A nagy lámpaprojekt

Az úgy volt, hogy még nászajándékba kaptunk egy nagyon szép lámpát, én legalábbis nagyon szerettem. A szeretésnek megfelelően az évek során igencsak viharvert állapotba került, a váz elkezdett rozsdásodni, a huzat (vagy mi a helyes kifejezés) itt-ott elszakadt, a zsinórozás letekeredett. Rendkívül szomorú látvány volt…

lampa01

Így aztán valamikor szeptemberben úgy döntöttem, felújítom. Mondjuk nemezzel…

Első lépésként lecsupaszítottam a vázat, és kiszereltem a lámpa foglalatát.

lampa02

Az összkép még siralmasabb, de sebaj, ekkor már tudtam, hogy ennél csak szebb lesz. Jöhetett a váz csiszolása és újrafestése. Aztán elkezdődött a munka lelkes segítőmmel.

A pihe-puha gyapjúrétegek kirakása…

lampa03

…spricnizés…

lampa04

…némi masszírozás, gyúrás…

lampa05

…aztán díszítés a félig kész alapra tűnemezeléssel…

lampa06

(igen, ez már egy másik szín)

…aztán még több gyúrás…

lampa07

…száradás után szabás-varrás…

lampa08

…és kész!

lampa09
lampa10
lampa11

Egy gyors minőségellenőrzés után mehetett is volna bevetésre, de kiderült, hogy a foglalat zárlatos, így egyelőre az éjszakai, akciós képre várnotok kell. De azért így se rossz…lampa12

Reklámok

Kifordítható zsákos adventi naptár – szabásminta

Az utóbbi hetekben többen is kerestétek nálam ezt az adventi naptárat, de ahogy ti is láthattátok, az eredeti leírás már sajnos lekerült a Kreatív Kézimunka oldaláról. Viszont jó hírem van!!! Egy fórumon megtaláltam a szabásminta linkjét, így aki nem szeretne maga bajlódni a tervezéssel, most el tudja készíteni ez alapján. Itt van!

És egy rövid leírás:
1. Megtervezzük, miből álljon a Betlehem. 24 figurára lesz szükségünk: egy csillag, egy kis Jézus, egy Mária, egy József, három napkeleti király vagy bölcs, a többi pedig pásztorok és állatok szabadon variálva (legalábbis az eredeti minta így nézett ki, de én úgy gondoltam, hogy nagyon unalmas lenne, húsz bárányt kifordítani, így lettek angyalok is, a királyok pedig kaptak egy-egy tevét).
2. Különböző méretű filczsákok készítünk, kisebb figurákhoz kb. 8×8 cm-es, nagyobbakhoz kb. 10×15 cm-es, de szabadon variálható. A varrás nagyon egyszerű: pl. egy 8×8 cm-es zsákhoz kivágunk egy 8×18 cm-es téglalapot, a két rövidebbik végén 1-1 cm-t visszahajtunk, levarrjuk (ebben tud futni majd a zsák madzagja), aztán félbehajtjuk a téglalapot, és összevarrjuk a két oldalát, ügyelve arra, hogy ne varrjuk be a madzagnak kialakított réseket. A szín kiválasztásakor azt vegyük alapul, hogy ez lesz az adott figura ruhája, tehát egy bárányhoz fehér filcet, egy pásztorhoz meg mondjuk barnát használjunk.
3. Feldíszítjük a zsákokat. A belső felére kerül a fej a zsák fenekére, vagyis a zárt végére varrva (a zsák kifordítás után fejjel lefelé fog állni), a külső felére pedig a szám. Számozáskor gondoljuk ki, hogy milyen sorrendben szeretnénk megjeleníteni a figurákat. Attól függően, hogy hogyan meséljük a történetet, lehet az első a csillag, vagy éppen József vagy Mária. A 24-es számú zsákban természetesen mindenképp a kis Jézus legyen. A díszítés módja leginkább attól függ, mennyi időnk van. Ha megtehetjük, mindent varrjunk fel kézzel vagy géppel, de ha nem, akkor használhatunk ragasztót, ebben az esetben viszont vigyázni kell a tisztaságra, és hogy a ragasztó ne nedvesítse át a filcet. Az egésze apró részleteket, mint az arc, hímezhetjük is. A fejeket tömjük ki gyapjúval vagy vatelinnel. Nem kell gömbölyűségre törekedni, épp csak annyi tömőanyagot használjunk, hogy legyen egy kis domborúsága.
4. Érdemes elkezdeni gyűjteni a WC-papírgurigákat, mert ezekre rá tudjuk majd húzni a figurákat, így szépen megállnak.
5. Jó, ha van egy adott hely, ahol a figurákat felállítjuk. Én azt találtam ki, hogy varrok egy hátteret hozzá, amit advent során szépen megtöltenek majd a figurák, de készíthető háttér kartondobozból is, festhetünk, rajzolhatunk, vagy leteríthetünk egy szép selyemkendőt is erre a célra.
6. A zsákok fellógatása is tetszés szerint történhet. Az eredeti leírásban egy magasba akasztott vesszőkoszorúról lógnak, én egy hosszú madzagra kötöttem fel őket szép sorban, de felakaszthatjuk a zsákokat egy vázányi szép gallyra, a kertben egy fenyőre, vagy érkezhetnek akár egyesével is az ablakkilincsen függve.

