Izzadjunk együtt!

Sokáig nem úgy tűnt, hogy be fog következni, de idén is eljött a nyár. És a nyárral együtt eljött az izzadás is…

Ilyenkor mindig érkezik egy-egy kérdés, hogy miként lehet nyáron hordozni, hogyan lehet átvészelni a hőséget, szóval ha már úgyis aktuális, legyen erről is egy bejegyzés.

Az első és legfontosabb gondolat: nem érdemes felhagyni a hordozással pusztán a meleg miatt! Én ezt a kérdést valahogy így mérlegelem: akkor is izzadok, ha nem hordozok! A babám is izzad – kiságyban is, babakocsiban is (főleg a jó kis műszálasban). Ezt tehát nem tudjuk megúszni a nem-hordozással, bár tény, hogy más egy komplett gyerekméretnyi felületen izzadni, mint csupán a megszokott területeken. De miért is hordozok? Testközelség, praktikum, stb-stb-stb. És mi van a mérleg másik serpenyőjében? Az izzadás. Hát… Izzadjunk együtt!

Persze nyilván van néhány megoldás, amivel ez az együtt-izzadás elviselhetőbbé válik. Jöjjenek most ezek!

Rétegek a babán

  • Ha több hordozód is van, válaszd ilyenkor a vékonyabbat, szellősebbet, világosabbat! Hogy hordozókendőből melyik az ideális vékonyságú/vastagságú, az egyéni mérlegelés kérdése: ha “csontosabb” a vállad, és a babád már nagyobbacska, előfordulhat, hogy egy vékony kendő vágni fog.
  • Hordozókendő esetében használj olyan kötési módot, ami kevesebb rétegből áll! A legideálisabb elöl a kenguru vagy a belül körülkötött kötés nem kiterített szárakkal, csípőn az egyszerű csípő kötés (ez kb. 4 hónapos kor alatt nem ajánlott, számukra megfelelő alternatíva lehet a karikás kendő), háton pedig a batyu.
  • Adj a babára vékony, szellős, világos ruhát, vagy ha megteheted, pelenkán kívül ne is adj rá semmit! A meztelenséget újszülöttek esetében azonban nem árt óvatosan kezelni. Figyeld meg, hogy nem horzsolja-e a pici érzékeny bőrét a kendőanyag!

Rétegek közted és a baba között

  • A legtöbben úgy érezzük magunkat komfortosabban, ha nem ér össze az izzadt bőrünk a baba izzadt bőrével. Ezt megelőzendő érdemes olyan felsőt választani, aminek nem túl nyitott a háta (háton hordozás esetén) vagy az eleje (elöl hordozás esetén). Legyen vékony, természetes, jó nedvszívó képességű anyag!
  • Nyáron különösen ügyelj arra, hogy amit te viselsz, azzal érintkezik a babád is…

Rétegek rajtad

  • Könnyebben viseled az izzadást, ha te magad is szellősen öltözöl.
  • Válassz olyan hordozóeszközt és megkötési módot, ami téged sem melegít túlságosan! A vastag pántok vagy a derék körül többször körbetekert kendőmaradék alatt alaposan meg lehet izzadni.

Fényvédelem

  • Ne feledkezz meg arról, hogy a hordozott babákat nem védi a babakocsi kupolája a napsugaraktól, ezért feltétlenül gondoskodj megfelelő fényvédelemről! Adj rá világos, megkötős napsapkát, és kend be fényvédőkrémmel! Több helyen kapható baba méretben is fehér, szellős, hosszú ujjú ing, hosszú szárú nadrág. Ezek nagyon praktikusak ilyenkor.

Ha leteszed

  • Miután megtervezted, miként fogod hőségben hordozni a babádat, gondold át azt is, hogy mi történik, ha leteszed! Legyen veled megfelelő ruha a számára, és ha az alkalom megköveteli, vigyél magadnak is egy váltás felsőt!

És persze ügyelj az alapvető nyári szabályokra: ha nem muszáj, ne menj a babával napra, főleg 11-15h között, óvd a túlmelegedéstől, vagy éppen a hirtelen lehűléstől (légkondi), és gondoskodj a kellő folyadékbevitelről mindkettőtök számára!

