A Rózsák forradalmának kiáltványa

Ha nem voltál ott, és még nem olvastad…

Remélem, sőt biztos vagyok benne, hogy nem haragszanak meg rám a szervezők, hogy egy az egyben idézem. Vidd tovább te is!

Tehát:

A Rózsák forradalmának kiáltványa

Budapest, 2016. március 20.
‪#‎masallapotot2016‬

A Másállapotot a szülészetben! megmozdulás célja, hogy felhívjuk a figyelmet: a szülés, születés minősége a rövid és hosszú távú egészség megőrzésében, az élet minőségében alapvető szerepet játszik. A magyarországi szülészeti ellátórendszer jelenlegi formájában igen keveseknek jó, nem szolgálja sem a családok, sem a szülés körüli szakemberek, sem a közegészségügy érdekeit, sokszor kifejezetten káros, elsősorban a nőkre és gyermekeikre.

Mindezek miatt, a jelenért és a jövőért érzett felelősségtől vezérelve követeljük, hogy

  • az ellátás középpontjába kerüljön vissza az anya és gyermekének testi, lelki és szociális egészsége;
  • a szülészeti ellátásban is biztosítva legyenek a szülő nő és gyermekének alapvető emberi jogai és a betegjogok;
  • az ellátás ne szokásjogon alapuljon, hanem kövesse a tudományos bizonyítékokon alapuló legjobb gyakorlatokat, nemzetközi ajánlásokat;
  • továbbá, hogy a várandósgondozás és a szülészeti ellátás során a nők és a család méltóságának, döntéseinek tiszteletben tartása alanyi jogon mindenkinek járjon: minden földrajzi régióban, kórházban és otthonszülésnél, fogadott orvosnál és ügyeleten, kortól, iskolázottságtól, anyagi helyzettől és társadalmi státusztól függetlenül.

Legsürgetőbb problémák:

Szükséges a hazai szülészeti ellátásban alkalmazott szakmai irányelvek és protokollok felülvizsgálata, hogy azok a tudományos alapokon álló jó gyakorlatokkal, nemzetközi irányelvekkel összhangba kerüljenek. Biztosítsák a szülészeti ellátás egységes színvonalát. — Ne szenvedjen egy anya és gyermek sem feleslegesen, csak mert “úgy szoktuk”.

A kórházi és szakmai protokollok, szülészeti statisztikák legyenek nyilvánosak, mindenki számára könnyen (online is) hozzáférhetők. — Tények, ne pletykák alapján hozhassanak döntést a párok.

A szülő nőt és gyermekét érintő kérdésekben a döntés a felelős szülőké. Az orvosi szakértelem ne kizárólagos döntési jogkört jelentsen, hanem korszerű és elkötelezett szakmai támogatást az informált döntéshez.

Élő és folyamatos visszajelző rendszer kialakítása szükséges a nők és a szakemberek között, az érintettek bevonásával. — Sem a panaszok lesöprése, sem a pereskedés nem oldanak meg semmit.

A kormány ösztönözze és támogassa a szülészeteket, hogy a Nemzetközi AnyaBaba-barát Szülészeti Ellátásért Kezdeményezés ajánlásait alkalmazzák a gyakorlatban. — Az anya és gyermeke elválaszthatatlan egységet képeznek a szülés után is.

A császármetszés arányának csökkentése: az első császármetszés megelőzése a szülés természetes folyamatainak valódi támogatásán keresztül, a császármetszést követő hüvelyi szülés, farfekvéses szülés, ikerszülés, és a kitolási szak időtartamára vonatkozó irányelvek azonnali korszerűsítése. — A császármetszés legyen az, ami: életmentő műtét.

Családbarát császármetszés biztosítása: legyen jelen a nő választott kísérője, legyen korai, hosszan tartó bőrkontaktus és szoptatástámogatás császármetszés esetén is. — Mindez a császármetszéssel megszülető babáknak is jár.

Szülessen meg a törvényi háttere a bábai modell alapján működő független születésközpontoknak. — Ne csak a kórház és az otthon között választhassunk.

A szülést követő korai hazatérés (ambuláns szülés) lehetőségének biztosítása.

Az otthonszülés választása ne függjön anyagi szempontoktól, legyen államilag finanszírozott szolgáltatás.

Biztosítsák, hogy a betegjogoknak megfelelően a szülő nő mellett több személy is jelen lehessen a szülésnél. — Ne kelljen választani apa, dúla, édesanya vagy barátnő között.

Döntési lehetőség és szabadság biztosítása nehéz helyzetekben is, pl. ne legyen rutin a műtéti eljárás vetélés esetén, kapjanak a szülők időt és alternatív lehetőségeket (kivárás, gyógyszeres megszakítás). Halvaszületés esetén a baba átadása a gyászoló családnak a méltó búcsúzást segítve.

Erősítsék tovább a szülészeti gondozás bábai modelljét, az ellátást végző személy szabad megválasztását. Biztosítsák, hogy a szülésznők mindazokat a feladatokat végezhessék, amelyre a képesítésük feljogosítja őket (várandósgondozás, szülés és gondozás a gyermekágy korai szakaszában), hogy az ellátás folytonossága megvalósulhasson.

Szakember alapképzés átalakítása, tankönyv és gyakorlat felülvizsgálata, korszerűsítése.

Korszerű szoptatási elvek integrálása a szülészeti ellátásban résztvevő minden szakember képzésébe. — Ne kelljen egy anyának sem küzdenie a szoptatásért.

A kórházi személyzet számára érzékenyítő továbbképzések biztosítása: a szülés alatti módosult tudatállapot felismerése, és az ahhoz való empatikus és támogató viszonyulás; pozitív és erőszakmentes kommunikáció; interkulturális kommunikáció; családon belüli erőszak, nemi erőszak túlélőinek támogatása, szülés körüli veszteség kísérése — mindezek hozzátartoznak a gondozáshoz, a gyógyító hivatáshoz.