Hozzávalók: Színes filclapok, cérna, hímzőfonal, szalag, tömőanyag, olló, esetleg ragasztó. Hogy miből mennyire lesz szükség, azt nem tudom megmondani, ezt az alapján lehet kimatekozni, hogy milyen figurák lesznek. Viszont fontos tipp! A hobbiboltokban leggyakrabban kapható hobbifilc nem gyapjúfilc, hanem egy viszonylag könnyen elnyúzódó műanyag. Ha szeretnéd többször is használni az elkészített Betlehemet, akkor ne ilyet vegyél! Ha van lehetőséged, válassz vékonyabb filclapokat, mert a vastag filcet – különösen kézzel – varrni komoly fizikai teljesítmény…

Javaslat: A zsákok lehetőséget adnak arra, hogy elrejtsünk bennük valami egyéb meglepetést is, de én a magam részéről nem vagyok híve az adventi ajándékozásnak, mert eltereli a fókuszt magáról a várakozásról. Így pár év nem csokizós-matricázós advent után azt látom (ami gyerekkoromból is megmaradt emlékként), hogy a gyerekeknek maga a várakozás, számlálás rituáléja is végtelen örömet tud okozni, és sokkal inkább képes őket előre vinni a karácsony felé, mintha átcsap az adventi naptárazás abba, hogy “vajon ma mit kapok?”… De ha valaki feltétlenül szeretne meglepetést is, akkor számomra a legszimpatikusabb megoldás, amikor az ajándék valamilyen minőségi együtt töltött idő, sütisütés, hóemberépítés, társasozás, séta, masszázs, szóval bármi, aminek nem egy eltárgyiasult ajándék, hanem az együttlét öröme a lényege. A programokat csak le kell írnunk egy kis cetlire (kicsiknek mellé is rajzolhatjuk), összehajtogathatjuk, vagy átköthetjük kis szalaggal, és kész. Azt is megtehetjük, hogy a cetlit csak az utolsó pillanatban csempésszük bele a zsákba, így szabadon alakíthatjuk, hogy melyik nap mit tudunk megvalósítani.

Szóval csak kreatívan!:)

Horgolós-varrós-sütős hétköznapok

És akkor jöjjön a pótlás a horgolós-varrós-sütős hétköznapokról.

Elsőként itt van Csenge őszi/tavaszi szettje – kardigán és sapi:

Aztán egy horgolt fejpánt, amit itt találtam. Roppant egyszerű, mégis csuda látványos…

Ez pedig Marci bagolysapija. (Számtalan variációt találtok, ha rákerestek a “crochet owl hat” kifejezésre.)