Jó nyarat!:)

Ünnepek

Hogy azért ne varrjak minden elmaradást a freeblog nyakába, no meg az igazság kedvéért, le kell írnom, hogy néhány tartozásom a fényképezőgépünk (pontosabban a memóriakártyánk) kehessége miatt állt fenn, de most ezeket is rendezem. Voltak például ünnepeink, amikről nem tudtam fotót mutatni, jöjjenek most ezek…

Itt van például Marci 1. születésnapi tortája még szeptemberről. A nagy diétázás következtében már nem okozott gondot, hogy egy 1 éveseknek megfelelő, de nagyobbak számára is élvezhető tortát készítsek. (Spéci hozzávalók: rizstej, kukoricakeményítő, köles, agar-agar por, stb.)

És néhány portré az 1 éves Marciról:

Aztán jöttek az őszi ünnepek. Itt egy roppant egyszerű ajtódísz dísztökből, néhány papírdarabból, szalmaseprűvel:

És persze volt töklámpás is:

Ez pedig már a karácsonyi ajtódísz némi Waldorf-hatásra:

A gyapjúangyalkák közelebbről:

Aztán elmúlt a karácsony, és ha az ünnepekkor kellő ráhagyással vásároltuk be az alapanyagokat, akkor ilyenkor felmerül a kérdés: mi legyen a maradékkal? Nálunk dióból volt otthon túlkínálat, ezért úgy döntöttem, hogy az ünnepek során rögzült édességfüggőségemet az egyik kedvenc diós desszertemmel fogom csillapítani, amit még Csengével való várandósságom alatt ismertem meg egy fórumon. Előre is elnézést, a két szóból álló nevű sütinek csak az elejére és a végére nem emlékszem, azaz hogy macedón vagy makedón, és hogy kocka vagy szelet. A receptet mindenesetre közzéteszem, de már most szólok, hogy ne számítsatok semmi egészségesre!

Tehát a macedón vagy makedón kocka vagy szelet hozzávalói:

  • 1 dl víz (ha nagyon elkap minket a szenvedély, helyettesíthetjük pl. baracklével)
  • 35 dkg cukor
  • 50-60 dkg darált dió
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • 20 dkg étcsokoládé

Elkészítése roppant egyszerű: a vizet a cukorral felforraljuk, majd összekeverjük a dióval és a vaníliás cukorral. Az így kapott masszát megfelezzük, és az egyik adaghoz 10 dkg olvasztott csokit adunk. A csokis részt szétterítjük egy fóliával kibélelt tepsiben, majd erre rákanalazzuk a sima diós részt, és ezt is elsimítjuk. A tetejét 10 dkg olvasztott csokival borítjuk. Hűtőbe rakva dermedni hagyjuk, és kész. Tálaláskor igen apró kockákra szeleteljük, no nem fukarságból, csak azért, mert nagyobb dózisban roppant émelyítő tud lenni, bonbon méretben viszont sokkolóan finom.

Már februárnál tartunk, ami nálunk Csengéről szól. Természetesen sikerült elkövetnem azt a hibát, hogy bevontam a nem kis igényekkel megáldott gyermekemet a tortakészítés tervező fázisába, és megkérdeztem, milyen ízű legyen a tortája, és legfőképp, hogyan nézzen ki… Ahogy tavaly kis híján terítékre került a komplett ökoszisztéma (egy szimpla katicás-méhecskés-virágos díszítésen felbuzdulva), úgy idén a nyakunkba szakadt az egész tündér birodalom, de végül sikerült megálljt parancsolni a folyamatnak, és kiegyezni egy darab tündérben és párszázezer virágban és pillangóban, no meg két emeletben. A megvalósításban segítségem volt egy remek tortakellék bolt, ahol kaptam mindenféle kiszúrókat és ami még jobb, természetes ételszínezéket! Aztán a neten levadásztam egy házi fondant receptet, amit gyorsan le is írok, hátha valakinek jól jön:

  • 900 g jól átszitált porcukor
  • 1 ek. zselatin
  • 1 ek. növényi zsiradék
  • 2 ek. méz
  • 6 ek. víz
  • (1 ek. = kb. 15 ml)

Elkészítése: Beáztatjuk a vízben a zselatint, közben kimérjük a mézet és a zsiradékot. (A legtöbb recept margarint ír, ami a mézzel együtt kissé elsárgítja a fondantot, ezért én inkább hófehér kókuszzsírt, valamint akácmézet használtam, így szép fehér maradt a bevonat.) Lassan elkezdjük melegíteni a zselatinos oldatot, és még mielőtt forrni kezdene, hozzáadjuk a mézet és a zsiradékot. Addig melegítjük, míg megolvadnak az összetevők, forralni nem szabad. Ha langyosra hűlt, elkezdjük hozzáadagolni a porcukrot, eleinte keverve, majd porcukros deszkán gyúrva. (Egyéb infó: Légmentesen becsomagolva, hűtőben sokáig eláll. Ilyenkor használat előtt átgyúrjuk. Hibalehetőségek: Ha nagyon ragad gyúrhatunk hozzá keményítőt. Ha törik, túl sok a cukor. Ha szakad, túl sok a zsiradék. Ha gumis, túl sok a zselatin.)

Ebből a nyújtható, formázható fondantból (illetve a tündér esetében marcipánból) szép komótosan, a céldátum előtt majdnem egy héttel elkezdtem elkészíteni a tortadíszeket. Itt figyelnek a hűtőben:

Aztán a nagy napra össze is állt a torta:

A virágok közelebbről:

A tündér közelebbről:

Márciusban még felköszöntöttük Apát, aki roppant pihentető módon egy szimpla gyümölcstortát kapott, és ezzel vége is egyelőre a családi ünnepek sorának.

A szintén márciusi nemzeti ünnepünket azonban nem hagyhatom ki, mert hát minket sem hagyott ki az egész Európát ledermesztő időjárási őrület… Miután kiástuk magunkat, és letakarítottuk az ajtóról a hóréteget, szemrevételeztük a kinti helyzetet. Ilyen volt a kert március idusán:

Frigó-tulipánok:

Hófúvás a ház mellett:

És ez a szegény rigó sem számított rá, hogy a fészek, amit az ablak alatti tujára épített, a fagyhalál elől fogja majd megvédeni:

(Itt egyébként éppen megrázta magát, de pár pillanattal előtte még a rigót is teljesen belepte a hó.)

Azóta (pontosabban úgy egy hete) kitört a koranyárias tavasz, a cserebogarak, ahogy előbújtak, úgy el is hullottak (tele van velük a falu, brrrr…), már el is virágoztak a krókuszok, és virítanak a cseresznyefák.

Ezzel most zárom is ezt a bejegyzést. A következő – terveim szerint – az eddig be nem mutatott horgolmányokról fog szólni. (Bocs, fiúk, ez sem a ti körötök lesz.:D)

TVE termékteszt: fényvédő krémek

Forrás: www.biola-naturcosmetics.comÉn ugyan már szombaton leégtem, de remélem, nektek még időben érkezik a cikk.

Tavaly a Tudatos Vásárlók Egyesülete tesztnek vetett alá néhány fényvédő krémet. A teszt során az összetevőket (a káros anyagoktól a bio/növényi alapanyagokig) vették górcső alá 9, itthon kapható, közepes erősségű fényvédő krém esetében. Az élmezőnyben a Biola, a Lavera és az Ilcsi fizikai fényvédőt is tartalmazó termékei találhatók, utánuk következtek a Drogerie Markt és a Rossmann saját márkás naptejei, és csak az utolsó helyekre sikerült befutnia a Nivea, a Hawaiian Tropic és a Garnier krémjeinek.

Forrás: www.lavera.deA teszt tanúsága, hogy a bio és növényi alapú fényvédő krémek a legegészségesebbek, ráadásul csak ezek tartalmaznak fizikai szűrőt is, míg meglepő módon a legreklámozottabb, nagy márkák termékeiben egy sor szintetikus, sőt kifejezetten egészségkárosító összetevő található.

