Ez itt a reklám helye

Nem szimplán családi kötelességből, de azért is, mert jók a cuccok, na… Hadd mutassam be nektek Em szappanjait!

Fotó: Csalános rozmaringos samponszappan (emszappan.blogspot.hu)

Az ember akármennyit is dolgozott rajta, a természet szépségeit eddig nem sikerült űberelnie, és bármilyen szépség is kerül ki a kezeink közül, biztosan találkozhattunk már vele valahol – fűben, virágban, kőben, állatban… Sőt meg merem kockáztatni azt is, hogy, amiben nem köszön vissza a természet szépsége, az nem is lehet igazán szép…

Szóval kár az erőlködésért, inkább használjuk, amit kaptunk – jobban jár a testünk és a lelkünk is.

Hát valami ilyesmiért ajánlom ezt a blogot. (Ja és ne csüggedjetek, ha a temérdek írás között elvész a linkje! Megtaláljátok a jobb oldali menüben azok között, “Ahova szeretek benézni”.)

Reklámok

Hordozás és mozgásfejlődés

Megkérdeztük az 5 hetes Mártont, mi a véleménye arról a felvetésről, hogy a hordozás korlátozná a babákat a mozgásfejlődésben. Interjúalanyunk egy rövid demonstrációval egybekötött cáfolat után közölte, hogy inkább ne is fárasszuk ilyen badarságokkal.

Számoool???

Csenge fürdik. Kezébe adom a fogkeféjét, rajta a jó kis Weleda gyerekfogkrém (ez itt a reklám helye). Szokás szerint elkezdi rágcsálni, időnként megsikálja vele a kádat is. (Ezen a ponton szoktam elvenni tőle a fogkefét… De most Csengének aftája van, így muszáj extra gondot fordítani a fogmosásra.) Előveszem a másik fogkeféjét, hogy na akkor anya segít. Kiveszi a kezemből, egy darabig nézi, majd a kettőt egyszerre bedugja a szájába. Vigyorogni kezd, és közli: kettőt, kettőt!…

Ezek szerint számol???…:)

Szösszenetek őszről

Anya éppen megint manókat varr. És sajnos megint nem nekem. Bár most már azt mondta, hogy én is sorra kerülhetek ismét, főleg, mivel minden babába már félkész állapotban beleszeretek. Eeeeeeenyire:

Hát igen, így egy kicsit nehéz lehet haladni a munkával…

Az ősz sem telt el újdonságok nélkül. Tekintsétek csak meg a következő remek portrét rólam!

Nem, nem a frizurámat kell nézni!… Nem is a számban sorakozó gyönyörű fogacskákat!… Hanem ott balra… egészen a kép szélén! Igen, ott a kezem környékén… Na, kérem szépen! Így kell szépen, elegánsan fogni egy evőeszközt! Mit szóltok? És mindezt teljesen egyedül fejlesztettem ki!

Másik komoly tudományom a fogmosás. Mert akár hiszitek, akár nem, időnként már sokkal többről szól a történet, mint a fogkrém lenyalogatásáról vagy a fogkefe módszeres szétrágásáról…

És mivel a szájhigiénia nagyon fontos, Hápi sem maradhat ki. (Vigyázat! A következő videó nyomokban dackorszakra utaló elemeket tartalmazhat!)

Játékfejlődés

Anyának (meg persze nekem is) feltűnt, hogy az utóbbi hetekben megváltozott a játékom. Amolyan nagylányos lett.

Például leutánzom a szülőket pl. fésülködésben, fogmosásban, vagy abban, hogy a vállamra akasztok bármilyen táskának látszó tárgyat, és integetve, helózva kivonulok a szobából.

Rákaptam a firkálásra rajzolásra, és elkezdtem igazából babázni. Ölelgetem és puszilgatom Málnát és Bogit, és ha anya végzett az átpelenkázásommal, akkor őket is lefektetem a helyemre. (Már csak valami apró méretű pelus kéne, hogy ők se ússzák meg. Remélem, anya is hallotta…) Ja és mivel ilyen gondoskodó vagyok, még meg is etetem őket:

De ami még ennél is jobban meglepte anyát, az a neszeszeres játék volt. Van néhány nyugalmazott neszeszere, amik üresen pihennek a fürdőszobaszekrény alsó polcán, hogy kedvemre tépázhassam őket. Tegnap azt találtam ki, hogy ezek közül fogtam az egyiket, kihúztam a cipzárját, és mindenféle kincseket ajándékoztam belőle anyának (az üres neszeszerből!). Miután nem voltam hajlandó elárulni, hogy mit adogatok neki ilyen nagy elánnal, ezért jobb híján hol zsebre tette, hol elfogyasztotta őket – csendben reménykedve abban, hogy nem téved nagyot…

(Megjegyzés: A felvételen látható villa annak a csodás étkészletnek a darabja, amit Csilla nagyiéktól kaptam, és amibe teljesen beleszerettem. Ezúton is köszönöm!)