Példák az általános emberi jogok, a betegjogok sérülésére:

Gyakran sérül az emberi méltósághoz, az önrendelkezéshez, a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog. Méltatlan bánásmód, fenyegető szavak, türelmetlenség, becsmérlő megjegyzések, sürgetés, hálapénz elvárása, a nő hozzájárulása nélkül vagy kifejezett akarata ellenére elvégzett beavatkozások. Egyedül maradt újszülöttek, szüléshez, látogatásra be nem engedett apák, testvér gyerekek.

Sérül a tájékoztatáshoz való jog. Nem csak a szülés közben felmerülő beavatkozásokkal kapcsolatban nem kapnak a nők tájékoztatást, de szinte semmilyen könnyen elérhető információ nem áll rendelkezésükre, hogy megalapozott, felelős döntést hozhassanak arról, kivel, hol és milyen körülmények között akarják a gyermeküket világra hozni.

Nem nyilvánosak a protokollok, statisztikák. Az intézmények hallgatólagos, írásban sehol el nem érhető belső szabályait, szokásait más anyák történeteiből, utalásokból kell megfejtenünk. Nem tudjuk valójában mi fog történni, ki mikor hol lehet és nem lehet velünk, mi a kórház elképzelése az optimális szülési folyamatokról. Megfelelő tájékoztatás híján sérül az önrendelkezés joga is.

Számtalanszor tapasztaltuk, hogy az orvosi dokumentáció hiányos, nem pontos, rutinszerűen alkalmazott (kétes) beavatkozások felett elsiklanak.

Sérül a gyermek lehető legmagasabb egészséghez való joga, amikor rutinszerűen elválasztják az anyjától. A szülés utáni első órák jelentőségét, élettani előnyeit a legtöbb szakember a mai napig nem ismeri, vagy nem ismeri el. A születést követő közvetlen és hosszan tartó bőrkontaktusnak elsődleges szerepe van a rövid és hosszú távú testi és lelki egészségség elérésében. Ugyanígy az újszülött egészséghez való jogát sértjük, mikor nem biztosítjuk számára, hogy a nap minden órájában az édesanyja mellett maradhasson.

Sérül a kapcsolattartás joga, amikor az egészséges csecsemőt elveszik az anyjától a vizit, vizsgálatok, fürdetés idejére vagy éjszakára az osztály szokásaira hivatkozva. Kórházak a mai napig következmények nélkül hirdethetik honlapjukon a jogsértő kórházi rendet.

Sérül a gyógyintézet elhagyásának joga, amikor a finanszírozási rend miatt, valós, megalapozott orvosi indok nélkül, de azokra hivatkozva visszatartják a szülőket attól, hogy hazamenjenek.

Az Egészségügyi Világszervezet 1999-ben kiadott ajánlásának a hazai szülészetben legkritikusabb pontjai:

Támogatandó eljárások, amelyek a mai napig nem épültek be az ellátási gyakorlatba:

  • A nő fizikai és érzelmi állapotának megfigyelése a vajúdás és a szülés teljes időtartama alatt.
  • Ital felajánlása a vajúdás és a szülés során.
  • A lehető legkevesebb beavatkozás történjen, mely során a nő biztonságban érzi magát, és megőrizheti önbizalmát.
  • A szülő nő magánszférájának tiszteletben tartása a szülés helyszínén.
  • Empatikus támogatás a vajúdás és szülés alatt.
  • Tiszteletben tartani az asszony döntését arról, hogy ki legyen jelen a szülésnél.
  • A magzat szívhangjának időszakos (tehát nem folyamatos) ellenőrzése.
  • Szabadon választott testhelyzet és szabad mozgás a vajúdás és a szülés teljes időtartama alatt. A szülő nőt arra bíztatni, hogy ne háton fekvő helyzetet vegyen föl a vajúdás és a szülés alatt.
  • Korai közvetlen bőrkontaktus.

Megszüntetendő eljárások, melyek a mai napig gyakoriak maradtak a szülészetben:

  • Rutinszerűen alkalmazott beöntés.
  • A fanszőrzet rutinszerű leborotválása.
  • Intravénás infúzió rutinszerű alkalmazása a vajúdás és a szülés folyamán.
  • Intravénás kanül rutinszerű, megelőző behelyezése.
  • Háton fekvő helyzet rutinszerű alkalmazása vajúdás vagy szülés alatt, kengyellel vagy kengyel nélkül.
  • Hosszan kitartott, irányított nyomás a kitolási szakban (Valsalva műfogás).
  • A méhüreg rutinszerű kimosása szülés után.
  • A méhüreg rutinszerű, kézzel való ellenőrzése (manuális méhűri betapintás) a szülés után.

Kérdéses és gyakran rosszul alkalmazott eljárások, amelyek a mai napig rutinszerűek a hazai gyakorlatban:

  • Rutinszerű burokrepesztés a tágulási szak korai fázisában.
  • A nő hasára gyakorolt nyomás a kitolási szakban (Kristeller-manőver).
  • Rutinszerűen alkalmazott gátmetszés.
  • A köldökzsinór korai elszorítása.

A nők jó szülési élménye kulcsfontosságú a családok jóllétére, a további gyermekvállalásra nézve. A szülészeti ellátórendszer reformja, a szülési jogok érvényre juttatása jelentős mértékben hozzájárulhatnak a társadalom egészségéhez, jóllétéhez és a tervezett gyermekek megszületéséhez, amely az egész társadalom érdeke.

masallapotot@gmail.com

Forrás: https://www.facebook.com/events/1532862387043803/permalink/1548284685501573/

Reklámok

VBA2C a Babafalván

Wlcsek Médea kérésére meséltem Hajna születéséről a Babafalván:
http://babafalva.hu/ket-csaszar-utan-termeszetes-szules-interju/

Gondolkoztam, hogy vállaljam-e, és végül úgy döntöttem, fontos, hogy erről lehessen hallani, olvasni. Bízom benne, hogy reményt ad azoknak, akik hasonló cipőben járnak. Legyen ez egy üzenet nekik és a szülészeti szakma képviselőinek is, hogy merjenek bízni a szülésben – akár egy vagy több császármetszés után is!

