A szoptatás női művészete

…végre magyarul!

Megjelent a La Leche Liga Magyarország gondozásában az A szoptatás női művészete (The Womanly Art of Breastfeeding) című könyv!

Idézet a hátoldalról:
“(…) hosszú előkészítő munka után a La Leche Liga Magyarország kiadásában magyarul is megjelenik ez a kitűnő és világszerte nagysikerű kézikönyv. A kisbaba érkezésére való felkészüléstől az elválaszt(ód)ás tematikájáig, a szoptatási pozícióktól az anyatej fejéséig és tárolásáig számtalan szoptatási tanács, történet és tudnivaló található benne. (…) Illusztrációkban, tudományos kutatási hivatkozásokban – és magyar édesanyák saját tapasztalatokban gazdag, igaz történeteiben is – bővelkedő könyvünkben többek között az alábbi témákról olvashatsz:

  • a szoptatás szép-rögös útját megjárt édesanyák szoptatással kapcsolatos tanácsai: a szoptatás során felmerülő esetleges fájdalmak megelőzésétől a kisbabáddal való különleges kapcsolat kiélvezéséig
  • mellretétel: régi módszerek új megvilágításban – és egyszerűbben
  • korok és korszakok a szoptatási kapcsolatban: fejezetekre bontva
  • tudnivalók a császármetszést és egyéb komplikációkat követő szoptatásról
  • tudományos adatok, amelyek alátámasztják a szoptatás – mindkettőtök élethosszig tartó egészsége szempontjából – kiemelkedő fontosságát
  • hasznos tanácsok a szoptatást elősegítő környezet kialakításához és támogatói hálózatod kiépítéséhez
  • különleges igényű, koraszülött, örökbe fogadott csecsemők és ikrek szoptatása: hogyan boldogulj, bármilyen váratlan fordulatot is tartogasson számodra az élet
  • útmutató: honnan tudhatod, hogy kisbabád elég tejhez jut, hogyan növelheted a tejtermelésedet, mikor kezdd meg a hozzátáplálást, illetve mit kell tudnod az alvásról, a kólikáról, az ételallergiáról, a gyógyszerekről és még sok minden másról
  • gyakorlati tanácsok: megoldások váratlanul felmerülő problémákra (például a mell túltelítődése, sárgaság, elzáródott tejcsatornák és hasonlók)
  • válaszok a leggyakoribb kérdésekre – no meg azokra, amik eddig még fel sem merültek benned.

(…) A szoptatás női művészeténél nincs megfelelőbb kezdet kisbabád számára!”

Nekem már itt van a polcomon. Szeretettel ajánlom nektek is!
A beszerzési lehetőségekről a Liga honlapján találtok bővebb információt.

(Kép forrása: http://www.lll.hu/kiadvanyaink)

Reklámok

Nyílt nap az Életkörben

2012. február 25-én egész nap ingyenes programokkal várja a babára váró, babát váró, babázó családokat az Életkör.

9:00-9:50 Kismamajóga

10:00-10:30 Hocus&Lotus angol gyermekfoglalkoztató, kreatív program kicsiknek

10:00-10:50 Kismama táplálkozásról, baba-táplálásról beszélgetés

11:00-11:45 Gyermek és tini jóga

11:00-11:50 „Egész-ség” a gyermeknevelésben. Beszélgetés pszichológussal

12:00-12:50 Természetes gyermek ápolás, betegség kezelés

12:00-12:50 Lelki köldökzsinór- baba-mama kapcsolat analízis, Hellinger családállítás

12:00-12:50 Intim orvosi tanácsadás

13:00-13:50 Mire jó az intim torna?

??:??-??:?? Manuális terápiával a babák felsőléguti betegségei ellen

13:00-13:50 Varázsos évek?

14:00.14:50 Harmónia teremtő női kör Mesővel

14:00-14:50 A sikeres szoptatás titkai

15:00-15:50 A válaszkész nevelésről és a babahordozásról dióhéjban

15:00-15:50 Családállítás. A gyökereinkben rejlő erő!