Délutáni ébredés – nagylány módra

Még be sem számoltam arról, milyenek mostanában a délutáni ébredések! Eddig ugye az történt, hogy amint kinyitottam a szemem, és észleltem, hogy nincsen senki a közelben, hol diszkrét, hol pedig velőtrázó sírásba kezdtem az ágyamba cövekelve, mire anya repülőrajtot vett, hogy minél előbb tudtomra adja, hogy igazából semmi gáz.

Néhány napja viszont egészen úgy viselkedek, mint a nagyok. Felébredek, körbenézek, és miután megállapítom, hogy anya nincs a szobában, elgondolkozom, hogy akkor vajon hol lehet. Fülelek, és ügyesen lemászom az ágyról, majd elindulok a leggyanúsabb hangok irányába, hogy meglepetésszerűen ráköszönjek anyára. Na, mit szóltok?

Elmaradások pótlása immár 14 hónaposan

Adós vagyok egy csomó mesélnivalóval, így hát gyorsan bele is kezdek.

Újdonságok

Amióta nem írtam, igazi nagylány lettem.  Eddig viszonylag sokat írtam arról, miféle csintalanságokkal szoktam fárasztani a szülőket, de az aktív utánozós korszakom beköszöntével egyre többször sikerül tényleg meglepnem őket. Például segítek anyunak teregetni, méghozzá úgy, hogy most már nem szimplán szétszórom a mosott ruhát a parkettán, hanem szépen egyesével odahurcolom őket anyunak a tergetőhőz. Aztán most már nem csak ki-, elő-, valamint szétpakolok, de egyre többször vissza is teszem a dolgokat a helyükre. Már nem csak rombolni és ledönteni tudok, hanem építkezni is. Szeretek mindent leutánozni, amit a felnőttek csinálnak. Telefonálgatok…

Telefonálgatok

…kopogok a billentyűzeten…

Billentyűzök

(A kép kapcsán lejegyzem azt is, hogy az ücsörgési hajlandóságomra való tekintettel anyuék megvették életem első kisszékét kisasztallal, amik nagyon szépek, bár fotó még nem készült róluk.)

Az utánzás jótékonyan hatott az evési szokásaimra is. Most már hajlandó vagyok zsemlét majszolni…

Zsemlézés

…próbálkozom pohárból inni (anya rászoktatott a vízivásra, hogy kicsit csökkenjen a szopizások száma, mert a fogyasztásom mellett lassan szegény anya is teljesen elfogy; mondjuk itt pont nem vizet iszom)…

…kísérletezek a kanalazással…

…és a fogmosással, néhány ruhadarabot már egyedül is le tudok venni, és apa vezényletével tanulgatom az orrfújást…

Szocializáció

Egyre többet találkozom kisebb-nagyobb gyerekekkel, és így egyre jobban tudom, hogy kell és lehet viselkedni másokkal. Például megtanultam, hogy a pici babák iránti rajongásomat nem úgy kell kifejezni, hogy rájuk fekszem, hanem úgy, hogy megsimogatom őket. Az is kiderült, hogy a korosztályommal egész jófej vagyok. Igaz, hogy szemrebbenés nélkül begyűjtök minden játékot, de ritkán kapom fel a vizet, ha tőlem nyúlnak le valamit, sőt még azt is viszonylag jól viselem, ha egy-egy rossz passzban lévő kétéves rámsóz párat. Szerencsére ez utóbbit még nem tanultam el, viszont bőkezűen osztogatom a puszikat és öleléseket gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Anya szerint egészen "cicamica" lettem, legalábbis csak így tudja körülírni azt a bújós-szeretgetős viselkedési formát, amit mostanában produkálok. Ide tartozik még bizonyos szokások elsajátítása is, például az, hogy végre megtanultam rendesen (azaz időben, azaz nem csak a célszemély eltűnése után) köszönni.