2014-ben többen is megpróbáltuk, és akikről én tudok, azoknak mind sikerült…

Nemzetközi Babahordozó Hét 2013

A frissebbek már el is kezdték az ünneplést, de a hivatalos dátum szerint még időben vagyunk:

2013. október 7-13. között NEMZETKÖZI BABAHORDOZÓ HÉT!!!

A Bemelegítő Kör 2013. október 5-én lesz a Rengeteg RomKaféban! Erről és a további programokról, játékokról, szervezői információkról a www.babahordozohet.hu honlapon olvashattok!

Egy hordozós kampány margójára

…avagy üzenet azoknak, akik egy radikális hirdetés szerint “kínozzák” a gyermekeiket

Kedves édesanya, édesapa!

Nem tudom, milyen viszonyban vagy most a babahordozással, csak remélem, hogy nem veszed a soraimat tolakodásnak, és utat tudnak találni hozzád.

Gyermeked született, és fenekestül felforgatta az életed, aminél jobb dolog ritkán történhet az emberrel. Jöttek a hétköznapok kihívásai, és egyre biztosabb lettél benne: szükséged van egy megfelelő hordozóeszközre a közlekedéshez, ami praktikus, könnyű, és amivel közel tudhatod magadhoz a kisbabádat.

Megvetted (vagy elővetted a jóelőre megvásárolt kelengyéből) azt, ami az elterjedtsége, támogatottsága miatt a legjobbnak tűnt. Kicsit talán drága volt, de a babáért mindent!

Aztán a babád jelezte, hogy már unatkozik menetiránynak háttal, szeretne többet látni a világból, és te megértetted, mit szeretne. Megfordítottad, hiszen a hordozód erre is alkalmas, hadd táruljon ki számára a világ.

Ugyan már kezdett nehéz lenni, de úgy érezted, amíg bírod, nincs szíved letenni. Büszkén vitted magadon, mint egy kitüntetést, hogy mindenki lássa, milyen boldogok vagytok így együtt…

És egyszer csak bumm! Jött egy hirdetés.

Fotó forrása: Hordozod vagy kínzod? Most kiderül! (www pont mei-tai pont hu)

A képen ismerős családi jelenet, a felirat viszont mint egy arcon csapás: “hordozol vagy kínzol?”

(Nem szeretném hivatkozással szaporítani a hirdetésre mutató linkek számát, aki még nem találkozott vele, könnyedén rá tud keresni.)

A sokkoló cím után talán meg se nyitottad a cikket, joggal érezted magad leforrázva, hiszen te csak a legjobbat akartad a babádnak. Ha mégis rákattintottál, találhattál néhány fontos információt, bár nem tudom, hogy a hatásvadász és kifejezetten bántó indítás után sikerült-e közelebb jutnod a helyes hordozáshoz. Úgy gondolom, kár lenne, ha egy ilyen negatív élmény miatt nem tudnál rátalálni a nektek legmegfelelőbb útra, amin te is elindultál, mikor a praktikum vagy az összebújás érzése iránti vágy arra vezetett, hogy hordozd a babádat. Ezért írtam meg ezt a levelet neked.

Ha szeretnéd, hogy a hordozás mindkettőtök számára a lehető legegészségesebb, legbiztonságosabb és legkényelmesebb legyen, kérlek, fontold meg a helyes hordozás szabályait:

Az időtényezőkről – mettől meddig mennyit?

Hordozni már újszülött kortól lehet, megfelelő eszközzel és technikával, ülni tudás nélkül, egészségesen és biztonságosan.

A hordozás mindaddig szóba jöhet, amíg a gyermeked azt igényli. Amíg el tudsz képzelni olyan helyzetet, amikor hosszabb távon kéne cipelned, addig segítségedre lehet egy jó hordozóeszköz. Ez általában 4-4,5 év.

Az újszülöttek még folyamatos testközelséget igényelnek, melynek kielégítése rendkívül kimerítheti és elszigetelheti az édesanyát, ha nem talál megoldást arra, hogy úgy legyen együtt a babával, hogy közben szabadon tevékenykedhet. Erre ad választ a hordozás. Hogy mennyit van rajtad a baba, annak leginkább a saját szükségleteid szabnak határt, egészségügyi szempontból azonban nincs időbeni korlátja a hordozásnak.

Ahogy a baba növekszik, úgy csökken az intenzív együttlét iránti igénye, aztán bizonyos életszakaszokban vagy helyzetekben újra fellángol, végül eljön a nap, amikor soha többet nem fogja kérni a hordozást.

A megfelelő lábtartás – újszülött háti hordozása

A helyes technikáról

A helyes hordozási pozíció a függőleges helyzet már újszülött (sőt koraszülött) korban is. A baba hordozóeszközben történő fektetése, ún. bölcsőtartásban hordozása sem ortopédiai, sem egészségügyi szempontból nem ajánlott.

A függőleges helyzet nem ülés, ültetés, egészen más terhelés és tartás jellemzi ilyenkor a gerincet és a csípőt. Hogy ez valóban így legyen, ügyelni kell a megfelelő megtámasztásra, melynek fő kritériumai a következők: szorosság, körülölelés, gerinc tartása, lábtartás.

