Tündérkunyhó kiadó!

Természet ihlette, részben kő, részben favázas, háromszintes, erkélyes, összevissza-komfortos, egy konyha, egy nappali-étkező és egy fürdős hálószoba beosztású, újépítésű ingatlan kiadó nem dohányzó tündér részére.

tk01

(A kunyhóról kívülről készült fotók nagyításához kattints a képekre!)

tk02 tk03 tk04 tk05 tk06

tk07

A bejáratnál gomba tábla üdvözöl minket,

tk08

tündér és manó vendégeink pedig a másik oldalon tudnak csengetni.

tk09

A földszinten a kőfalú, fehérre meszelt konyhába lépünk,

tk10

ahol találhatunk termések, virágok és egyéb apróságok tárolásra alkalmas polcokat,

tk11

egy tégladarabkából készült tűzhelyet kagyló mosogatóval,

tk12

és egy munkaasztalt, ami alatt akár a dió tálak is elférnek.

tk13

Az erős létrán az étkező-nappaliba jutunk.

tk14

Itt az étkezőgarnitúra és puha, nemez szőnyeg szolgálják kényelmünket,

tk15

amit tovább fokoz a felfüggesztett lámpás,

tk16

képek a falon,

tk17

és néhány polc,

tk18

ahol akár a tündérkönyvtár nélkülözhetetlen, “Bogyók” és “Virágok” köteteit is tárolhatjuk.

tk19 tk20

A második emeleten található a fürdős hálószoba

tk21

kényelmes ággyal, meleg, gyapjú ágyneművel,

tk22

és függönnyel diszkréten leválasztott, kagyló káddal.

tk23

A hálószobából újabb létra vezet az erkélyre,

tk24

ahol átadhatjuk magunkat a tündérek kedvenc, esti elfoglaltságának, a csillagnézésnek.

tk25

Kedves Tündér, ha felkeltette az érdeklődésedet az ingatlan, költözz be még ma!

Reklámok

Ajándékok ideje

A november számunkra csupa ünnep. A Márton időszak Marci születése óta “személyes ügyünk”, tradicionális Skanzen-járással, amit tovább tarkított a falubeli tökfesztivál, majd az ovis lámpásozás. Aztán bő egy éve két születésnap is bekeretezte a hónapot: október végén az első unokatestvérke, Anna születése, november végén pedig a mi Hajnánk érkezése. Kizárt volt, hogy kézműveskedés nélkül teljen el az ősz. 🙂

Annának vettünk egy nagyon szép virágépítőt, ami persze a virágság mellett bármi lehet, akár ház is. Ehhez varrtam két, babakézbe való kismanót:
P1080674

Marcinak horgoltam egy háromszínű, spirálos labdát (itt találtam a leírást). Eleinte tartottam tőle, hogy káoszba fog torkollni a dolog…
labda1
labda2
…aztán csak megúszták a fonalak és az agytekervényeim is becsavarodás nélkül, és elkészült a mű.
labda3
Jó, jó, nem nagy cucc, de három gyerek mellett, higgyétek el, heroikus küzdelem volt. 😀
Az eredeti leírás szerint egyébként folyamatosan kell végig horgolni, először szaporítások, aztán pár egyforma sor, végül fogyasztások, de egyrészt nekem valahogy mindig csúnyácskábbnak tűnnek a fogyasztott sorok, másrészt Marcinak már egy nagyfiúsabb, kemény labdát szerettem volna készíteni, amihez tűnemezeltem egy jó, tömör gyapjúlabdát “tömőanyagnak”, ezért inkább horgoltam és összeöltöttem két félgömböt. Ennél a megoldásnál arra kell ügyelni, hogy összeillesztéskor megfelelő színek találkozzanak egymással, azaz a két félgömb horgolását fordított sorrendben kell elkezdeni.

És végül egy ráadás. Nem most készült, és elnézést is kell kérnem Tőle, hogy eddig érdemtelenül nem esett szó róla. Ő Csenge 6. születésnapi ajándéka:
P1080681

Vigyázat, pótlások jönnek!

