Negyedik

Krónikus időhiányomat tovább súlyosbítandó… ❤ ❤ ❤ ❤

Lilypie tickers

Reklámok

Tündérkunyhó kiadó!

Természet ihlette, részben kő, részben favázas, háromszintes, erkélyes, összevissza-komfortos, egy konyha, egy nappali-étkező és egy fürdős hálószoba beosztású, újépítésű ingatlan kiadó nem dohányzó tündér részére.

tk01

(A kunyhóról kívülről készült fotók nagyításához kattints a képekre!)

tk02 tk03 tk04 tk05 tk06

tk07

A bejáratnál gomba tábla üdvözöl minket,

tk08

tündér és manó vendégeink pedig a másik oldalon tudnak csengetni.

tk09

A földszinten a kőfalú, fehérre meszelt konyhába lépünk,

tk10

ahol találhatunk termések, virágok és egyéb apróságok tárolásra alkalmas polcokat,

tk11

egy tégladarabkából készült tűzhelyet kagyló mosogatóval,

tk12

és egy munkaasztalt, ami alatt akár a dió tálak is elférnek.

tk13

Az erős létrán az étkező-nappaliba jutunk.

tk14

Itt az étkezőgarnitúra és puha, nemez szőnyeg szolgálják kényelmünket,

tk15

amit tovább fokoz a felfüggesztett lámpás,

tk16

képek a falon,

tk17

és néhány polc,

tk18

ahol akár a tündérkönyvtár nélkülözhetetlen, “Bogyók” és “Virágok” köteteit is tárolhatjuk.

tk19 tk20

A második emeleten található a fürdős hálószoba

tk21

kényelmes ággyal, meleg, gyapjú ágyneművel,

tk22

és függönnyel diszkréten leválasztott, kagyló káddal.

tk23

A hálószobából újabb létra vezet az erkélyre,

tk24

ahol átadhatjuk magunkat a tündérek kedvenc, esti elfoglaltságának, a csillagnézésnek.

tk25

Kedves Tündér, ha felkeltette az érdeklődésedet az ingatlan, költözz be még ma!

A kockás ingek gallérjára

Nem leszek népszerű… Az a helyzet, hogy rendkívül ambivalens érzéseim vannak a mostani, nagy, oktatáspolitikai felháborodással kapcsolatban.

Egyfelől megértem, sőt egyetértek: a központosítással rég nem látott mélypontra süllyedt az oktatás. Az új felállással a csíráját is elfojtották annak, hogy azok, akikben megvan erre a hajlandóság, kreatívan tudjanak tanítani, hogy újra és újra kikeverjék a szuperszappanbuborékot, vagy szódáspatronból rakétát építsenek az iskola udvarán, vagy lefeküdjenek a földre füvet simogatni… És igen, ma a politikusok annyira siralmasan alattvalónevelő irányba próbálják terelni az oktatást, hogy az már abszurd.

DE! És itt jön a népszerűtlen rész. Durván 50-100 éve léteznek reformpedagógiai törekvések, amik valami mást szeretnének az iskolában látni, mint a történelmileg-államilag-politikailag meghatározott/megszokott vonal. Több évtizede indultak el a PISA-vizsgálatok, ismerjük az eredményeinket – nem jók. A pedagógusok egy része kezdetektől fogva erőn felül próbál minőséget adni a diákjainak, míg a többség képtelen anyagi, túlterheltségi vagy egyéb okokból a kötelező minimumnál többet-jobbat kisajtolni magából, és döbbenetesen sokan vannak, akiknek “tökmindegy”. A szülők elhümmögnek, hogy ejejj, sok a házi, vacak a tankönyv, hülyeséget beszél a Marika néni, de ennyi. Évtizedek óta elvagyunk a hazai oktatás lábvizében, mert “annyira azért nem rossz”, hogy úgy komolyabban felhorkanjunk miatta. Csak a gyerekeinknek…

Most, amikor a pedagógusok napi szinten érzik a nyomást, amikor már azok is a bőrükön tapasztalják meg, hogy maga a tanítás csorbul, akiknek eddig “tökmindegy” volt, és amikor kényszerűségből a szülők zsebébe és naptárjába nyúl bele az iskola, mert nincs kréta, és kell valaki, aki hétvégén ingyen kifesti a termet, akkor hoppá, mindenki felébred, és végre valahára megszületik a nagy összefogás. Az oktatás érdekében.

Az oktatás érdekében? Csak halkan merem megkérdezni, hogy miért nem volt elég a felébredéshez a gyerekek karikás szeme, tövig rágott körme vagy botrányos szövegértési eredménye? Az miért nem zavart senkit, hogy 8-12 évig szuszakolunk olyan tudást a fejekbe, aminek kb. a 75%-át elfelejtik, a maradék 25%-át pedig vagy sikerül hasznosítani, vagy nem, de ha nem volt olyan karizmatikus tanáruk, aki arra is megtanította volna, hogyan, akkor inkább “vagy nem”? Mi több, még büszkének is kéne lenni a felhalmozott lexikális tudásra, és a sok hülye nyugat-európai bezzeg fele annyi könyvet sem olvas el, és negyed annyi képletet sem magol be, és vegyétek észre, hogy mi csináljuk jól, azok odaát mind tanulatlan trógerek, akik valószínűleg csak a napsütéses órák száma vagy a konfliktusmentesebb történelmi gyökerek vagy ki tudja milyen rejtélyes okok miatt érzik magukat jobban a bőrükben, és sikeresebbek a maguk silány, felszínes életében. És akkor egyszer csak elfogy a kréta. És kréta nélkül nincs oktatás. Amíg volt, addig “tökmindegy” volt, hogy mennyire remegett a diák kezében, amíg kicsikorogta magából azt a fránya képletet, hogy aztán megkapja, hogy üljön le, egyes, de lehetőleg úgy, hogy a diák érezze, hogy az az egyes nem csak a képletnek szól, hanem az ő egész kis mihaszna életének, hiszen nyilvánvaló, azzá fog válni, ha ez a képlet nem vésődik be! Szóval akkor most kicsoda, micsoda a cél?

