Ünnepek

Hogy azért ne varrjak minden elmaradást a freeblog nyakába, no meg az igazság kedvéért, le kell írnom, hogy néhány tartozásom a fényképezőgépünk (pontosabban a memóriakártyánk) kehessége miatt állt fenn, de most ezeket is rendezem. Voltak például ünnepeink, amikről nem tudtam fotót mutatni, jöjjenek most ezek…

Itt van például Marci 1. születésnapi tortája még szeptemberről. A nagy diétázás következtében már nem okozott gondot, hogy egy 1 éveseknek megfelelő, de nagyobbak számára is élvezhető tortát készítsek. (Spéci hozzávalók: rizstej, kukoricakeményítő, köles, agar-agar por, stb.)

És néhány portré az 1 éves Marciról:

Aztán jöttek az őszi ünnepek. Itt egy roppant egyszerű ajtódísz dísztökből, néhány papírdarabból, szalmaseprűvel:

És persze volt töklámpás is:

Ez pedig már a karácsonyi ajtódísz némi Waldorf-hatásra:

A gyapjúangyalkák közelebbről:

Aztán elmúlt a karácsony, és ha az ünnepekkor kellő ráhagyással vásároltuk be az alapanyagokat, akkor ilyenkor felmerül a kérdés: mi legyen a maradékkal? Nálunk dióból volt otthon túlkínálat, ezért úgy döntöttem, hogy az ünnepek során rögzült édességfüggőségemet az egyik kedvenc diós desszertemmel fogom csillapítani, amit még Csengével való várandósságom alatt ismertem meg egy fórumon. Előre is elnézést, a két szóból álló nevű sütinek csak az elejére és a végére nem emlékszem, azaz hogy macedón vagy makedón, és hogy kocka vagy szelet. A receptet mindenesetre közzéteszem, de már most szólok, hogy ne számítsatok semmi egészségesre!

Tehát a macedón vagy makedón kocka vagy szelet hozzávalói:

  • 1 dl víz (ha nagyon elkap minket a szenvedély, helyettesíthetjük pl. baracklével)
  • 35 dkg cukor
  • 50-60 dkg darált dió
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • 20 dkg étcsokoládé

Elkészítése roppant egyszerű: a vizet a cukorral felforraljuk, majd összekeverjük a dióval és a vaníliás cukorral. Az így kapott masszát megfelezzük, és az egyik adaghoz 10 dkg olvasztott csokit adunk. A csokis részt szétterítjük egy fóliával kibélelt tepsiben, majd erre rákanalazzuk a sima diós részt, és ezt is elsimítjuk. A tetejét 10 dkg olvasztott csokival borítjuk. Hűtőbe rakva dermedni hagyjuk, és kész. Tálaláskor igen apró kockákra szeleteljük, no nem fukarságból, csak azért, mert nagyobb dózisban roppant émelyítő tud lenni, bonbon méretben viszont sokkolóan finom.

Már februárnál tartunk, ami nálunk Csengéről szól. Természetesen sikerült elkövetnem azt a hibát, hogy bevontam a nem kis igényekkel megáldott gyermekemet a tortakészítés tervező fázisába, és megkérdeztem, milyen ízű legyen a tortája, és legfőképp, hogyan nézzen ki… Ahogy tavaly kis híján terítékre került a komplett ökoszisztéma (egy szimpla katicás-méhecskés-virágos díszítésen felbuzdulva), úgy idén a nyakunkba szakadt az egész tündér birodalom, de végül sikerült megálljt parancsolni a folyamatnak, és kiegyezni egy darab tündérben és párszázezer virágban és pillangóban, no meg két emeletben. A megvalósításban segítségem volt egy remek tortakellék bolt, ahol kaptam mindenféle kiszúrókat és ami még jobb, természetes ételszínezéket! Aztán a neten levadásztam egy házi fondant receptet, amit gyorsan le is írok, hátha valakinek jól jön:

  • 900 g jól átszitált porcukor
  • 1 ek. zselatin
  • 1 ek. növényi zsiradék
  • 2 ek. méz
  • 6 ek. víz
  • (1 ek. = kb. 15 ml)