Az eredeti cikk a részletes teszttel és a pontos márkanevekkel itt olvasható.

Talán fehér karácsony lesz…

Tegnap itt a hegyen végre lehullott a hó, ma pedig ragyogó napsütés vetett rajta szikrákat. Gyönyörű volt…

 

Christian Morgenstern: Téli éj

(Rigó Béla fordítása)

 

Volt egyszer egy harang, de rég volt,
bim-bam – zengette oldalán…
Volt egyszer egy pihe – fehér folt
egy lenge álomban talán…

Egy lenge álomban talán
hullott alá, magát kitárva,
akár egy szálló angyal szárnya
a csillagtér ezüst falán.

Volt egyszer egy harang, de rég volt,
bim-bam – zengette oldalán…
Hullt egyszer egy pihe – fehér toll
a szálló angyalszárny után…

A szálló angyalszárny után
már millió pihe fehérlett,
és aztán minden föld fehér lett,
akár egy álomban talán.

És aztán minden föld fehér lett,
akár az angyalszárny – talán.

Fényvédelem

Ugyan még csak tavasz van, de már ideje elkezdenünk a nyár megtervezését, megszervezését. Ahogy ezen gondolkoztam, sorra merültek fel bennem a hőséggel, napfénnyel, UV-sugárzással kapcsolatos félelmeim. Tavaly Csenge még pici volt, ráadásul sajnos az igazi nyaralás is elmaradt, így könnyen meg tudtuk óvni a veszélyes sugaraktól, de idén már biztosan másképp lesz. Ahogy azt kutattam, hogyan tudnám biztosítani számára a megfelelő fényvédelmet, találtam egy oldalt, ami ugyan egy adott márkát reklámoz, de egyrészt olyan termékekről van szó, amit jó szívvel ajánlok bárkinek, másrészt pedig sok hasznos információt tartalmaz a témával kapcsolatban. A cikket ezen a linken találod meg.

Figyelem, kiegészítés! Az említett termékek megszűnőben vannak. Olvasd el Livus kommentjét!

Újabb kiegészítés! Ajánlom figyelmetekbe a Tudatos Vásárlók Egyesületének terméktesztjét: http://tudatosvasarlo.hu/cikk/termekteszt-fenyvedo-kremek.

Polár szerelés

Idén a tél rendesen bekeményített, így tovább kellett fejlesztenem a téli szerelésünket. A boltban kapható overálokban nagyon nehéz hordozni, nagyok, csúszósak, nem lehet bennük rendesen felkötni egy babát, ezért varrtam Csengének egy kezeslábast polárból. A mínuszokra való tekintettel dupla polárból készült, a kritikus helyeken, tehát a háton és a végtagokon még vatelin bélést is kapott.

 

 

 

Persze ez azért még mindig nem volt elég meleg, ezért varrtam egy hordozós takarót (cover) is, amit a hordozón kívül lehet felkötni. Az anyaga szintén polár, illetve kapott egy szélfogó-vízlepergető réteget. Van egy lábzsákszerű része, és gumizsinórokkal lehet szűkíteni, méretre állítani. Ilyen lett:

 

 

 

Téliesítés – folyt. köv.

Megérkeztek a mínuszok, így anya nem halogathatta tovább a téli kollekció bővítését. Egyfelől a jó kis pufi overálom elég csúszós, ami miatt meglehetősen nehéz volt benne becsomagolni engem bármilyen hordozóeszközbe, szóval most kaptam egy polár csodát. Emellett készült egy hordozós takaró is (magyarul cover), hiszen köztudott, hogy aki csak üldögél, jobban átfázik, mint az, aki mozog. Remélem, ezzel sikerül átvészelnünk ezt a telet…

 

 

 

…jövőre meg már úgyis rohangálni fogok!

Apropó

Hát már jó régen jelentkeztem, bár eddig olyan nagyon különös dolog nem történt a legutóbbi bejegyzés óta. Szépen telnek a hétköznapjaink egymás után, és noha szeptember közepe óta kicsit behúztam a kéziféket a nagy lendület után, most mégis támadt egy apropó, ami miatt érdemes írnom pár sort magamról. De ezt majd csak a végén árulom el. Előbb lássuk, hogyan telt ez a majdnem egy hónap!