Ha majd lesz megint kréta, akkor honnan és hogyan folytatjuk tovább? Ha majd ismét ugyanúgy (vagy netán még inkább) megtehetjük, hogy megújuljon a pedagógia, akkor majd szeretnénk-e és képesek leszünk-e megújítani? Szembenézünk-e azzal, hogy a kicsit sárga, kicsit savanyú, akkor is csak citrom volt, ha még oly nagyon fényeztük is? Ha meglesz rá a lehetőségünk, akkor képesek leszünk-e kiönteni azt a kellemes, langymeleg lábvizet? Vagy majd megint el fogjuk felejteni a nagy szavakat, hogy a gyermekeink és a jövő?

Lehet, hogy kegyetlen kérdések, mondtam, hogy nem leszek népszerű. De nagyon szeretném azt látni, hogy a nagy tanár-szülő összefogás nem áll meg ott, hogy mit kapunk kívülről, fentről ahhoz, hogy az iskolában – a szó legnemesebb értelmében – tanítás folyjon, hanem mindenki leás egészen az alapokig, és magától is megkérdezi: én vajon tanítok, vagy csak végigszaladok a tanmeneten, adok, építek, vagy csak túlélek, és a diákjaim is csak túlélnek? A szülő is, a tanár is minta. Ha a politika alattvalókká minősíti le őket, alattvalókká fognak nevelődni a gyerekek is. De ha az iskola csak vegetál, akkor a diákjai is csak a túlélésre fognak hajtani. Innen nézve nincs nagy különbség a kettő között… Szóval ha már ekkora a lendület, akkor legyen valódi értelme. Így legyen! Bár így lenne…

Játszószőnyeg vagy mi…

Már egy ideje álmodoztam arról, hogy készítek egy nemez játszószőnyeget, de nehezen szántam rá magam, aztán amikor a gyerekek megláttak egyet Kriszta barátnőméknél, egyértelműen eldőlt a kérdés… Az övékét profi nemezelte, én meg még messze nem tudok elég trükköt ezen a téren, szóval a mienk egy nedves nemez – tűnemez vegyes felvágott lett.

Először elkészültek a régi manócskák mellé az új lakók: egy béka…

P1080809

… és egy csiga.

P1080817

Aztán összeállítottam magát a játszószőnyeget gombákkal…

P1080829

…tóval és nádassal…

P1080830

…tönkházikóval.

P1080828

Hát ezt a játszószőnyeget képzeltem el a…

P1080823

…a legkisebbnek… 😀

P1080831

A nagy lámpaprojekt

Az úgy volt, hogy még nászajándékba kaptunk egy nagyon szép lámpát, én legalábbis nagyon szerettem. A szeretésnek megfelelően az évek során igencsak viharvert állapotba került, a váz elkezdett rozsdásodni, a huzat (vagy mi a helyes kifejezés) itt-ott elszakadt, a zsinórozás letekeredett. Rendkívül szomorú látvány volt…

lampa01

Így aztán valamikor szeptemberben úgy döntöttem, felújítom. Mondjuk nemezzel…

Első lépésként lecsupaszítottam a vázat, és kiszereltem a lámpa foglalatát.

lampa02

Az összkép még siralmasabb, de sebaj, ekkor már tudtam, hogy ennél csak szebb lesz. Jöhetett a váz csiszolása és újrafestése. Aztán elkezdődött a munka lelkes segítőmmel.

A pihe-puha gyapjúrétegek kirakása…

lampa03

…spricnizés…

lampa04

…némi masszírozás, gyúrás…

lampa05

…aztán díszítés a félig kész alapra tűnemezeléssel…

lampa06

(igen, ez már egy másik szín)

…aztán még több gyúrás…

lampa07

…száradás után szabás-varrás…

lampa08

…és kész!

lampa09
lampa10
lampa11

Egy gyors minőségellenőrzés után mehetett is volna bevetésre, de kiderült, hogy a foglalat zárlatos, így egyelőre az éjszakai, akciós képre várnotok kell. De azért így se rossz…lampa12

8 éves lett

Nem írtam róla a napján, és most sem tudok sokat, de az van, hogy Csenge 8 éves lett.

Ha lenne időm, sem kezdenék már bele egy milyen is Csenge így 8 évesen fejtegetésbe, mert már olyan nagylány… Privát szféra meg minden… Meg kb. regényt lehetne róla írni. Aki ismeri, tudja, milyen, aki nem, annak úgysem tudjuk elmesélni.

Csenge az Csenge. 🙂

Isten éltessen!

Ui.: Szombaton buli lesz! A résztvevőkre való tekintettel gondolatban visszanyargaltam a “mentes” évekig, ugyanis egy tekintélyes méretű, vegán tortával fogunk ünnepelni. Ha elfogy, írok róla… 😀

A Gugli most nem a barátom…

…és nem akarja megmutatni a képeimet. Amint sikerül zöldágra vergődnöm a remek újításaival, felfedem a legfrissebb fotókat. Bocs… És éljen a felhasználóbarátság! Grrr…

Ápdét: Megfejtenem még mindig nem sikerült, de kerestem más megoldást. Ha találtok még hibás képet, továbbra se fogjátok vissza magatokat, és szóljatok! Köszi!!!