Elkészítése: Beáztatjuk a vízben a zselatint, közben kimérjük a mézet és a zsiradékot. (A legtöbb recept margarint ír, ami a mézzel együtt kissé elsárgítja a fondantot, ezért én inkább hófehér kókuszzsírt, valamint akácmézet használtam, így szép fehér maradt a bevonat.) Lassan elkezdjük melegíteni a zselatinos oldatot, és még mielőtt forrni kezdene, hozzáadjuk a mézet és a zsiradékot. Addig melegítjük, míg megolvadnak az összetevők, forralni nem szabad. Ha langyosra hűlt, elkezdjük hozzáadagolni a porcukrot, eleinte keverve, majd porcukros deszkán gyúrva. (Egyéb infó: Légmentesen becsomagolva, hűtőben sokáig eláll. Ilyenkor használat előtt átgyúrjuk. Hibalehetőségek: Ha nagyon ragad gyúrhatunk hozzá keményítőt. Ha törik, túl sok a cukor. Ha szakad, túl sok a zsiradék. Ha gumis, túl sok a zselatin.)

Ebből a nyújtható, formázható fondantból (illetve a tündér esetében marcipánból) szép komótosan, a céldátum előtt majdnem egy héttel elkezdtem elkészíteni a tortadíszeket. Itt figyelnek a hűtőben:

Aztán a nagy napra össze is állt a torta:

A virágok közelebbről:

A tündér közelebbről:

Márciusban még felköszöntöttük Apát, aki roppant pihentető módon egy szimpla gyümölcstortát kapott, és ezzel vége is egyelőre a családi ünnepek sorának.

A szintén márciusi nemzeti ünnepünket azonban nem hagyhatom ki, mert hát minket sem hagyott ki az egész Európát ledermesztő időjárási őrület… Miután kiástuk magunkat, és letakarítottuk az ajtóról a hóréteget, szemrevételeztük a kinti helyzetet. Ilyen volt a kert március idusán:

Frigó-tulipánok:

Hófúvás a ház mellett:

És ez a szegény rigó sem számított rá, hogy a fészek, amit az ablak alatti tujára épített, a fagyhalál elől fogja majd megvédeni:

(Itt egyébként éppen megrázta magát, de pár pillanattal előtte még a rigót is teljesen belepte a hó.)

Azóta (pontosabban úgy egy hete) kitört a koranyárias tavasz, a cserebogarak, ahogy előbújtak, úgy el is hullottak (tele van velük a falu, brrrr…), már el is virágoztak a krókuszok, és virítanak a cseresznyefák.

Ezzel most zárom is ezt a bejegyzést. A következő – terveim szerint – az eddig be nem mutatott horgolmányokról fog szólni. (Bocs, fiúk, ez sem a ti körötök lesz.:D)

Reklámok

Gesztenyés-meggyes torta

Ha nem lett volna Mr. Murphy, akkor valószínűleg az sem történik meg, hogy pont a legnagyobb diétázás idejére esik egy szülinap. A szülinaphoz pedig torta is dukál… Na de hogyan süssünk tortát tej, tojás, glutén, kakaó (ja, mert menet közben ez is gyanúba keveredett), olajos magvak, aprómagvas gyümölcsök és hasonlók nélkül nélkül??? Először azt gondoltam, ez az igazi mission impossible, de végül csak sikerült. Az eredmény az alábbi gesztenyés-meggyes torta lett:

 

Hozzávalók a piskótához:

  • 20 dkg liszt (Bezgluten piskótakeverék)
  • 8 dkg cukor
  • 1 tk sütőpor (gluténmentes, pl. Bezgluten vagy Haas)
  • 1 tk. szódabikarbóna
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 6 ek. olaj
  • 2 dl víz
  • 1 ek. 10%-os ecet

Hozzávalók a töltelékhez, díszítéshez:

  • 50 dkg bio gesztenyemassza (Maroni)
  • 2 dl rizstejszín
  • cukor ízlés szerint
  • rum vagy rum aroma ízlés szerint
  • 2 üveg meggybefőtt (tartósítószermentes)
  • 1 tk. agar-agar por

Elkészítés:

Azt találtam ki, hogy félretéve minden szkepticizmusomat, megpróbálom elkészíteni az egyik korábban talált tej-tojásmentes piskótareceptet gluténmentes liszttel. A kétkedés abból származott, hogy a recepttel még normál liszttel is csak félsikereket tudtam elérni, a gluténmentes lisztkeverékek pedig csak tovább szokták nehezíteni a dolgomat, de némi kísérletezés után kiderült, hogy a Bezgluten piskótakeverékkel egész könnyű, finom tésztát lehet összedobni. Azt nem tudom, hogy a piskótaformám mérete vagy a sütőm vagy maga recept vagy ezek együttesen eredményezték-e, hogy nem lett olyan magas a piskóta, mint szerettem volna, ezért két lapot is készítettem (azaz a fent adag 2x-esét vettem), hogy igazán szép tortát kapjak. A tészta hozzávalóit az ecet kivételével simára kevertem, majd gyorsan hozzákevertem az ecetet is, sütőpapírral bélelt formába öntöttem, és kb. 150 fokra (légkeveréssel) előmelegített sütőben 30-40 percig sütöttem. Mindenképp érdemes tűpróbával ellenőrizni.

Közben elkészítettem a gesztenyés tölteléket. Kiolvasztottam a gesztenyetömböket, a rizstejszínnel fellazítottam, majd cukorral és rummal ízesítettem. A két üveg meggybefőttet lecsöpögtettem, az egyik üveg levét fel is fogtam egy edényben. A léhez hozzáadtam az agar-agar port (a zselatin állítólag szarvasmarhából származik, így nálunk most az sem játszik), lassan felforraltam, és félretettem hűlni.

Az alsó piskótalapot megkentem gesztenyével, került rá egy réteg meggy, amire ráöntöttem az addigra hűlni kezdő, így sűrűsödő, agar-agaros lé 2/3-át, hogy összefogja a meggyeket. Erre ráfektettem a másik lapot, megkentem a tetejét és az oldalát gesztenyével, díszítésként pedig meggyet és habkinyomóval formált gesztenyehalmokat használtam. A maradék agar-agaros levet újra felmelegítettem, hogy szép sima legyen, és a díszítések közé öntöttem zselatinnak.

 

(Megjegyzés: A receptben szereplő márkákat sokkal inkább közérdekből, mint reklám céljából neveztem nevükön.)

Születésnap, farsang, pöttyök, egyebek

Egy mozgalmas február végén járunk.

A hónap elején megint részünk lehetett egy kis valódi télben, itt nálunk a hegyen 20-25 cm hó is lehullott, Apa pedig reggelente -20 fokokon vergődte át magát az autóig. Most meg már szinte az utolsó hókupacok is vereséget szenvedtek a napsugarakkal szemben, a tuják alatt nyílnak a hóvirágok,

és az első tulipánhajtások is előmerészkedtek a fagyos föld alól.

A hónap közepén egyszerre több ünnepre is készültünk.

Először is a klubos farsangra, ami azért volt szívünknek különösen kedves, mert jelmezbál kategóriában ez volt Csengének Az Első. Ki is gondolta, hogy ő Babóca, a katicakislány szeretne lenni, aztán együtt össze is állítottuk a jelmezt. Lila (helyett bordó) ruhácskája Emesének köszönhetően már volt, ehhez kapott csápokat fekete szöszös drótból (fogalmam sincs, mi a hivatalos neve), a szárnyait pedig egy nagy tálon megformázott papírmaséból készítettük – közösen, mert így volt igazi a mulatság.

A farsang napján hatalmas zimankó közepette evickéltünk le a hegyről a party helyszínére, így ennek és a nagy nyüzsgésnek köszönhetően, az esemény jelentőségéhez egyáltalán nem méltó módon egy darab fotó sem készült Babócáról…:(

Megörökítettük viszont Legóék mulatságát. Alant éppen széki négyest járnak…

Aztán elérkezett Csenge 4. születésnapja! Hihetetlen, de az én kis szöszös homlokú, szuszogó gombócom…

…mára ekkora hölggyé cseperedett:


Ilyenkor a bolti ajándékok mellett szeretek magam is készíteni valami apróságot, akár úgy is, hogy Csenge látja, mert olyan jó látni az izgalmat és az érdeklődést, ahogy lesi, hogyan születik meg egy-egy alkotás, no meg, hogy mikor készül már el végre. Szóval ezúttal egy horgolt mamusz volt a (félig-meddig) meglepetés.