Még mindig horgolás: szükségessé vált egy babalány szett – sapka és nadrág elkészítése, valamint egy pamut body (utóbbi varrva, nem horgolva). Hogy miért? …Khm… Nos, nem tudom, hogy a poklok melyik bugyrába száműzne egy pszichológus ezért, de az történt, hogy Jancsikából Pannika lett. Csenge ugyanis kitalálta, hogy Balambérnak kéne egy kis húgocska, mire közöltem, hogy az kizárt dolog, hogy én megvarrok még egy csecsemő babát, és abból kiindulva, hogy Jancsikának (korábban Babaka) hosszú évekig egyáltalán nem is volt neme, és csak pár hónapja kapta meg a Jancsika nevet, ami még mindig nem járt egyértelműen a fiúsításával, bátortalanul felvetettem, hogy mi lenne, ha ő kapna lány ruhát, és átneveznénk Pannikának, és akkor ő lehetne Balambér húga. Csenge egy darabig nem tudott száz százalékban azonosulni a tervvel, és ragaszkodott ahhoz, hogy ha Jancsika lesz is Balambér húga, akkor is maradjon meg Jancsikának, de aztán sikerült megértenie, hogy a Jancsikák csakis fiúk lehetnek, és kell találnunk egy olyan nevet, amit kislányoknak szoktak adni. Szóval íme Pannika és az ő rózsaszín toalettje:

Kevésbé számottevő alkotás a vessző babakocsi belső huzata, de már olyan rég meg akartam csinálni, hogy muszáj megörökítenem, hogy ó igen, kész van:

Ez sem túl látványos, de kifejezetten praktikus változás: Bogi baba új bőrt kapott, mivel az előző sajnos viszonylag silány anyagból készült, emiatt könnyebben koszolódott és bolyhosodott. Ezzel párhuzamosan kicseréltem a haját is pamutról gyapjú fonalra, és egy fokkal jobb technikával varrtam fel a fejére. Ilyen lett:

És nem feledkezhetek meg a manócsalád új tagjáról sem. Már korábban is gondoltam arra, hogy majd Marci is kap egy manót, aztán annyira beleszeretett Boglárkába és Málnába, hogy nem halogathattam tovább. Így született meg az első fiú manónk: Kökény úrfi. (A képen még nincs patent a nadrágján, ezért áll olyan furcsán rajta, de így is cuki…)

Marci is hamar összebarátkozott vele:

(Ha igény van rá, megpróbálok leírást is adni a különböző horgolt-varrt cuccokhoz, de nem ígérek semmit, mert most kissé sűrű az életünk…)

Végül, hogy kicsit visszacsatoljak az előző bejegyzéshez, jöjjön egy kis gasztro epizód. Mert azért szoktam kevésbé bonyolult dolgokat is sütni, mint a tündéres torta. Mondjuk zsemlét.

Ebben aztán tényleg semmi különleges nincs, viszont ha már előkerült ez a kép, felteszem a kérdést: miért van az, hogy ugyanaz a recept százszor jobb sütőben megsütve, mint kenyérsütő gépben? A fenti zsemle ugyanis egy szimpla kenyérsütőgépes tésztából készült, mégis egészen más, mint a kenyér, ami a gépben sül belőle. Sőt tapasztalatom szerint maga a kenyér is egészen más. Ötletek?

Ezzel lassan végére érek a pótlásnak. A következő bejegyzés arra próbál majd választ adni, hogy mi a teendő, ha gyermekünk beleönt egy fél üveg hobbiragasztót a számítógép billentyűzetébe. Mondhatnám, hogy na végre egy pasis téma, de nem, sőt a férfi társadalom (különösen az informatikus társadalom) lelki békéje érdekében óvva intenék mindenkit, akit első olvasásra felvillanyozott a beharangozóm, hogy bele ne nézzen a következő írásba!