Rengeteget mókázunk. Ebben apa a legjobb. Általában ő szokta elkövetni az ilyen vicces dolgokat:

…meg az ilyeneket:

Persze vicces dolgokat én is ki tudok találni. Pl. remek építményeket rakok össze, aztán felmászom rájuk. Ilyen a tévé nyalogatása a játékos dobozomra térdelve (ja, mert már ilyenem is van), a billegős pihenőszékre állás a forgós íróasztalszékbe kapaszkodva, vagy éppen a szintén billegős babahordozóban lépkedés és közben az etetőszék rángatása.

Csupa izgalmas móka. Persze anya ebben sem ért velem teljesen egyet, ezért viszonylag gyorsan véget szokott vetni az efféle szórakozásoknak.

Emellett folytatódik, sőt talán csúcspontjához is ért a püfölős-zajongós korszakom. Püfölök itt is…

…püfölök ott is…

Nem lehet megunni. És ezt legalább anya is hagyja.

De azért nem kell aggódni, nem mindig vagyok ilyen veszettül eleven! A múlt héten, amikor az egész családot ágynak döntötte valami fránya vírus, akkor például én is egészen nyugis voltam. Amúgy a betegeskedés miatt a védőnéni meglátogatása is elhalasztódott, de a héten már sort kerítettünk rá, és így végre az is kiderült, hogy mennyi az annyi. Egészen konkrétan 69 cm és 7530 g. Hát igen, ez mind én vagyok!

A gyarapodásomat most már nem csak a jó kis anyatejnek köszönhetem, mert egyre több egyebet is fogyasztok. Az első gyümölcsök után elkezdtük a zöldségeket is méghozzá a krumplival. Anya ugyan összekeverte almával, de még így sem aratott osztatlan sikert nálam. Még jó, hogy az első próbálkozásnál ott volt Emese nagynéni is, akire lehetett vigyorogni, mert a végén még egész idő alatt olyan idétlen képet vágtam volna, mint az első falatoknál.

Na jó, azért nem ilyen reménytelen a helyzet. Most már sikerült megbarátkoznom a krumplival, meg egy csomó (egészen pontosan három) más főzelékfélével is: a sütőtökkel (amit Ági nagymamitól kaptunk), valamint a sárgarépával és a céklával (amiket biopiacon vettünk, hogy ne legyenek nitrátos, vagy milyenek). Szóval most ebéd után egy órával főzelékezünk, uzsonna után egy órával pedig gyümölcsözünk (ami pár falat almát, őszibarackot, banánt, körtét, szilvát vagy szőlőt jelent).

A sokféle kaja miatt kénytelen voltam rendesen megtanulni a kanalazást, bár én még mindig állítom, hogy a kanál csak egy játék, és legalább olyan hatékonyan szét tudom kézzel is kenni a különböző pépeket a különböző felületeken, mint anya a kanállal. Mindenesetre a kultúrált étkezés elsajátításában sokat segített, hogy anya átállt a 2-3 óra körüli ebédelésre, így ő is velem együtt eszik, aminek az lett az eredménye, hogy kezdem elhinni, hogy értelmes emberek is képesek olyan számomra teljesen felfoghatatlan viselkedésminták gyakorlására, mint az asztal mellett, széken ülve történő táplálkozás.

Őőőő… hát igen… Az ügyesebb megfigyelők számára a kép sokminden másról is árulkodik. Pl. arról, hogy anyának – bár már maga főzi az ebédjét (és nem a szitifúd) – még mindig csak dobozból evésre futja az idejéből. Meg arról is, hogy nálunk aztán nem kicsit kell beöltözni, ha ez ember nem akar jégkockává fagyni, ugyanis itt a távfűtés tényleg annyira táv(oli), hogy mire ideér, már alig érezni belőle valamit.