A leírást itt találtam, de persze a méretnek megfelelően változtattam egy-két apróságon.

Volt persze torta is. Csenge kívánságának megfelelően katicával, méhecskével és virágokkal (sajnos a pillangó és a kukac már nem fért rá, sőt ha a torta felszíne nem szab határt, akkor kb. a komplett ökoszisztéma rákerült volna…), és hogy egy picit magamnak is kedvezzek, tej nélkül.

De a saját készítésű meglepetések terén kétség kívül Pista papa vitte el a pálmát. Történt ugyanis, hogy Csenge néhány éve kapott Danitól egy ilyen tűzhelyet:

Forrás: ajandekkatalogus.hu

Aztán teltek a hónapok, és Csengével együtt az igényei is egyre nőttek, míg egy nap közölte, hogy ehhez a tűzhelyhez biza sütő is dukál… Ekkor összedugtuk a fejünket Csilla nagyival (na ja, az ilyen jellegű, férfiak ellen irányuló merényletek mindig valamilyen asszonyi összeesküvés során születnek), és kitaláltuk, hogy Pista papa beleépíthetné a tűzhelyet egy komplett kiskonyhába. El is vitték a játékot, Csengének pedig beígértük, hogy karácsonyra gyönyörű konyhát kap majd helyette/belőle. A fúrás-faragás-csiszolás-lakkozás addig húzódott, hogy eltelt a karácsony – konyha nélkül. Persze az egésznek én ittam meg a levét, ugyanis Csenge arra a kérdésemre, hogy süt-e nekem palacsintát (az ideiglenes, kartondobozból összeeszkábált tűzhelyen), közölte, hogy nem, majd csak azon, amit a Pista papa csinál neki. Erre megsürgettem a maestrót, mondván, hogy az ő lelkén fog száradni, ha palacsinta nélkül maradok. Így a születésnapi bulira végre el is készült a csoda – tűzhellyel, sütővel, hűtővel, mosogatóval, csurgatóval és akasztókkal. Íme:

És mi minden történt ezalatt Marcival?

Gyarapodott fejlődött, ahogy illik. Az, hogy a hátáról az oldalára tud fordulni, nem újdonság, hiszen ezt már – sokkoló módon – két naposan bemutatta a kórházban. A hasról hátra fordulást karácsonykor pipáltuk ki, az imént említett, hátról indított forgásból pedig január közepén érkezett meg a hasára. Azóta zabálnivalóan fókázik és tolat, hogy hamarosan 12 km/h-s sebességgel kússza-mássza be bérleményünk összes termeit.

Testi-lelki jóllétét az ébren töltött órák 95%-ának végiggurgulázásával-gagyarászásával, illetve röpke 7,5 kilós súlyával igyekszik alátámasztani.

Egyedül ez a fránya ekcéma tör még mindig borsot az orrunk alá, de úgy tűnik, lassan-lassan sikerül felülkerekednünk rajta. A kezdeti sikertelenség után tovább szigorítottam a diétát, most már kizárom a lehető legkisebb esélyét is az alávaló tehéntejfehérjének, ami többek között azt jelenti, hogy kénytelen vagyok kizárólag itthon sütött kenyeret enni, minden “nyomokban tartalmazhat” típusú ételt száműzni, és csilliókat költeni különböző bio- és reformélelmiszer-boltokban. Citrusfélék továbbra is csak minimális mértékben jöhetnek szóba (kb. csak akkor, amikor citromlével ízesítek egy-egy tejtermékpótló ételt), banánból pedig, amivel a kieső kálcium egy részét igyekszem pótolni, csakis bio verzió mehet a reggeli turmixba. Bő egy hete újabb gyanúsított is képbe került, ugyanis egy reggelire elfogyasztott rántotta után estére Marci pöttyei a szokottnál is csúnyábban néztek ki, így a tojást is kihúztam az étlapról. Ez mondjuk nem kis kreativitást igényel főzés-sütés fronton, de az első kétségbeesés után kiderült, hogy azért tej- és tojásmentesen sincs minden veszve. Ezt bizonyítandó íme a diétás és fincsi farsangi fánkunk:

(Hogy közérdekű is legyek, itt a receptje: 50 dkg liszt, 1 csomag instant élesztő, 2 csipet só, 3 teáskanál cukor, 2,5-3 dl víz – összegyúrni, kelni hagyni, forró olajban pirosra sütni, nagy hirtelen jól megenni, tíz ujjunkat végignyalni. A recept ebből a kincsesbányából származik.)