Már többször beígértem, hogy pótolni fogok, és huhh, nem kicsit koppant az állam, mikor átnyálaztam a fotóimat, és szembesültem vele, milyen régi dolgokról nem meséltem még. Például olyanokról, mint ez a kis zebra, aki már legalább egy éve a gyerekek cimborája:

Vagy erről a gyapjútündérről, aki még 2013 őszén köszöntötte a hozzánk betérőket:

Vagy erről a szivárvány színű forgóról a gyerekszobaablakban:

Vagy a 2013-ban gyorsan “összedobott”, majd 2014-ben újra felhasznált adventi kalendáriumról:

Folyt. köv.

Tanuljunk-e hordozni a jútyúbról?

Beszélgetés, emailezés, fórumozás közben gyakran felmerül a kérdés: szabad-e a babahordozást jútyúbról tanulni? Ilyenkor mindig elmondom, hogy a jútyúbos videók hasznosak tudnak lenni, ha nincs más, de nagyon fontos szem előtt tartani két komoly hátrányukat:

1. A videó “egyirányú” műfaj, nincs visszajelzés.

2. Akárki feltölthet ilyen videót, akármilyen tudással.

Mondom, akárki…

Csak félig vicceltem…;)

 

(Klikk ide, ha nem tudod lejátszani a videót!)

Frutti di mare

(Most, hogy sikerült életre kelteni a fotógépet, és kinyerni belőle a régi képeket is, végre be tudok mutatni egy tavaszi műremeket.)

Gondolom, nem én vagyok az egyetlen, akinek a gyerkőce nehezen viseli az autózást, így nem kell megmagyaráznom, miért is volt/van/lesz szükség autós játékra.

Az alapanyagok adottak voltak: porosodott nálam némi maradék narancssárga és világoskék fonal, meg – miután húsvét után jártunk – Dunát lehetett rekeszteni üres Kinder-tojásokkal. Szóval egyértelmű volt, hogy valami csörgős, horgolt lógattyú fog készülni. Na de mi ezen belül mégis mi legyen? Mi lehet narancssárga és világoskék? Néztem, néztem a fonalakat, és akkor beugrott: Frutti di mare!!!

Innen már viszonylag könnyű volt az ügy. Csörgőket rejtettem a tojásokba, aztán ezeket körbehorgoltam, és tengeri herkentyűket bűvészkedtem belőlük: egy halat, egy polipot és egy rákot. Végül zsinórt horgoltam nekik, amik egy, az autósülés fogantyújára gombolható szerkezetben találkoznak.

Ilyen lett:

Születésnap, farsang, pöttyök, egyebek

Egy mozgalmas február végén járunk.

A hónap elején megint részünk lehetett egy kis valódi télben, itt nálunk a hegyen 20-25 cm hó is lehullott, Apa pedig reggelente -20 fokokon vergődte át magát az autóig. Most meg már szinte az utolsó hókupacok is vereséget szenvedtek a napsugarakkal szemben, a tuják alatt nyílnak a hóvirágok,

és az első tulipánhajtások is előmerészkedtek a fagyos föld alól.

A hónap közepén egyszerre több ünnepre is készültünk.

Először is a klubos farsangra, ami azért volt szívünknek különösen kedves, mert jelmezbál kategóriában ez volt Csengének Az Első. Ki is gondolta, hogy ő Babóca, a katicakislány szeretne lenni, aztán együtt össze is állítottuk a jelmezt. Lila (helyett bordó) ruhácskája Emesének köszönhetően már volt, ehhez kapott csápokat fekete szöszös drótból (fogalmam sincs, mi a hivatalos neve), a szárnyait pedig egy nagy tálon megformázott papírmaséból készítettük – közösen, mert így volt igazi a mulatság.

A farsang napján hatalmas zimankó közepette evickéltünk le a hegyről a party helyszínére, így ennek és a nagy nyüzsgésnek köszönhetően, az esemény jelentőségéhez egyáltalán nem méltó módon egy darab fotó sem készült Babócáról…:(

Megörökítettük viszont Legóék mulatságát. Alant éppen széki négyest járnak…

Aztán elérkezett Csenge 4. születésnapja! Hihetetlen, de az én kis szöszös homlokú, szuszogó gombócom…

…mára ekkora hölggyé cseperedett:


Ilyenkor a bolti ajándékok mellett szeretek magam is készíteni valami apróságot, akár úgy is, hogy Csenge látja, mert olyan jó látni az izgalmat és az érdeklődést, ahogy lesi, hogyan születik meg egy-egy alkotás, no meg, hogy mikor készül már el végre. Szóval ezúttal egy horgolt mamusz volt a (félig-meddig) meglepetés.