Szorosság: megfelelő szorosság esetén a baba semmilyen mozgásra (járás, forgás, dőlés, stb.) nem távolodik el hordozója testétől, súlypontjuk közel egybeesik. A hordozódat akkor kötötted kellően szorosra, ha már nem tudsz rajta tovább húzni úgy, hogy az ne befolyásolja a kényelmes légzéseteket. A túl szoros kötést általában a baba maga is jelzi, de te is érzed, hiszen egy anyaggal vagytok megkötve. A túl laza kötés jele lehet, hogy a “csomag” megzavarja a mozgásodat, egyensúlyodat, és (fizikai) szükségét érzed annak, hogy kézzel is tartsad a babádat.

Körülölelés: a jó hordozóeszköz, helyes technikával minden oldalról megtámasztja a babát (kivéve természetesen elölről, ahol a hordozó személyhez simul), pontról pontra megtámasztja a gerincét, szükség vagy igény szerint a fejét is.

A gerinc tartása: a felnőttek gerince ún. kettős S alakú, mely a mozgásfejlődéssel és az izomzat megerősödésével alakul ki. Az újszülöttek izomzata még nem képes a gerincet függőleges helyzetben megtartani, ezt a munkát a hordozóeszköznek kell elvégeznie úgy, hogy a baba gerincét C alakban, csigolyáról csigolyára megtámasztja. Ahogy fejlődik a baba, úgy szabadulhat fel a feje, majd a karja, a nagyobbacskáknak tehát már csak a hónaljáig ér fel a hordozó.

Lábtartás: a baba lábai enyhe terpeszben, felhúzva, térdben behajlítva vannak, a hordozó így térdhajlattól térdhajlatig alátámasztja őt, ami biztosítja a csípő egészséges fejlődéséhez szükséges helyzetét.

A megfelelő hordozási módról, azaz elöl, csípőn vagy háton?

Az elöl hordozás kor- és súlyhatáros. A hordozó személy (akár édesanya, akár édesapa) szempontjából fontos, hogy kerüld a gerinc és a gát túlzott megterhelését, ezért 5-7 kg felett nem ajánlott elöl hordozni. A baba szempontjából kb. 3-4 hónaposan érkezik el az a pillanat, amikor szeretne többet látni a környezetéből, és elkezdi kifogásolni az elöl hordozást. Mindkét esetben a megfelelő megoldás az, ha csípőn vagy háton hordozásra váltasz.

Az arccal kifelé történő hordozás ortopédiai és pszichológiai okokból sem javasolt. Gyakran, amikor a baba jelzi, hogy nézelődni szeretne, arccal kifelé fordítják a hordozóban. Ebben a helyzetben azonban nem biztosítható a fent leírt egészséges hordozási technika, a baba gerince homorításra kényszerül, súlya kizárólag a lágyéki szakaszra nehezedik, lábai lógnak. Az arccal kifelé hordozás elveszi a babától annak a lehetőségét is, hogy ha megijed, túl sok inger éri, vagy csak elálmosodik, édesanyjához, édesapjához bújhasson.

Csípőn és háton már újszülött kortól lehet hordozni. Az elöl hordozás alapvetően modern találmány, a babának pedig – a szoptatást leszámítva – mindegy, hogy melyik irányból kapcsolódhat hozzád, ezért az, hogy mikortól teszed hátra babádat – az elöl hordozás felső határán túl – leginkább azon múlik, hogy számodra mikor érkezik el az ideje.

A megfelelő hordozóeszközökről

Általánosságban elmondható, hogy megfelelő hordozóeszköz az, amivel megvalósíthatóak a helyes hordozás fent leírt kritériumai.

Az ortopédiailag helyes hordozók alulról térdhajlattól térdhajlatig, oldalról és hátulról is megfelelő megtámasztást biztosítanak, a baba nem rogy bennük össze, és nem “él külön életet” a hordozó személytől.

Az egyes hordozófajtákról részletesebben A hordozásról oldal A hordozók fajtái című fejezetében olvashatsz, itt csak vázlatosan szedem össze, melyek az ortopédiailag helyes hordozók:

  • szövött kendő: újszülött kortól a hordozós kor végéig minden hordozási mód megvalósítható vele
  • rugalmas kendő: újszülött kortól kb. 5 kg-ig, kizárólag elöl hordozásra egy adott kötési móddal
  • karikás kendő: újszülött kortól a hordozós kor végéig, féloldalas hordozó, elsősorban elöl és csípőn hordozásra, de rövid távokra, megfelelő technikával kivitelezhető vele a háti hordozás is
  • mei tai: használhatóságának alsó határát az adott eszköz, a megkötési mód és az adott baba együttese határozza meg, felső határa a hordozós kor vége (illetve a gyártó által megadott súlyhatár), elöl és háton hordozásra, de kivitelezhető vele a csípőn hordozás is
  • csatos (formázott, párnázott) hordozó: használhatóságának alsó határát az adott eszköz, a felvétel módja és az adott baba együttese határozza meg, felső határa a hordozós kor vége (illetve a gyártó által megadott súlyhatár), elöl és háton hordozásra, de kivitelezhető vele a csípőn hordozás is
  • erszény: a stabil üléstől a hordozós kor végéig (vagy az eszköz és a hordozó személy teherbírásáig), féloldalas hordozó, alkalmi hordozásra
  • hibridek: az előbb felsorolt eszközök különböző változatai, kombinációi, kihasználhatóságuk a variációknak megfelelően rendkívül változatos

Fontos még tudni, hogy minél inkább “használatra kész” egy hordozó, tehát minél varrottabb-szabottabb-formázottabb, annál kötöttebb, hogy milyen alkatú baba-szülő páros tudja használni. Éppen ezért a fent leírt határok csak támpontok, és hogy egy adott eszköz valóban megfelelő-e egy adott baba egészséges hordozására, az mindig egyéni elbírálás kérdése.

