszerű ajtódísz dísztökből, néhány papírdarabból, szalmaseprűvel:

És persze volt töklámpás is:

Ez pedig már a karácsonyi ajtódísz némi Waldorf-hatásra:

A gyapjúangyalkák közelebbről:

Aztán elmúlt a karácsony, és ha az ünnepekkor kellő ráhagyással vásároltuk be az alapanyagokat, akkor ilyenkor felmerül a kérdés: mi legyen a maradékkal? Nálunk dióból volt otthon túlkínálat, ezért úgy döntöttem, hogy az ünnepek során rögzült édességfüggőségemet az egyik kedvenc diós desszertemmel fogom csillapítani, amit még Csengével való várandósságom alatt ismertem meg egy fórumon. Előre is elnézést, a két szóból álló nevű sütinek csak az elejére és a végére nem emlékszem, azaz hogy macedón vagy makedón, és hogy kocka vagy szelet. A receptet mindenesetre közzéteszem, de már most szólok, hogy ne számítsatok semmi egészségesre!

Tehát a macedón vagy makedón kocka vagy szelet hozzávalói:

  • 1 dl víz (ha nagyon elkap minket a szenvedély, helyettesíthetjük pl. baracklével)
  • 35 dkg cukor
  • 50-60 dkg darált dió
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • 20 dkg étcsokoládé

Elkészítése roppant egyszerű: a vizet a cukorral felforraljuk, majd összekeverjük a dióval és a vaníliás cukorral. Az így kapott masszát megfelezzük, és az egyik adaghoz 10 dkg olvasztott csokit adunk. A csokis részt szétterítjük egy fóliával kibélelt tepsiben, majd erre rákanalazzuk a sima diós részt, és ezt is elsimítjuk. A tetejét 10 dkg olvasztott csokival borítjuk. Hűtőbe rakva dermedni hagyjuk, és kész. Tálaláskor igen apró kockákra szeleteljük, no nem fukarságból, csak azért, mert nagyobb dózisban roppant émelyítő tud lenni, bonbon méretben viszont sokkolóan finom.

Már februárnál tartunk, ami nálunk Csengéről szól. Természetesen sikerült elkövetnem azt a hibát, hogy bevontam a nem kis igényekkel megáldott gyermekemet a tortakészítés tervező fázisába, és megkérdeztem, milyen ízű legyen a tortája, és legfőképp, hogyan nézzen ki… Ahogy tavaly kis híján terítékre került a komplett ökoszisztéma (egy szimpla katicás-méhecskés-virágos díszítésen felbuzdulva), úgy idén a nyakunkba szakadt az egész tündér birodalom, de végül sikerült megálljt parancsolni a folyamatnak, és kiegyezni egy darab tündérben és párszázezer virágban és pillangóban, no meg két emeletben. A megvalósításban segítségem volt egy remek tortakellék bolt, ahol kaptam mindenféle kiszúrókat és ami még jobb, természetes ételszínezéket! Aztán a neten levadásztam egy házi fondant receptet, amit gyorsan le is írok, hátha valakinek jól jön:

  • 900 g jól átszitált porcukor
  • 1 ek. zselatin
  • 1 ek. növényi zsiradék
  • 2 ek. méz
  • 6 ek. víz
  • (1 ek. = kb. 15 ml)

Elkészítése: Beáztatjuk a vízben a zselatint, közben kimérjük a mézet és a zsiradékot. (A legtöbb recept margarint ír, ami a mézzel együtt kissé elsárgítja a fondantot, ezért én inkább hófehér kókuszzsírt, valamint akácmézet használtam, így szép fehér maradt a bevonat.) Lassan elkezdjük melegíteni a zselatinos oldatot, és még mielőtt forrni kezdene, hozzáadjuk a mézet és a zsiradékot. Addig melegítjük, míg megolvadnak az összetevők, forralni nem szabad. Ha langyosra hűlt, elkezdjük hozzáadagolni a porcukrot, eleinte keverve, majd porcukros deszkán gyúrva. (Egyéb infó: Légmentesen becsomagolva, hűtőben sokáig eláll. Ilyenkor használat előtt átgyúrjuk. Hibalehetőségek: Ha nagyon ragad gyúrhatunk hozzá keményítőt. Ha törik, túl sok a cukor. Ha szakad, túl sok a zsiradék. Ha gumis, túl sok a zselatin.)

Ebből a nyújtható, formázható fondantból (illetve a tündér esetében marcipánból) szép komótosan, a céldátum előtt majdnem egy héttel elkezdtem elkészíteni a tortadíszeket. Itt figyelnek a hűtőben:

Aztán a nagy napra össze is állt a torta:

A virágok közelebbről:

A tündér közelebbről:

Márciusban még felköszöntöttük Apát, aki roppant pihentető módon egy szimpla gyümölcstortát kapott, és ezzel vége is egyelőre a családi ünnepek sorának.

A szintén márciusi nemzeti ünnepünket azonban nem hagyhatom ki, mert hát minket sem hagyott ki az egész Európát ledermesztő időjárási őrület… Miután kiástuk magunkat, és letakarítottuk az ajtóról a hóréteget, szemrevételeztük a kinti helyzetet. Ilyen volt a kert március idusán:

Frigó-tulipánok:

Hófúvás a ház mellett:

És ez a szegény rigó sem számított rá, hogy a fészek, amit az ablak alatti tujára épített, a fagyhalál elől fogja majd megvédeni:

(Itt egyébként éppen megrázta magát, de pár pillanattal előtte még a rigót is teljesen belepte a hó.)

Azóta (pontosabban úgy egy hete) kitört a koranyárias tavasz, a cserebogarak, ahogy előbújtak, úgy el is hullottak (tele van velük a falu, brrrr…), már el is virágoztak a krókuszok, és virítanak a cseresznyefák.

Ezzel most zárom is ezt a bejegyzést. A következő – terveim szerint – az eddig be nem mutatott horgolmányokról fog szólni. (Bocs, fiúk, ez sem a ti körötök lesz.:D)