Ja igen, a hideg. Anyával elkezdtünk készülődni a télre, ami azt jelenti, hogy anya mindenféle ötleteket próbál begyűjteni ahhoz, hogy miként cipelésszen engem hóban-fagyban. (Mert a babakocsi egyre kevésbé a barátunk, miután ketten együtt már egészen mázsásak vagyunk…) Szóval téliesítünk. Az első remekmű egy baba-mama pulóver, amit anya egy korábbi poncsójából alakított át, ami akkora volt, hogy még a legpocakosabb korában is bőségesen elfért benne.

Így aztán mi lettünk a kétfejű sárkány, és ha tüzet nem is okádunk, de harapunk! Igen, jól olvastad: h a r a p u n k ! Mert akkor zárszóként  jöjjön az elején említett apropó, az újabb fantasztikus és hihetetlen mérföldkő, a várva várt és mégis oly váratlan esemény!!!… Tádááááám!!!…

ELŐBÚJT AZ ELSŐ FOGAM!!!

Mamaponcsó

Közeleg a hideg, így muszáj volt kitalálnom valami olyan ruhadarabot, ami hordozás közben mindkettőnket melegít. Még várandósan vettem egy tibeti poncsót, ami alkalmasnak tűnt az átalakításra. Középen kivágtam belőle egy-egy sávot elöl és hátul, majd összevarrtam, és az egyik felére készítettem a kivágott darabokból egy "zsebet". Még ezután is maradt egy kis anyagom, így abból varrtam egy sálszerűséget a poncsó nyakára. Íme:

 

 

 

 

Fejlődésmutatók és kutyusok

Hétfőn voltunk tanácsadáson. Éppen az ebéd utáni alvásom idejére esett, így kivételesen végigordítottam a dolgot, de senki nem akarta elhinni, hogy én most tényleg aludni akarok! Azért nagyjából sikerült a védőnéninek megmérnie, 65 cm magas vagyok és kb. 6800 g. A méreteim csak azért aggasztóak, mert épphogy elkezdtem hordani a 68-as rucikat, de ezek szerint nem sokára megint váltanunk kell. 

Amúgy a hóforduló óta megint sokat fejlődtem. Rengeteg időt töltök négykézlábazással, és közben szeretek előre-hátra hintázni. Pár napja pedig ismét elővettem a tenyér-talp pozíciót, és már egészen hosszan fel tudom így emelni magam. Anya szerint úgy nézek ki az égnek meredő popsimmal, mint egy csámpás kiselefánt.

A héten többen is meglátogattak minket, így végre másoknak is bemutathattam a tudományomat. Hát igen, osztatlan sikert arattam… Egyébként a látogatók között volt a leendő keresztmamim, Adina is, valamint a párja, Kieran, aki valami furcsa nyelven beszél (anya azt mondta, angolul vagy hogy). Azt kell mondjam, hogy már az első pillanatban elbűvöltük egymást! Szóval anyának kijár a dicséret, jól választott…

 

 

Járt nálunk Tibi és Szabina is, akik korábban apa lakótársai voltak, és elújságolták, hogy esküvőjük lesz, ahova minket is szeretettel várnak. Engem a hír kevésbé hatott meg, sokkal inkább az a – hozzám képest – hatalmas kutyus, amit kizárólag nekem (hallod, anya?…) hoztak. El is neveztük Szamócának, miután anya szerint csakis ez lehet a neve. Felőlem maradhatott volna simán kutya is, a lényeg, hogy nagyon jókat lehet vele bírkózni.

 

 

Egy ilyen békés bírkózással töltött napon lecsapott egy ménkű nagy vihar. Pont, akkor, amikor Dani nagybátyám úton volt hozzánk. Olyan ítéletidő volt, hogy szegény beszorult tőlünk pár utcára egy kapualjba, és anyának kellett némi nejlonszatyor és egy esőkabát segítségével kimenekítenie. Huhh, szerencsésen megúszta. Ő is meg az ajándékom is… Ami szintén egy kutyus volt, méghozzá egy beszélő-éneklő-zenélő kutyus, aki anya szerint ezúttal egy az egyben olyan, mint egy Fanni. Fannival való bajvívásaimról nincsen kép, miután full-contact találkozásainkkor anya inkább azzal szokta elfoglalni magát, hogy megmentse az elektronikát a nyál általi fulladásos haláltól.