Gyarapodás

Az okosodás mellett fennmaradó csekély szabadidőmet növekedéssel töltöm. Kb. 80 cm és 9 kg vagyok, de pontos adatokkal nem tudok szolgálni. A hajam viszont tutira nőtt valamennyit, mert végre megszülethettek az első copfjaim. Csinik, mi?

Copfok

Copfok

És persze a fogacskáim sem lustálkodnak. A minap kibújt az ötödik (a jobb oldali alsó 2. metsző) , és máris a hatodikkal küszködök.

Kiruccanások

Áprilisban is sokat kluboztunk, elmentünk a szokásos "nagy" hordozós klubba (ahol megint találkozhattunk olyanokkal, akiket már nagyon régen láttunk), aztán a már szintén szokásos "kicsibe", és most először megnéztük a kerületi művházban rendezett baba-mama klubot is.

A hónap elején végre egyik napról a másikra kitört a tavasz, így aztán fogtuk magunkat, és rávetettük magunkat a Margit-szigetre. A gond csak az volt, hogy ugyanezt tette fél Budapest is, így alig maradt nekünk egy talpalatnyi zöld. Épp csak annyi, hogy végre megbarátkozzam a gyeppel. A fene se gondolta volna, hogy ez ilyen csiklandós… Legalábbis egy olyan hátrányos helyzetű, betonhoz szokott gyerek számára, mint amilyen én (is) vagyok…

Séta a Margit-szigeten

A hónap közepén ennél jóval nagyobb útra szántuk el magunkat, azaz elvonatoztunk Szegedre, hogy Ági nagyinál töltsük a húsvétot és még 3 napot, amiből végülis 5 lett, tehát összesen egy egész hét! Nagyon klassz kis hét volt! A szülők hatalmasakat ettek és lustálkodtak, én meg rengeteget játszottam a nagyival, hogy legyen mit kipihennie hétvégén. Jókat sétáltunk…

Sétáltunk...

…meg időnként lecsücsültünk (persze nem dombra, tudod, Alföld!)…

Csücsültünk

Pitypangot fújtunk…

Pitypang

Kipróbáltuk a környék összes játszóterét. Mérleghintáztam anyával…

Libikóka

…csúszdáztam apával…

Csúszda

…aztán szépen ránk esteledett, elfáradtunk, és megfürödtünk az utolsó napsugarakban…

Napozunk

Egyszóval jól éreztük magunkat! Köszönjük!!!

Portrék

Készült néhány sztárfotó is – zárjuk ezekkel…

Citius, fortius, de legfőképpen altius

Most, hogy már egészen profi vagyok a vízszintes irányú közlekedésben, úgy döntöttem, itt az ideje, hogy nekilássak a magaslatok meghódításának is. A mai délelőttöt szinte teljes egészében ennek szenteltem, és a szorgalmas gyakorlásnak meg is lett az eredménye. Személy szerint nagyon élvezem a vertikális tapasztalatokat, anya viszont kissé ambivalens érzelmeket táplál a dologgal szemben, mert hát "szép, szép" meg "ügyes, ügyes", de "mi lesz ebből?"… Szóval szokás szerint elkapta az aggódás, de igyekszik leplezni, nehogy zavart keltsen a magabiztosságomban.

És akkor most már jöjjenek azok a mutatványok…

 

Bili-dili

Anya már megint új őrülettel állt elő. Vett egy bilit, és kitalálta, hogy nekilátunk megismerkedni vele. Igen, már most… Persze ez nem az igazi "elimination communication", hiszen arról már lecsúsztunk, de valami hasonló. A lényeg valami olyasmi lenne részünkről, hogy már jóelőre kitapasztaljam, hogyan működik, megbarátkozzak vele, így elvileg simábban fog menni a majdani szobatisztaságra nevelés. Persze nincs semmi erőszakoskodás, csak akkor vesszük elő, ha nekem is van kedvem hozzá, olyankor sincs probléma, ha gondolok egyet, és felkelek róla, bár amúgy sem kell hosszú percekig trónolnom rajta eredményre várva. Szóval mindketten nagyon élvezzük, csuda vicces dolog!

 

 

És anélkül, hogy bármi következtetést levonnék, elárulom, hogy néhány napja bilibe rakom a reggeli pisit!…