A kockás ingek gallérjára

Nem leszek népszerű… Az a helyzet, hogy rendkívül ambivalens érzéseim vannak a mostani, nagy, oktatáspolitikai felháborodással kapcsolatban.

Egyfelől megértem, sőt egyetértek: a központosítással rég nem látott mélypontra süllyedt az oktatás. Az új felállással a csíráját is elfojtották annak, hogy azok, akikben megvan erre a hajlandóság, kreatívan tudjanak tanítani, hogy újra és újra kikeverjék a szuperszappanbuborékot, vagy szódáspatronból rakétát építsenek az iskola udvarán, vagy lefeküdjenek a földre füvet simogatni… És igen, ma a politikusok annyira siralmasan alattvalónevelő irányba próbálják terelni az oktatást, hogy az már abszurd.

DE! És itt jön a népszerűtlen rész. Durván 50-100 éve léteznek reformpedagógiai törekvések, amik valami mást szeretnének az iskolában látni, mint a történelmileg-államilag-politikailag meghatározott/megszokott vonal. Több évtizede indultak el a PISA-vizsgálatok, ismerjük az eredményeinket – nem jók. A pedagógusok egy része kezdetektől fogva erőn felül próbál minőséget adni a diákjainak, míg a többség képtelen anyagi, túlterheltségi vagy egyéb okokból a kötelező minimumnál többet-jobbat kisajtolni magából, és döbbenetesen sokan vannak, akiknek “tökmindegy”. A szülők elhümmögnek, hogy ejejj, sok a házi, vacak a tankönyv, hülyeséget beszél a Marika néni, de ennyi. Évtizedek óta elvagyunk a hazai oktatás lábvizében, mert “annyira azért nem rossz”, hogy úgy komolyabban felhorkanjunk miatta. Csak a gyerekeinknek…

Most, amikor a pedagógusok napi szinten érzik a nyomást, amikor már azok is a bőrükön tapasztalják meg, hogy maga a tanítás csorbul, akiknek eddig “tökmindegy” volt, és amikor kényszerűségből a szülők zsebébe és naptárjába nyúl bele az iskola, mert nincs kréta, és kell valaki, aki hétvégén ingyen kifesti a termet, akkor hoppá, mindenki felébred, és végre valahára megszületik a nagy összefogás. Az oktatás érdekében.

Az oktatás érdekében? Csak halkan merem megkérdezni, hogy miért nem volt elég a felébredéshez a gyerekek karikás szeme, tövig rágott körme vagy botrányos szövegértési eredménye? Az miért nem zavart senkit, hogy 8-12 évig szuszakolunk olyan tudást a fejekbe, aminek kb. a 75%-át elfelejtik, a maradék 25%-át pedig vagy sikerül hasznosítani, vagy nem, de ha nem volt olyan karizmatikus tanáruk, aki arra is megtanította volna, hogyan, akkor inkább “vagy nem”? Mi több, még büszkének is kéne lenni a felhalmozott lexikális tudásra, és a sok hülye nyugat-európai bezzeg fele annyi könyvet sem olvas el, és negyed annyi képletet sem magol be, és vegyétek észre, hogy mi csináljuk jól, azok odaát mind tanulatlan trógerek, akik valószínűleg csak a napsütéses órák száma vagy a konfliktusmentesebb történelmi gyökerek vagy ki tudja milyen rejtélyes okok miatt érzik magukat jobban a bőrükben, és sikeresebbek a maguk silány, felszínes életében. És akkor egyszer csak elfogy a kréta. És kréta nélkül nincs oktatás. Amíg volt, addig “tökmindegy” volt, hogy mennyire remegett a diák kezében, amíg kicsikorogta magából azt a fránya képletet, hogy aztán megkapja, hogy üljön le, egyes, de lehetőleg úgy, hogy a diák érezze, hogy az az egyes nem csak a képletnek szól, hanem az ő egész kis mihaszna életének, hiszen nyilvánvaló, azzá fog válni, ha ez a képlet nem vésődik be! Szóval akkor most kicsoda, micsoda a cél?

Ha majd lesz megint kréta, akkor honnan és hogyan folytatjuk tovább? Ha majd ismét ugyanúgy (vagy netán még inkább) megtehetjük, hogy megújuljon a pedagógia, akkor majd szeretnénk-e és képesek leszünk-e megújítani? Szembenézünk-e azzal, hogy a kicsit sárga, kicsit savanyú, akkor is csak citrom volt, ha még oly nagyon fényeztük is? Ha meglesz rá a lehetőségünk, akkor képesek leszünk-e kiönteni azt a kellemes, langymeleg lábvizet? Vagy majd megint el fogjuk felejteni a nagy szavakat, hogy a gyermekeink és a jövő?