A leírást itt találtam, de persze a méretnek megfelelően változtattam egy-két apróságon.

Volt persze torta is. Csenge kívánságának megfelelően katicával, méhecskével és virágokkal (sajnos a pillangó és a kukac már nem fért rá, sőt ha a torta felszíne nem szab határt, akkor kb. a komplett ökoszisztéma rákerült volna…), és hogy egy picit magamnak is kedvezzek, tej nélkül.

De a saját készítésű meglepetések terén kétség kívül Pista papa vitte el a pálmát. Történt ugyanis, hogy Csenge néhány éve kapott Danitól egy ilyen tűzhelyet:

Forrás: ajandekkatalogus.hu

Aztán teltek a hónapok, és Csengével együtt az igényei is egyre nőttek, míg egy nap közölte, hogy ehhez a tűzhelyhez biza sütő is dukál… Ekkor összedugtuk a fejünket Csilla nagyival (na ja, az ilyen jellegű, férfiak ellen irányuló merényletek mindig valamilyen asszonyi összeesküvés során születnek), és kitaláltuk, hogy Pista papa beleépíthetné a tűzhelyet egy komplett kiskonyhába. El is vitték a játékot, Csengének pedig beígértük, hogy karácsonyra gyönyörű konyhát kap majd helyette/belőle. A fúrás-faragás-csiszolás-lakkozás addig húzódott, hogy eltelt a karácsony – konyha nélkül. Persze az egésznek én ittam meg a levét, ugyanis Csenge arra a kérdésemre, hogy süt-e nekem palacsintát (az ideiglenes, kartondobozból összeeszkábált tűzhelyen), közölte, hogy nem, majd csak azon, amit a Pista papa csinál neki. Erre megsürgettem a maestrót, mondván, hogy az ő lelkén fog száradni, ha palacsinta nélkül maradok. Így a születésnapi bulira végre el is készült a csoda – tűzhellyel, sütővel, hűtővel, mosogatóval, csurgatóval és akasztókkal. Íme:

És mi minden történt ezalatt Marcival?

Gyarapodott fejlődött, ahogy illik. Az, hogy a hátáról az oldalára tud fordulni, nem újdonság, hiszen ezt már – sokkoló módon – két naposan bemutatta a kórházban. A hasról hátra fordulást karácsonykor pipáltuk ki, az imént említett, hátról indított forgásból pedig január közepén érkezett meg a hasára. Azóta zabálnivalóan fókázik és tolat, hogy hamarosan 12 km/h-s sebességgel kússza-mássza be bérleményünk összes termeit.

Testi-lelki jóllétét az ébren töltött órák 95%-ának végiggurgulázásával-gagyarászásával, illetve röpke 7,5 kilós súlyával igyekszik alátámasztani.

Egyedül ez a fránya ekcéma tör még mindig borsot az orrunk alá, de úgy tűnik, lassan-lassan sikerül felülkerekednünk rajta. A kezdeti sikertelenség után tovább szigorítottam a diétát, most már kizárom a lehető legkisebb esélyét is az alávaló tehéntejfehérjének, ami többek között azt jelenti, hogy kénytelen vagyok kizárólag itthon sütött kenyeret enni, minden “nyomokban tartalmazhat” típusú ételt száműzni, és csilliókat költeni különböző bio- és reformélelmiszer-boltokban. Citrusfélék továbbra is csak minimális mértékben jöhetnek szóba (kb. csak akkor, amikor citromlével ízesítek egy-egy tejtermékpótló ételt), banánból pedig, amivel a kieső kálcium egy részét igyekszem pótolni, csakis bio verzió mehet a reggeli turmixba. Bő egy hete újabb gyanúsított is képbe került, ugyanis egy reggelire elfogyasztott rántotta után estére Marci pöttyei a szokottnál is csúnyábban néztek ki, így a tojást is kihúztam az étlapról. Ez mondjuk nem kis kreativitást igényel főzés-sütés fronton, de az első kétségbeesés után kiderült, hogy azért tej- és tojásmentesen sincs minden veszve. Ezt bizonyítandó íme a diétás és fincsi farsangi fánkunk:

(Hogy közérdekű is legyek, itt a receptje: 50 dkg liszt, 1 csomag instant élesztő, 2 csipet só, 3 teáskanál cukor, 2,5-3 dl víz – összegyúrni, kelni hagyni, forró olajban pirosra sütni, nagy hirtelen jól megenni, tíz ujjunkat végignyalni. A recept ebből a kincsesbányából származik.)