16:00-16:30 Kerekecske- ölbeli népi mondókás, játékos, énekes, táncos foglalkozás

16:00-16:50. Mi folyik a világban? Gazdasági tanoda családoknak

16:00-16:50 Jósolda

17:00-17:50 Örömtánc

18:00-18:50 Szülésművészet műhelybemutató

18:00-18:50 Erőszakmentes, együttműködő kommunikáció

Részletek itt!

Szoptass szabadon! – kampány a szoptatásért

Az akciót ismét a kanadai kezdeményezéshez, a Global Breastfeeding Challenge-hez csatlakozva rendezzük.

A kampány lényege, hogy egy helyen, egy időben minél több édesanya szoptasson egyszerre világszerte. Tavaly több mint 200 helyszín csatlakozott.

2011. október 1-jén 11.00-kor (gyülekezés 10.40-től) a Zacc Kávézóban (Zöld Autonóm Civil Centrum, Budapest, IX. kerület Köztelek utca 4./a.) sok édesanya fog szoptatni, hogy ezzel is felhívja a társadalom figyelmét a szoptatás fontosságára. Szeretnénk, hogy a szoptatás élményét sok gyermek és édesanya megtapasztalja, és ezzel a nagy közös szoptatással kívánjuk támogatni és bátorítani azokat, akik szívesen gondoskodnának íly módon kisbabájukról útközben, de félnek attól, hogy kiküldik őket egy kávézóból, vagy tartanak a rosszalló tekintetektől.

Továbbítsátok, hirdessétek!

Szeretettel vár Benneteket:

Kalmár Alexandra
a kampány szervezője

www.nyilvanosszoptatas.hu
a.kalmar@yahoo.com
30/5651759

_____________________________________

És egy érdekes cikk a témában Mester Dórától:
www.nlcafe.hu/szexesmas/20110825/a_kozteri_szoptatas_nem_maganugy/

Miért nem sírnak az afrikai babák?

Találtam egy remek cikket, ami szinte visszhangja annak, amit én a babagondozásról, szoptatásról gondolok. Csengével – ha kicsit megkésve is, de valami hasonlót próbáltunk megvalósítani. Remélem, Kispöcökkel már a kezdetektől fogva, akadálytalanul élvezhetjük ezt az idillt.

Hogy két lényegi gondolatot kiemeljek a cikkből, idézek J. Claire K. Niala írásából:

“Később a nagymamám megjegyezte, hogy a babák nem olvasnak könyveket, és az egyedüli dolog, amit tennem kell az, hogy a saját gyermekemet „olvassam”.”

“Hirtelen megtanultam, mi az afrikai gyermekek boldog nyugalmának nem túl bonyolult titka. A kielégített igények egyszerű összjátéka, miközben tökéletesen megfeledkezem arról az erőfeszítésről, hogy tudjam, hogy az adott pillanatban mi történik.”

Íme a link a cikkhez. Olvassátok el!

Búcsú a nappali szopizástól?

Nagyon úgy néz ki, hogy az utolsó szopizásokat éljük át Csengével… 3-4 hete már csak naponta egyszer szopizik, reggel/hajnalban, de most lehet, hogy ennek az egy alkalomnak is búcsút kell intenünk.