Egyéb elvárások a hordozóeszközökkel szemben:

A hordozóeszközöknek minden esetben magas minőségi követelményeknek kell megfelelniük: nagyon fontos, hogy tartósak, biztonságosak legyenek, egészségkárosító adalékoktól mentes, természetes anyagokból készüljenek. Hordozóeszközt gyártani, forgalmazni nagy felelősség, ezért a magukra valamit is adó cégek csak többszörösen tesztelt, bevizsgáltatott eszközöket bocsátanak piacra. Egy minőségi hordozóeszköz előállítása igen költséges, ezért (újonnan) feltűnően olcsó, nem megbízható forrásból származó terméket ne vásárolj!

Ami rajtad múlik

Most, hogy megismerted a helyes hordozás szabályait, talán az is kiderült számodra, hogy a babahordozás sokkal hosszabb távon lehet társatok, mint ahogy azt talán a jelenlegi kengurud alapján gondoltad volna. Ha szeretnéd egészségesen, biztonságosan és kényelmesen hordozni a babádat, érdemes választanod egy erre alkalmas hordozót, és elsajátítanod annak helyes használatát. Szerencsére ma már nem kell magukra maradniuk az édesanyáknak (és édesapáknak) az ilyen jellegű problémáikkal, hiszen egyre több babahordozási tanácsadó és babahordozó klub van, ahol segítséget kérhetsz az induláshoz.

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a hosszúra sikerült levelet, és remélem, hogy hasznosnak találtad a rá fordított időt!

Üdvözlettel:

Zita mama

Ui.: Örömmel látom, hogy az említett, viszonylag régi cikknek egy ideje megváltozott a címe. Bízom benne, hogy egyre többen fognak letenni az “ajtóstól a házba” típusú segítségnyújtási kísérletekről, amelyekkel – valljuk be – sokszor épp az ellenkezőjét lehet elérni…

Izzadjunk együtt!

Sokáig nem úgy tűnt, hogy be fog következni, de idén is eljött a nyár. És a nyárral együtt eljött az izzadás is…

Ilyenkor mindig érkezik egy-egy kérdés, hogy miként lehet nyáron hordozni, hogyan lehet átvészelni a hőséget, szóval ha már úgyis aktuális, legyen erről is egy bejegyzés.

Az első és legfontosabb gondolat: nem érdemes felhagyni a hordozással pusztán a meleg miatt! Én ezt a kérdést valahogy így mérlegelem: akkor is izzadok, ha nem hordozok! A babám is izzad – kiságyban is, babakocsiban is (főleg a jó kis műszálasban). Ezt tehát nem tudjuk megúszni a nem-hordozással, bár tény, hogy más egy komplett gyerekméretnyi felületen izzadni, mint csupán a megszokott területeken. De miért is hordozok? Testközelség, praktikum, stb-stb-stb. És mi van a mérleg másik serpenyőjében? Az izzadás. Hát… Izzadjunk együtt!

Persze nyilván van néhány megoldás, amivel ez az együtt-izzadás elviselhetőbbé válik. Jöjjenek most ezek!

Rétegek a babán

  • Ha több hordozód is van, válaszd ilyenkor a vékonyabbat, szellősebbet, világosabbat! Hogy hordozókendőből melyik az ideális vékonyságú/vastagságú, az egyéni mérlegelés kérdése: ha “csontosabb” a vállad, és a babád már nagyobbacska, előfordulhat, hogy egy vékony kendő vágni fog.
  • Hordozókendő esetében használj olyan kötési módot, ami kevesebb rétegből áll! A legideálisabb elöl a kenguru vagy a belül körülkötött kötés nem kiterített szárakkal, csípőn az egyszerű csípő kötés (ez kb. 4 hónapos kor alatt nem ajánlott, számukra megfelelő alternatíva lehet a karikás kendő), háton pedig a batyu.
  • Adj a babára vékony, szellős, világos ruhát, vagy ha megteheted, pelenkán kívül ne is adj rá semmit! A meztelenséget újszülöttek esetében azonban nem árt óvatosan kezelni. Figyeld meg, hogy nem horzsolja-e a pici érzékeny bőrét a kendőanyag!

Rétegek közted és a baba között

  • A legtöbben úgy érezzük magunkat komfortosabban, ha nem ér össze az izzadt bőrünk a baba izzadt bőrével. Ezt megelőzendő érdemes olyan felsőt választani, aminek nem túl nyitott a háta (háton hordozás esetén) vagy az eleje (elöl hordozás esetén). Legyen vékony, természetes, jó nedvszívó képességű anyag!
  • Nyáron különösen ügyelj arra, hogy amit te viselsz, azzal érintkezik a babád is…

Rétegek rajtad

  • Könnyebben viseled az izzadást, ha te magad is szellősen öltözöl.
  • Válassz olyan hordozóeszközt és megkötési módot, ami téged sem melegít túlságosan! A vastag pántok vagy a derék körül többször körbetekert kendőmaradék alatt alaposan meg lehet izzadni.

Fényvédelem

  • Ne feledkezz meg arról, hogy a hordozott babákat nem védi a babakocsi kupolája a napsugaraktól, ezért feltétlenül gondoskodj megfelelő fényvédelemről! Adj rá világos, megkötős napsapkát, és kend be fényvédőkrémmel! Több helyen kapható baba méretben is fehér, szellős, hosszú ujjú ing, hosszú szárú nadrág. Ezek nagyon praktikusak ilyenkor.

Ha leteszed

  • Miután megtervezted, miként fogod hőségben hordozni a babádat, gondold át azt is, hogy mi történik, ha leteszed! Legyen veled megfelelő ruha a számára, és ha az alkalom megköveteli, vigyél magadnak is egy váltás felsőt!

És persze ügyelj az alapvető nyári szabályokra: ha nem muszáj, ne menj a babával napra, főleg 11-15h között, óvd a túlmelegedéstől, vagy éppen a hirtelen lehűléstől (légkondi), és gondoskodj a kellő folyadékbevitelről mindkettőtök számára!