Lehet, hogy kegyetlen kérdések, mondtam, hogy nem leszek népszerű. De nagyon szeretném azt látni, hogy a nagy tanár-szülő összefogás nem áll meg ott, hogy mit kapunk kívülről, fentről ahhoz, hogy az iskolában – a szó legnemesebb értelmében – tanítás folyjon, hanem mindenki leás egészen az alapokig, és magától is megkérdezi: én vajon tanítok, vagy csak végigszaladok a tanmeneten, adok, építek, vagy csak túlélek, és a diákjaim is csak túlélnek? A szülő is, a tanár is minta. Ha a politika alattvalókká minősíti le őket, alattvalókká fognak nevelődni a gyerekek is. De ha az iskola csak vegetál, akkor a diákjai is csak a túlélésre fognak hajtani. Innen nézve nincs nagy különbség a kettő között… Szóval ha már ekkora a lendület, akkor legyen valódi értelme. Így legyen! Bár így lenne…

Reklámok

Játszószőnyeg vagy mi…

Már egy ideje álmodoztam arról, hogy készítek egy nemez játszószőnyeget, de nehezen szántam rá magam, aztán amikor a gyerekek megláttak egyet Kriszta barátnőméknél, egyértelműen eldőlt a kérdés… Az övékét profi nemezelte, én meg még messze nem tudok elég trükköt ezen a téren, szóval a mienk egy nedves nemez – tűnemez vegyes felvágott lett.

Először elkészültek a régi manócskák mellé az új lakók: egy béka…

P1080809

… és egy csiga.

P1080817

Aztán összeállítottam magát a játszószőnyeget gombákkal…

P1080829

…tóval és nádassal…

P1080830

…tönkházikóval.

P1080828

Hát ezt a játszószőnyeget képzeltem el a…

P1080823

…a legkisebbnek… 😀

P1080831

A nagy lámpaprojekt

Az úgy volt, hogy még nászajándékba kaptunk egy nagyon szép lámpát, én legalábbis nagyon szerettem. A szeretésnek megfelelően az évek során igencsak viharvert állapotba került, a váz elkezdett rozsdásodni, a huzat (vagy mi a helyes kifejezés) itt-ott elszakadt, a zsinórozás letekeredett. Rendkívül szomorú látvány volt…

lampa01

Így aztán valamikor szeptemberben úgy döntöttem, felújítom. Mondjuk nemezzel…

Első lépésként lecsupaszítottam a vázat, és kiszereltem a lámpa foglalatát.

lampa02

Az összkép még siralmasabb, de sebaj, ekkor már tudtam, hogy ennél csak szebb lesz. Jöhetett a váz csiszolása és újrafestése. Aztán elkezdődött a munka lelkes segítőmmel.

A pihe-puha gyapjúrétegek kirakása…

lampa03

…spricnizés…

lampa04

…némi masszírozás, gyúrás…

lampa05

…aztán díszítés a félig kész alapra tűnemezeléssel…

lampa06

(igen, ez már egy másik szín)

…aztán még több gyúrás…

lampa07

…száradás után szabás-varrás…

lampa08

…és kész!

lampa09
lampa10
lampa11

Egy gyors minőségellenőrzés után mehetett is volna bevetésre, de kiderült, hogy a foglalat zárlatos, így egyelőre az éjszakai, akciós képre várnotok kell. De azért így se rossz…lampa12

8 éves lett

Nem írtam róla a napján, és most sem tudok sokat, de az van, hogy Csenge 8 éves lett.

Ha lenne időm, sem kezdenék már bele egy milyen is Csenge így 8 évesen fejtegetésbe, mert már olyan nagylány… Privát szféra meg minden… Meg kb. regényt lehetne róla írni. Aki ismeri, tudja, milyen, aki nem, annak úgysem tudjuk elmesélni.

Csenge az Csenge. 🙂

Isten éltessen!

Ui.: Szombaton buli lesz! A résztvevőkre való tekintettel gondolatban visszanyargaltam a “mentes” évekig, ugyanis egy tekintélyes méretű, vegán tortával fogunk ünnepelni. Ha elfogy, írok róla… 😀

A Gugli most nem a barátom…

…és nem akarja megmutatni a képeimet. Amint sikerül zöldágra vergődnöm a remek újításaival, felfedem a legfrissebb fotókat. Bocs… És éljen a felhasználóbarátság! Grrr…

Ápdét: Megfejtenem még mindig nem sikerült, de kerestem más megoldást. Ha találtok még hibás képet, továbbra se fogjátok vissza magatokat, és szóljatok! Köszi!!!