Gyorsan felvázolom, mi történt azóta, hogy elhagytuk az éjszakai szopizásokat. Még egy ideig elő-előfordult, hogy Csenge éjjel cicit kért, de kisebb sírással vagy anélkül mindig sikerült vele megbeszélni, hogy majd reggel. Aztán ez is elmúlt, és már csak vizet kért, ha megébredt. Ezzel párhuzamosan volt némi fellendülés a nappali szopizások terén, aztán ez is normalizálódott, és elérkezettnek láttam az időt, hogy megint ritkítsunk egy kicsit. Igyekeztem elterelni Csenge figyelmét, vagy úgy, hogy anyatej helyett egyéb enni-innivalót kapott, vagy úgy, hogy valami játékba fogtunk, vagy intenzíven összebújtunk – mikor miért kellett volna a cici. Így viszonylag könnyen elhagytuk azokat a szopizásokat is, amik nem alváshoz (elalváshoz vagy ébredéshez) kötődtek. A további lépésekhez a hormonrendszerem segített be: ahogy az éjszakai szoptatás elmaradásával fokozatosan visszaállt a “rend”, a ciklusom bizonyos szakaszaiban elkezdett fájni a szoptatás – hol jobban, hol kevésbé. Erről beszéltem Csengének is, ő pedig nagyon okosan viselkedett: a megmaradt nappali szopizások zöme úgy tűnt el, hogy Csenge maga kérdezett rá, hogy fáj-e, és ha azt mondtam, igen, akkor nem kért, csak megsimogatott, hogy “fáj a cici…”, majd továbbment játszani. Így jutottunk el oda, hogy csak reggel és este szopizott, mert akkor “muszáááj”. A következő segítség az egyesületi munka volt. Néhány napig elég sokat ültem a gép előtt esténként, Csenge pedig nagy élvezettel vetette bele magát az apával való meseolvasás/nézés és elalvás szeánszába, így szinte teljesen észrevétlenül elhagyta az esti szopizást, illetve már nem vette zokon, ha nem velem, szopizva aludt el. Szóval maradt a reggeli, amikor még mindketten túl álmosak vagyunk ahhoz, hogy megbeszéljük, hogy nincs cici, vagy fáj, vagy ilyesmi.

Itt tartunk most. Pontosabban ott, hogy a megritkult szopizások és a hőség együtt olyan kisebesedéssel jártak nálam, amit azelőtt még soha nem tapasztaltam. Ezért aztán pár napja rendszeresen félbemaradnak a szopizások, mert felszakad a seb, ami veszettül fáj. Holnap reggel emiatt biztosan nem lesz szopi, aztán, hogy utána mi lesz, majd meglátjuk…

Szoptatás: extra vagy alap?

Már régóta akartam írni egy szerintem nagyon fontos cikkről. A lényege nagyon tömören, egy mondatban is elmondható: Ne várjuk, hogy változás fog beállni a szoptatáshoz való hozzáállásban, amíg a mesterséges táplálást azzal egyenrangú alternatívaként kezeljük, illetve amíg a szoptatás előnyei jelennek meg többletként, és nem a mesterséges táplálás hátrányai hiányként.

Ez persze így elsőre talán nem annyira érthető, de mindjárt megmagyarázom. A tápszergyártó cégek a gyermekgyógyászattal és a médiával karöltve folyamatosan azzal áltatják a szülőket, hogy ha valami probléma adódik a szoptatás körül, akkor annyi baj legyen, ott vannak a jó kis tápszerek, amik ma már ugyanolyan, de legalábbis közel ugyanolyan táplálékot nyújtanak a babák számára, mint az anyatej. Nem mulasztják el elmondani, hogy milyen előnyökkel jár az anyatejes táplálás, de akarva-akaratlanul ezzel is a mesterséges táplálás malmára hajtják a vizet, ahogy teszik ezt sokszor még a szoptatást (valóban) támogató szervezetek és személyek is (többek között én is, mielőtt találkoztam volna a cikkel…:().

Hogy miért, arra az LLL cikke ad szokatlan, de tanulságos magyarázatot, amikor arról ír, hogy nem célravezető a szoptatásról, mint “optimális” és “ideális” táplálási formáról beszélni, hiszen ez azt az érzést kelti, hogy nem szükséges megtenni mindent érte, és nem jelent veszteséget, ha az anya nem vállalja az esetleges erőfeszítéseket, hiszen így a baba csak valami extrától esik el. Pedig az anyatejes táplálásról való lemondás nem a kiváltságokról való lemondás, hanem az alapról, magyarul, ha nem anyatejet kap a baba, akkor igenis veszít valamiből. Ahogy a cikk szerzője is mondja: “Az az igazság, hogy a szoptatás nem több, mint norma. A mesterséges táplálás pedig nem ugyanaz, és nem felsőbbrendű, inkább tökéletlen és alsórendűbb a szoptatásnál. Ezek súlyos szavak, de megvan a megfelelő helyük a szótárunkban.”