Jó nyarat!:)

Veszélyes együttalvás

Nem kifejezetten friss a hír, az eset még kevésbé az, és bizonyára hamarosan nálam hozzáértőbbek is fognak reagálni rá, de annyira dolgozik bennem a téma, hogy muszáj írnom róla.

Tehát a hír:

“A fiatal édesanya, akit kedden jogerősen bűnösnek találtak gondatlan emberölésben, egy ágyban aludt a két hónapos kisfiával, és álmában véletlenül elzárta a levegőt a csecsemő elől. Tehette volna külön kiságyba is, mert volt ilyen a házban, de ő úgy gondolta, együtt aludni jobb.” (Forrás: index.hu)

Mielőtt bármit írnék, hangsúlyozom, hogy nem tudok több részletet az ügyről, mint amit a cikk is leír, azaz hogy “a tragédia nem a saját házukban, hanem az anya lánytestvérének az otthonában történt. Azt az éjszakát P. B. náluk töltötte a gyerekeivel együtt vendégségben. Nyolcan feküdtek le itt aludni egyetlen L-alakú ágyba: a két asszony, valamint összesen hat gyerek, P. B. kettő, valamint a testvére négy gyereke.”

Pedig az ördög itt is a részletekben rejtőzik. És ezzel rá is térnék, mi a problémám a történettel. Ismét a cikkből idézek: “Az ítélet szerint az asszonynak az róható fel, hogy nem tette meg a szükséges óvintézkedéseket, azaz nem altatta külön kiságyban a csecsemőt.” És ami a legszebb, a bírónő szerint “az ítélet elsősorban az általános prevenciót szolgálja”, hogy “mások ne essenek ebbe a hibába”.

Mi van???!!! Kezdjük megint a kályhától, mert ahogy a mellékelt eset is példázza, még mindig nem beszéltünk eleget róla.

Kezdhetném azzal, hogy mik egy csecsemő szükségletei, hogy mennyire az édesanyjára van utalva, hogy a korai életszakaszban szinte folyamatos testközelséget igényel, hogy ez jelenti számára a biztonságot, mindent, hogy mindenféle eltávolodással valami sérül, elromlik, hiányt szenved, nem úgy működik, ahogy működnie kéne, ahogy normális. (De erről inkább olvassátok el valamelyik korábbi írásomat a témában!) Innen nézve, mondhatja-e bárki, hogy egy édesanya hibát követ el azzal, hogy az ösztöneire hallgat, és úgy gondoskodik a gyermekéről, ahogy az mindkettejük számára a legkielégítőbb?

Mert megint ott tartunk, ahol minden hasonló ügyben. Megfulladt egy csecsemő egy babahordozóban? A hordozás veszélyes. Vállelakadás történt egy otthonszülésnél? Az otthonszülés veszélyes. Megfulladt egy kisbaba, miközben az édesanyjával aludt? Az együttalvás veszélyes. Úgy érzem magam, mint valami hülye háborúban, ahol az “ellenfél” süket és vak mindenre, amiről beszélünk, amit csinálunk. Nem kérdezik meg, hogy az adott hordozó megfelelő volt-e, még akkor sem, ha a cikkek is konkrétan arról szóltak, hogy “visszahívtak egy hordozót”. Nem hallgatnak meg egy, a védelem által felsorakoztatott szakértői véleményt sem a vállelakadással kapcsolatban, csak annyit látnak, hogy az eset otthon történt. Nem vizsgálják, hogy milyen körülmények között fulladt meg a baba a közös ágyban, csak az lebeg a szemük előtt, mint valami vörös posztó, hogy a gyerek együtt aludt az anyjával, bahh!!!

És akkor hadd térjek vissza az együttalváshoz. Tegyük fel, hogy ti, kedves olvasóim már belátjátok, hogy egy kis csecsemő elemi igénye a testközelség. Az elemi igényekkel az a helyzet, hogy nem kapcsolhatóak ki. Ha egy baba éhes, nem mondhatom neki azt, hogy 11.00-től 12.30-ig nem tudom figyelembe venni a jelzéseit, tartsa vissza az éhségét 12.30-ig. A testközelség iránti elemi szükséglet sem kapcsolható ki 20.00-tól 6.00-ig csak azért, mert a felnőtt társadalom normája szerint ilyenkor minden ember alszik, ráadásul megfelelően erkölcsös közegben mindenki a maga ágyában. Mi több, ha a testközelség igényének egyik fő tényezője a biztonságérzet, akkor az éjszaka nem pusztán a nap fele lesz számunkra, hanem egy olyan időszak, amikor alapvetőnek kellene tekintenünk, hogy a csecsemő ösztönösen fél – jobban, mint nappal, amikor még csak-csak hajlandóak vagyunk ölbe venni, ringatni, foglalkozni vele. És mégis mit várnak el az édesanyáktól? Tedd kiságyba, sőt told át a másik szobába, ne vedd fel, ne szoptasd meg, ne is reagálj rá, ha sír, egyáltalán ne vegyél tudomást róla! Mert így jár el egy gondos szülő… Akármelyik védőnő megmondhatja. Meg is mondják. A vádlotté is megtette – idézet a cikkből: “A vádbeszéd legsúlyosabb érve az anya bűnösségére az volt, hogy az ügyben korábban tanúskodó védőnő figyelmeztette őt az együtt alvás veszélyességére, de ő nem hallgatott rá.” Az együttalvás tehát veszélyes. Az elvárt norma pedig ez: altasd külön ágyban a gyermekedet, és ezzel

  • távolítsd el magadtól, vágd el az anya-baba kapcsolatban természetes módon áramló fiziológiás folyamatok útját, azaz kockáztasd a bölcsőhalált,
  • indíts el egy korai elválasztódási/elválasztási folyamatot,
  • tanítsd meg gyermekedet, hogy önállóan boldoguljon, hogy már a legkorábbi, legkiszolgáltatottabb életszakaszban sem számíthat rád, hogy felesleges jelzéseket küldenie a külvilágba, mert a külvilág úgysem válaszol,
  • vagy tedd pokollá a saját és a férjed (esetleg a testvérek) hétköznapjait az első időkben az állandó babasírással, az éjszakai felkelésekkel, az álmatlansággal, a napközbeni rossz teljesítménnyel!