Pótbejegyzés a hidegkúti adventi bazárról

Ahogy azt legutóbb írtam, az ősz az alkotás jegyében telt, és ez az alkotás messze nem merült ki az ajándékfabrikálásban. Volt ugyanis szokás szerint adventi bazár is (a Pesthidegkúti Waldorf Iskolában), ahova ismét készült néhány portéka:

Egy-marék-mogyoró Betlehem

bazár1

Gyapjúangyalok

bazár2

bazár3

Nemezelt szappanok

bazár4

Apró gyapjú Madonnák (a háttérben a mogyi-Betlehemek immár zsákocskákba csomagolva)

bazár5

(A fotók minőségéért elnézést, bepakolás előtt ezek már nagyon kutyafuttában készültek…)

Ajándékok ideje

A november számunkra csupa ünnep. A Márton időszak Marci születése óta “személyes ügyünk”, tradicionális Skanzen-járással, amit tovább tarkított a falubeli tökfesztivál, majd az ovis lámpásozás. Aztán bő egy éve két születésnap is bekeretezte a hónapot: október végén az első unokatestvérke, Anna születése, november végén pedig a mi Hajnánk érkezése. Kizárt volt, hogy kézműveskedés nélkül teljen el az ősz. 🙂

Annának vettünk egy nagyon szép virágépítőt, ami persze a virágság mellett bármi lehet, akár ház is. Ehhez varrtam két, babakézbe való kismanót:
P1080674

Marcinak horgoltam egy háromszínű, spirálos labdát (itt találtam a leírást). Eleinte tartottam tőle, hogy káoszba fog torkollni a dolog…
labda1
labda2
…aztán csak megúszták a fonalak és az agytekervényeim is becsavarodás nélkül, és elkészült a mű.
labda3
Jó, jó, nem nagy cucc, de három gyerek mellett, higgyétek el, heroikus küzdelem volt. 😀
Az eredeti leírás szerint egyébként folyamatosan kell végig horgolni, először szaporítások, aztán pár egyforma sor, végül fogyasztások, de egyrészt nekem valahogy mindig csúnyácskábbnak tűnnek a fogyasztott sorok, másrészt Marcinak már egy nagyfiúsabb, kemény labdát szerettem volna készíteni, amihez tűnemezeltem egy jó, tömör gyapjúlabdát “tömőanyagnak”, ezért inkább horgoltam és összeöltöttem két félgömböt. Ennél a megoldásnál arra kell ügyelni, hogy összeillesztéskor megfelelő színek találkozzanak egymással, azaz a két félgömb horgolását fordított sorrendben kell elkezdeni.

És végül egy ráadás. Nem most készült, és elnézést is kell kérnem Tőle, hogy eddig érdemtelenül nem esett szó róla. Ő Csenge 6. születésnapi ajándéka:
P1080681

Manók

Új lények születtek, ezúttal manók. Egyrészt végre pontot tettem egy régóta a varródoboz mélyén, félkészen porosodó ügy végére:
szivarvany_manok
Másrészt kérésre kicsit belemerültem a Waldorf pedagógia rejtelmeibe, és megvarrtam Orsi néni számoló manóit, akik a most kezdődő epochában mindenféle matematikai kalandokba fognak bocsátkozni.
P1080619
Egy-egy manó egy-egy matematikai műveletet képvisel, ráadásul megtestesít egy-egy temperamentumot is. Az összeadásról ez a flegmatikus, zöld fiúmanó fog mesélni, aki nagyon kedves, elfogadó, de kissé lustácska (ha a használathoz ujjra húzzuk, ki is dudorodik a pocakja):
P1080620
A kivonás manója ez a melankolikus, kék manó, aki csupaszív, megfontolt fiúcska, bár hajlamos a búskomorságra:
P1080622
Az osztásokat ez a kolerikus, piros lánymanó fogja elvégezni, igazi tűzrőlpattant egyéniség, szenvedélyes, vezető típus, de hamar felkapja a vizet:
P1080623
A szorzások manója ez a szangvinikus, sárga lányka, aki noha kissé szétszórt, nagyon vidám, barátságos, álmodozó kislány:
P1080624

Megint gyapjúságok

Született néhány kiegészítő a gyerekszobába. Például ez a zsepitartó: nemez zsepitartó És ezek a székpárnák, amiknek egyelőre még hiányzik a szegésük: sünis székpárna baglyos székpárna rókás székpárna őzikés székpárna Aztán a nyárünnepi bábozáshoz (Aranyszóló pintyőke) szükség volt pár lóra – két barna és egy fehér paripára, illetve egy szürke gebére. Ezek tűnemezeléssel készültek, drótvázra. barna ló fehér ló szürke ló Szintén a nyárünnepi készülődés részeként összeültünk a ballagó szülőkkel mindenféle, évszakasztalra tehető gyapjúfigurákat alkotni búcsúajándék gyanánt. Sajnos az apróságokról (rügymanók, hagyma- és virágbabák, levélmanók, gombák, tökök, stb.) nem készült fotó, de a két nagyobb figurát, a Földanyát és a Télkirályt sikerült megörökíteni. Ők azok: Földanya Télkirály Most csak ennyi, de hamarosan jövök még képekkel az egyre aktívabb Hajnáról, a kis haramia Marciról és az oviból elballagó Csengéről. Addig is szép nyarat!