A diétán túl homeopátiás vonalon is folytattuk a próbálkozást: a gyerekorvos ismét szerváltást javasolt, ami (kopp-kopp-kopp) beválni látszik.

Hogy végül a sok kísérletezés közül mi vezetett javuláshoz, egyelőre nem tudom, de a lényeg, hogy jó két hónap után Marci arcát, nyakát és karjait végre nem borítják száraz, hámló, viszkető, duzzadt, vörös foltok.

Persze hamarosan letesztelem, hogy minek köszönhető ez az örömteli változás, de előbb még hátra van számunkra egy nagy átvészelnivaló… A hónap híre ugyanis, hogy megkaptuk Marci műtéti időpontját: kevesebb, mint két hét múlva összeöltik a Babó másfél mosolyát.

Most ekörül forog szinte minden gondolatunk. Jaj… Nem részletezem, mennyire be vagyok rezelve, és milyen furcsa érzés, hogy némiképp “új arca” lesz a fiamnak… Elhatároztam, hogy ügyesek és erősek leszünk, túlleszünk rajta, gyorsan teljes gyógyulásig szeretgetjük Marcit, aztán még gyorsabban el is felejtjük az egész tortúrát. Így lesz.:)

Ezzel zárom is ezt a hosszúra nyúlt, februári bejegyzést, és csendben reménykedem, hogy az akciódús hónapkezdés után egy szép, nyugodt, tavasz illatú március vár ránk…

Horgolás alapfokon

Itt van néhány horgolmány, amit még nem mutattam meg.

Csenge nyuszija, ami még akkor készült, mikor Marcit vártuk. Csengét pedig ez a nyuszi várta, mikor mind hazatértünk a szülés után:

A nyuszi leírása itt található.

Aztán készült még a gyerekeknek egy-egy téli szett (Barka Mosó Masa fonalakból). Csengének sapka, sál és kesztyű:

Ezt a pózolást honnan szedte?!… Egyébként a sapka és a sál saját elképzelés alapján készült, a kesztyűnek viszont itt a leírása. (Utóbbit érdemes akkor is megnézned, ha nem 3-4 évesnek való kesztyűt szeretnél, mert 2 évestől felnőttig leírja a méretezést.)

Ez pedig Marci sapkája és a hozzáillő garbósál:

A sapi azért ilyen buci, mert kibéleltem polárral.

Hát ennyi. A többi horgolt cuccról a karácsonyi bejegyzésben írtam.

Játék mei tai Zsófinak

Zsófi játék mei tai-jaLassan kezdünk elrendeződni új otthonunkban, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy végre elő tudtam venni a varrógépet. A művelet apropója pedig nem más, mint egy újabb játék mei tai, ami már jó ideje nyomta a lelkemet. (Az elsőt ebben a bejegyzésben mutattam be. Nagyjából akkor született meg a kérés, szóval nagyjából azóta húzódott a dolog. Ami khm… elég régóta volt… Bocs…)

A hírek szerint Zsófi, a kedves címzett nagyon örült a szerzeménynek, aminek meg én örültem nagyon.:)

Adventi naptár

Elkészült az adventi naptárunk. Ahogy korábban írtam, a Kreatív Kézimunka ötletét vettem alapul – picit más szereplőkkel és zitamamás figurákkal, de szerintem ettől még ugyanolyan helyes lett.

Így néznek ki a filczsákocskák fellógatva, 1-től 24-ig beszámozva…

Adventi naptár

…és ilyenek lesznek, ha majd szépen egyesével kifordítjuk őket…

A betlehemi csillag

A pásztorok és a juhok

Az angyalok

Az istálló állatai

A Szent Család

Kész is a Betlehem!

Bevallom, én nem szeretem azokat az adventi kalendáriumokat, amik minden nap valami ajándékot rejtenek. Nekem nem erről szól az advent… De ez a megoldás (üres zsákokkal) nagyon ötletes és kedves segítség lesz Csengének a karácsonyra való készülődéshez, a várakozás izgalmának és örömének megtapasztalásához.