Ezt vajon elmondják a védőnők? És tényleg ezt akarják? Ez lenne a norma?

Persze joggal szólhatna most bárki közbe, hogy de hé, itt egy kisbaba meghalt! Nem, nem felejtettem el. És mégsem szívok vissza semmit. Mert továbbra is azt mondom, hogy maga az együttalvás NEM veszélyes! De – mert mindig van egy de – nem mindegy, hogyan történik. És akkor jöjjön néhány szó arról, mik az együttalvás “szabályai”.

Tehát az együttalvás (egész pontosan a közös ágyban történő alvás) biztonságossága érdekében ügyeljünk a következőkre:

  • A fekvőfelület legyen viszonylag kemény, feszes, ahol minden ott alvó személy kényelmesen elfér!
  • Ne legyenek az ágyban, illetve az ágy körül olyan puha tárgyak (párnák, háttámlák), amelyekbe a baba besüppedhet (fulladásveszély)!
  • Ne öltöztessük, takargassuk túl a babát, előzzük meg a túlmelegedést, (ne feledjük, hogy a szülő is melegíti a babát)!
  • Az együttalvó szülő ne használjon az éberségét, ébreszthetőségét negatívan befolyásoló szereket (altató, nyugtató, drog, alkohol), illetve ha ez elkerülhetetlen, akkor ne aludjon egy ágyban a babával!
  • A szülő kerülje az együttalvást, ha rendkívül kimerült, kialvatlan!
  • A szülő kerülje az együttalvást, ha fokozottan túlsúlyos!
  • Az együttalvó szülő ne dohányozzon (nem csak az ágyban, egyáltalán ne)!
  • Ne aludjanak együtt fiatal csecsemőkkel olyan személyek, akiknek nem alakult ki a baba iránti érzékenységük (pl. testvérek, rokonok, bébiszitter)!
  • Ne használjunk erős illatú kozmetikumokat, ami csökkentheti egymás érzékelésének képességét, és irritálhatja a babát!
  • Ne viseljünk hosszabb megkötővel ellátott ruházatot (fulladásveszély)!

Ha bármely tényező miatt nem tudnánk biztonságosan egy ágyban aludni a kisbabánkkal, választhatunk más együttalvási formákat is: fektethetjük a babát a nagy ágyhoz csatlakoztatható “oldalkocsi” jellegű ágyba, vagy odahúzhatjuk a kiságyat, így a baba egy karnyújtásnyira lesz tőlünk, és könnyedén megnyugtathatjuk. Ezek a megoldások persze nem biztosítják az egy ágyban vagy családi ágyban történő együttalvás minden előnyét, de a rizikófaktorok kizárása érdekében megfelelő kompromisszumot jelenthetnek mindegyik fél számára.

Végül, de nem utolsó sorban essen szó arról is, miért is választja egy édesanya az együttalvást, és miért háborodtam fel én is azon, hogy most éppen egy bírósági eljárás során törtek pálcát felette.

Mit tud az együttalvás?

  • Az együttalvás biztosítja az éjszaka során a baba testközelség iránti elemi igényének kielégítését, a csecsemők szükségleteinek kielégítése pedig az egészséges testi-lelki-értelmi fejlődés elengedhetetlen feltétele. (Provokatív módon megfordítom: Minden olyan orvosi, védőnői, rokoni vagy baráti tanács, amely a kisbabák szükségleteinek kielégítését csorbítaná, az valójában a testi-lelki-értelmi fejlődésük károsításáról szól.)
  • Az együttalvás biztosítja a testkontaktus következtében fellépő hormonális, biokémiai folyamatokat, azaz elősegíti, szabályozza az édesanyja mellett alvó csecsemő oxigénellátottságát, testhőmérsékletét, keringését és egy sor fiziológiás folyamatot.
  • Feltételezhető, hogy összefüggés van az együttalvás és a bölcsőhalál (más néven hirtelen csecsemőhalál) megelőzése, kivédése között. Mivel mindkét fél, az anya és a baba is érzékeli a másik jelenlétét, működéseit, ez kölcsönös éberséget biztosít számukra, azaz az édesanya észleli, ha baj van a babával, a baba pedig rendszeresen megébred, aminek különösen a még éretlen idegrendszerű újszülötteknél van nagy jelentősége. (Egyes hagyományosan együttalvó ázsiai népeknél annyira ritka a bölcsőhalál jelensége, hogy nincs is rá külön kifejezésük!)
  • Az együttalvás támogatja a szoptatást: az édesanya könnyedén meg tudja szoptatni csecsemőjét, valahányszor a baba igényli. Maga tejtermelődés is megfelelő szinten marad, és nem kezdődik meg idő előtt az eltávolodás miatt fellépő elválasztódás.
  • A csecsemőjével együttalvó édesanya még álmában is képes érzékelni babája jelenlétét (nem igaz tehát, hogy a közös ágyban történő alvás alapvetően veszélyezteti a gyermeket), időben és megfelelően tud reagálni jelzéseire, így csökkenthető a sírások száma és időtartama, azaz a babát károsító stresszes állapot.
  • A szülei mellett alvó babának kevesebb oka van félni, szorongani, és ha megijed, hamarabb megnyugvásra talál.
  • Az együttalvó családok kipihentebbek, azoknál, akiket sírásokkal járó éjszakai műszakok terhelnek, és kiegyensúlyozottabbak azoknál, akik a csecsemő alvástréninggel történő sanyargatásával, szükségleteinek figyelmen kívül hagyásával, kisebb-nagyobb, de többnyire maradandó sérülések előidézésével fizetnek a szülők éjszakai nyugalmáért.
  • Összegezve egészséges szülők és egészséges babájuk számára, a játékszabályok betartása és a rizikófaktorok kizárása mellett az éjszakai pihenés legoptimálisabb módja az együttalvás.