A diétán túl homeopátiás vonalon is folytattuk a próbálkozást: a gyerekorvos ismét szerváltást javasolt, ami (kopp-kopp-kopp) beválni látszik.

Hogy végül a sok kísérletezés közül mi vezetett javuláshoz, egyelőre nem tudom, de a lényeg, hogy jó két hónap után Marci arcát, nyakát és karjait végre nem borítják száraz, hámló, viszkető, duzzadt, vörös foltok.

Persze hamarosan letesztelem, hogy minek köszönhető ez az örömteli változás, de előbb még hátra van számunkra egy nagy átvészelnivaló… A hónap híre ugyanis, hogy megkaptuk Marci műtéti időpontját: kevesebb, mint két hét múlva összeöltik a Babó másfél mosolyát.

Most ekörül forog szinte minden gondolatunk. Jaj… Nem részletezem, mennyire be vagyok rezelve, és milyen furcsa érzés, hogy némiképp “új arca” lesz a fiamnak… Elhatároztam, hogy ügyesek és erősek leszünk, túlleszünk rajta, gyorsan teljes gyógyulásig szeretgetjük Marcit, aztán még gyorsabban el is felejtjük az egész tortúrát. Így lesz.:)

Ezzel zárom is ezt a hosszúra nyúlt, februári bejegyzést, és csendben reménykedem, hogy az akciódús hónapkezdés után egy szép, nyugodt, tavasz illatú március vár ránk…

Szülinapozás

Hétvégén megtartottuk Csenge szülinapi “partiját” – majdnem teljes családi körben. Miután mostanában a katicabogár a sláger, ezért készítettem neki egy katicás tortát…

Katicás torta

 

Katicás torta

…amin ugye most már KÉT gyertya égett.

Katicás torta KÉT gyertyával

Miután Csenge helyett én elfújtam a gyertyákat, következett az ajándékbontás. Kicsit vontatottan haladt a dolog, miután minden játékot alaposan ki kellett próbálni, és csak hosszas rábeszélésre kerülhetett sor az újabb csomagokra. No de ez a dolgok rendje.:)

Íme egy tipikus pillanatkép a délutánból: középen Csenge, körülötte játékkupac, egy újabb körben lábak…

Csenge, ajándékok, lábak

(A kép bal oldalán látható babáról majd még írok bővebben is a Zita mama sk.-ban.)

A parti ezután a felnőttek részéről átcsapott pilledésig sütizésbe, Csenge részéről pedig őrült lufikergetésbe, de ezekről már nem tudok képekben beszámolni.

A vendégsereg távozása után azért még történt egy viccesebb epizód. A dolog ott kezdődött, hogy mivel nem lettem teljesen kész Csenge babájával a nagy napra (azaz hiányzott a haj és az öltözék), ezért jobb híján Csenge újszülöttkori, 56-os ruháit adtam rá. Csenge pedig valahányszor meglát egy felöltöztetett babát vagy játékot, első dolga, hogy egy pillanat alatt levetkőzteti, majd fel is öltözteti, majd ismét le, és így tovább. Azt is tudni kell, hogy Csenge – mint egy vérbeli nőci – maga is rettenetesen szeret öltözködni, minden ruhát felpróbál, függetlenül attól, hogy méretében, nemében, vagy bármi más paraméterében passzol-e. Így esett, hogy az 56-os babarucik is a 86/92-es méretű karokra-lábakra történő felszuszakolás sorsára jutottak. (Persze némi segítséggel, mert Apa mindig kapható az efféle mókázásokra…) Az eredmény egyfelől rém komikus volt, másfelől látványos képett adott arról, mennyi is az a bizonyos KÉT év…

2 éves Csenge 56-osban

 

2 éves Csenge 56-osban