Adventi napok

És még egy gyors bejegyzés mára, ugyanis megígértem, hogy felteszek egy képet az adventi naptárunkról. A mai állás szerint így néz ki:

Majd fotózok egyet akkor is, amikor megvan az egész. Mi tagadás, kicsit le vagyok vele maradva, azaz nem készült el minden darab decemberig, így azt a taktikát választottam, hogy kiszabtam, kidíszítettem, felakasztóztam őket, de mindig csak előző nap varrom össze, így nincs akkora rohanás, és jut időm az sk. karácsonyi ajándékokra is. (Az utolsó darabok azért már készen vannak, hogy a karácsony előtti hajrában már ne kelljen velük bíbelődnöm.)

(Még egy zárójeles megjegyzés: Sokszor szoktatok tőlem szabásmintát kérni, de sajnos még mindig az a rossz szokásom, hogy szabásminta nélkül dolgozom, vagy csak vázlatokat firkálok, amik utána a kukában landolnak. Bocsánat… Ha kedvet kapnátok ehhez a naptárhoz is, nem tudok jobbat javasolni, minthogy próbáljátok meg kinagyított képről lemásolni őket. Az elkészítés roppant egyszerű: szabás, varrás. Hozzávalók: zöld, barna és drapp filc, fehér csipkedarabok, gyöngyök, hímzőfonal, szalag, 3 pár kis tépőzárdarab és tömőanyag.)

Mézes advent

Költözés, nagyobb család, káosz a köbön, stb. Így eshetett, hogy advent első vasárnapján szembesültem azzal a ténnyel, hogy a tavalyi koszorú, amit idén fel akartam frissíteni, nincs meg. Sőt 50 darab teamécsest leszámítva semmilyen hozzávalóm nincs, a kertben álló fenyőket meg csak nem ritkíthatom meg. Volt viszont mindenféle alapanyag, amit a szokottnál korábbi mézeskalácssütéshez hozattam haza Apával. Így az alábbi, nem is olyan szerencsétlen szükségmegoldáshoz folyamodtam:

Az meg már tényleg csak a véletlen műve, hogy ebben az évben Csengének is hasonló témájú adventi naptárat terveztem. Az itt látható filc fenyőre fogunk feltenni mindennap egy filc mézeskalácsot (utóbbiakról még nincs kép, majd pótolom):

Azért látható csak 21 gomb a fenyőn, mert az első (betlehemi csillag) és az utolsó 2 (Szent Család) díszt tépőzárral lehet rögzíteni a fa csúcsán ill. törzsén, ami egyúttal egy istálló is.

Sk. alkalmi ruhák

Ha már itt járok a “Zita mama sk”-ban, gyorsan pótlom egy régi-régi és két kevésbé régi-régi elmaradásomat.

Hm, hol is kezdjem… Talán ott, hogy mint annyi minden másban, az esküvői ruha terén sem találtam meg pont azt, ami igazán tetszett volna, ráadásul a kölcsönzés is irtó drága buli, így elhatároztam, magam varrom meg a menyasszonyi ruhámat.

Ilyen lett:

A következő nagy ruhavarrós projekt a bátyám esküvőjével indult be. A júliusi esküvőre már egészen nagy pocakra számítottunk, erre kellett valami megoldást találni. Vásárlás kizárva. (Egyrészt azért, mert bármi, ami kismamáknak készül, pusztán ettől a ténytől legalább duplájába kerül, másrészt ennyi pénzért nem veszek meg egy olyan ruhát, amit lehet, hogy többször nem is fogok felvenni.) Arra gondoltam, hogy ha a menyasszonyi ruha ment, akkor egy kismama alkalmi ruha sem okozhat gondot.

Így ezt varrtam magamnak:

Az alkalomra Csengének is kellett egy szép koszorúslány ruha.