Hogyan kéne tehát fogalmaznunk, hogy valóban célba érjen az üzenetünk, hogy az anyák valóban mindent megtegyenek azért, hogy szoptathassák a gyermeküket, és ne elégedjenek meg a mesterséges táplálással? Íme néhány példa a cikkből:

“Mivel a szoptatás a biológiai norma, nem a szoptatott csecsemők egészségesebbek, hanem a mesterségesen táplált gyerekek betegebbek gyakrabban és súlyosabban.”

“Nem a szoptatott babáknak van jobb illatuk, hanem a mesterséges táplálás eredményezhet abnormális, kellemetlen szagokat, ami a bélműködés problémáira utal.”

“Amikor egészségügyi szakembereket kérdezek, hogy ismerik-e a tanulmányt az IQ és a terhesség alatti dohányzás összefüggéseiről, valaki mindig elmondja, hogy a dohányzó anyák gyermekeinek „alacsonyabb” az IQ-ja. Amikor arról a tanulmányról kérdezem őket, ami a koraszülöttek akár anyatejjel, akár tápszerrel való táplálásáról szól, valaki mindig tudja, hogy az anyatejes babák „okosabbak”. (…) Még az egészségügyi szakemberek is megdöbbennek, amikor átfogalmazom az eredményt úgy, hogy a szoptatást mint normát használom: a mesterségesen táplált gyerekeknek alacsonyabb az IQ-juk.”

“(…) azon nők esetében, akiket csecsemőként szoptattak „25%-kal kevesebb” a mellrák előfordulása. Újrafogalmazva, úgy, hogy a szoptatással járó egészség a norma: 33 1/3%-kal nőtt a mellrák előfordulása azoknál a nőknél, akiket csecsemőkorukban mesterségesen tápláltak.”

Érdekes, és elgondolkodtató, nem?

Persze most nyilván jön a szokásos felháborodás, hogy a szoptatást pártolók bűntudatot keltenek azokban, akiknek nem megy a szoptatás, vagy akik talán nem tettek meg mindent a szoptatásért. A cikk írója erre is kitér, amikor azt mondja, hogy a bűntudat nem helyénvaló kifejezés ebben az esetben. A bűntudat feltétele az, hogy az illető úgy hozzon döntést egy adott kérdésben, hogy teljes rálátása van. Biztos vagyok benne, hogy ha az anyáknak nem azt közvetítené szinte minden információcsatorna, hogy a mesterséges táplálás egyenértékű alternatívája a szoptatásnak, hanem a valós tényeket, tehát, hogy a tápszerezéssel milyen veszteségek érik az anyát és a babát, akkor jóval kisebb lenne azoknak a nőknek az aránya, akik ennek ellenére is a cumisüveghez nyúlnak. A bűntudat kifejezéssel a rendszer gyakorlatilag az anyákra hárítja a teljes felelősséget, azzal a kijelentéssel pedig, hogy “nem szabad az anyákban bűntudatot kelteni a szoptatás túlzott hangsúlyozásával”, csak tovább tetézi a hiányosságait.

Ez persze csak egy hevenyészett kivonata a teljes cikknek, amit nagyon ajánlok mindenkinek, akit bármilyen formában érint a kérdés – szóval nagyjából mindenkinek…:P

Búcsú az éjszakai szopizástól – sokadik éjjel

Túlvagyunk egy heti éjszaka-nem-szopizáson. Még nem teljes a siker, de határozottan látszik, hogy ezúttal sokkal jobban alakulnak a dolgok, mint a korábbi kísérletek során. Eddig egészen egyszerűen nem jött még el az ideje, de most már nagyjából felkészültem erre a lépésre, így anya is sokkal biztosabb lehetett a döntésében.

Folyt. egyelőre nem köv. – persze csak, ami a dokumentálást illeti.