A hölgyet elég nehéz volt lencsevégre kapni, de azért nagyjából látszik, milyen csinos volt:

Játék mei tai Zsófinak

Zsófi játék mei tai-jaLassan kezdünk elrendeződni új otthonunkban, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy végre elő tudtam venni a varrógépet. A művelet apropója pedig nem más, mint egy újabb játék mei tai, ami már jó ideje nyomta a lelkemet. (Az elsőt ebben a bejegyzésben mutattam be. Nagyjából akkor született meg a kérés, szóval nagyjából azóta húzódott a dolog. Ami khm… elég régóta volt… Bocs…)

A hírek szerint Zsófi, a kedves címzett nagyon örült a szerzeménynek, aminek meg én örültem nagyon.:)

Adventi naptár

Elkészült az adventi naptárunk. Ahogy korábban írtam, a Kreatív Kézimunka ötletét vettem alapul – picit más szereplőkkel és zitamamás figurákkal, de szerintem ettől még ugyanolyan helyes lett.

Így néznek ki a filczsákocskák fellógatva, 1-től 24-ig beszámozva…

Adventi naptár

…és ilyenek lesznek, ha majd szépen egyesével kifordítjuk őket…

A betlehemi csillag

A pásztorok és a juhok

Az angyalok

Az istálló állatai

A Szent Család

Kész is a Betlehem!

Bevallom, én nem szeretem azokat az adventi kalendáriumokat, amik minden nap valami ajándékot rejtenek. Nekem nem erről szól az advent… De ez a megoldás (üres zsákokkal) nagyon ötletes és kedves segítség lesz Csengének a karácsonyra való készülődéshez, a várakozás izgalmának és örömének megtapasztalásához.

A Baba

Már majdnem egy éve annak, hogy megígértem, írok a Babáról. Akkor még csak ennyi látszott belőle (bal alsó sarok):

…de most a cél érdekében, készítettem róla egy pofásabb fotót is, íme:

Jelenleg kölcsönruhában van, ugyanis Csenge néhány hónappal ezelőtt felfedezett egy zsák mélyén egy klasszikus gumifejű csecsemőbabát, és teljesen rákattant, így szegény elárvult Baba (illetve ahogy becézős korszakában Csenge nevezte: Babaka) helyett kénytelen voltam neki meleg ruhát varrni. A meglepő fordulat az volt, hogy egyidőben a ruha elkészülésével, Csenge váratlanul visszakattant Babakára, és így most ő feszít a vagány melegítőruciban. (Szerencsére hasonló méretben nyomul, mint a gumifejű.)

No, de mit lehet tudni Babakáról? Babaka egy ideje nem Babaka. Ha jobban belegondolok, jó darabig, amíg nélkülöznie kellett Csenge figyelmét, szinte meg sem szólítottuk. Most, hogy újra előtérbe került, rákérdeztem, hogy mi a neve, mire Csenge közölte, hogy Baba. Szóval Babaka most éppen Baba, aztán ki tudja, milyen nevet fog kapni, ha Csenge idővel hajlandó lesz böcsületes névvel ellátni.

A részleteket tekintve Baba testanyagból készült és gyapjúval van kitömve. Formáját leginkább a szabásnak köszönheti, illetve némi tömés közben alkalmazott trükknek. Fejét úgy csináltam, ahogy a Waldorf-manókét, -babákét szokás. A karjait és lábait picit másképp rögzítettem, mint azt hagyományosan szokták az ilyen típusú babáknál, illetve extra még a köldök és a formás kis popsi is.

A technikai részletek kedvéért készítettem pár meztelen fotót is róla. Remélem, nem fog megsértődni miatta…

Összességében elég nagy munka volt, így mielőtt bárki rákérdezne, nem, nem varrok több ilyet, sőt titkon abban reménykedem, hogy Csenge a leendő tesókkal is hajlandó lesz megosztozni ezen az egyetlen darabon…