Álmomban az orvos olyan javaslatokat tesz, amikre a diplomája és a tudása valóban feljogosítja, a védőnő kérdez, beszélget, segít, támogat, nem tilt és nem fenyeget, a bíró pedig olyan ítéleteket hoz, amely minden pontjában úgy igaz, ahogy van. Ez aztán tényleg az általános prevenciót szolgálná…

Források és ajánlott irodalmak:

Hordozásünnep 2012 – csakazértis

Ugyan a múltkori alkalmat elmosta az eső, és az új dátum is komoly szervezési problémákat jelentett, de nem adtuk fel!

2012. június 24-én Hordozásünnep a Gellért-hegyen!!!

Szeretettel várunk mindenkit, gyerekkel, gyerek nélkül, babakocsival, hordozóval, kérdésekkel vagy kérdések nélkül…

Részletek a honlapon:
http://olbebaba.hu/aktualis/hordozasunnep-2012/

Terjeszthető esemény a Facebookon:
http://www.facebook.com/events/486840214665569/

Végre kimondatott…

“Hétszáz hazai orvos – szülész-nőgyógyász, gyermekorvos, belgyógyász, aneszteziológus, intenzív terápiás- és oxiológus szakorvos, bioetikus, epidemiológus – és egészségügyi dolgozó, köztük bábák és szülésznők is aláírták azt a levelet, amelyben arra kérik a leendő köztársasági elnököt, hogy adjon helyt dr. Geréb Ágnes szülész-nőgyógyász, szülésznő, bába és pszichológus kegyelmi kérelmének.

Az orvosok és egészségügyi szakemberek szerint dr. Geréb Ágnes kezei között NEM halt meg olyan gyermek, aki kórházban kétséget kizáróan megmenthető lett volna, ezért is kérik a köztársasági elnököt kollégájuk – Magyarországon eddig példátlan – büntetésének elengedésére.”

Folytatás az eredeti cikkben.

És a meglepő, talán reményteljes fordulat:

“Engedélyezték az ítélet végrehajtásának elhalasztását Geréb Ágnes ügyében: a szülész-nőgyógyásznak mégsem kell börtönbe vonulnia holnap.”

Folytatás az eredeti cikkben.

TVE termékteszt: fényvédő krémek

Forrás: www.biola-naturcosmetics.comÉn ugyan már szombaton leégtem, de remélem, nektek még időben érkezik a cikk.

Tavaly a Tudatos Vásárlók Egyesülete tesztnek vetett alá néhány fényvédő krémet. A teszt során az összetevőket (a káros anyagoktól a bio/növényi alapanyagokig) vették górcső alá 9, itthon kapható, közepes erősségű fényvédő krém esetében. Az élmezőnyben a Biola, a Lavera és az Ilcsi fizikai fényvédőt is tartalmazó termékei találhatók, utánuk következtek a Drogerie Markt és a Rossmann saját márkás naptejei, és csak az utolsó helyekre sikerült befutnia a Nivea, a Hawaiian Tropic és a Garnier krémjeinek.

Forrás: www.lavera.deA teszt tanúsága, hogy a bio és növényi alapú fényvédő krémek a legegészségesebbek, ráadásul csak ezek tartalmaznak fizikai szűrőt is, míg meglepő módon a legreklámozottabb, nagy márkák termékeiben egy sor szintetikus, sőt kifejezetten egészségkárosító összetevő található.

Az eredeti cikk a részletes teszttel és a pontos márkanevekkel itt olvasható.

Kendő vagy csatos? – egy meglehetősen szubjektív hordozóeszköz-összehasonlító elemzés

Sokáig azt gondoltam, hogy nekem kendőn kívül nem lesz más hordozóeszközöm. Még Csenge törpekorában próbálkoztunk a mei tai-jal, de hamar leszoktunk róla, az erszényt túl kötöttnek találtam, a rugalmas kendőt valahogy soha nem sikerült olyan szorosra kötnöm, hogy igazán biztonságosnak érezzem (vagy ha igen, akkor már rosszul voltam benne), stb-stb. Még a csatos volt az, amivel kezdetektől és kitartóan szemeztem, végül Marcinál beadtam a derekam, és vettünk egyet. Aztán magamat is meglepő módon teljesen rákaptam. Közben persze nem tudtam elszakadni a kendőtől sem, nekem még mindig az A Hordozó, és ez a kétféle szerelem arra ösztönzött, hogy összeszedjem, melyik miért is vált/válik be – nekem. Hangsúlyozom, hogy ez többnyire egy nagyon szubjektív összehasonlítás lesz, de azért a közérdekűség érdekében belecsempészek majd egy kis szakmaiságot is.

Miért a csatos?

Mielőtt belekezdenék, szeretném tisztázni, mit is értek csatos hordozó alatt, hogy egyre gondoljunk. Nagyon röviden a csatos hordozó (leánykori nevén SSC) olyan ortopédiailag helyesen kialakított eszköz, ami biztosítja a babák számára a gerinc és a csípő egészséges tartását, szóval semmi esetre sem ilyen, hanem pl. olyan, mint a miénk is, de van még sok-sok remek márka, még hazai is. (A példák önkényesen kiragadottak, nem fedik le a teljes piacot, sem a megfelelő, sem a nem megfelelő hordozók terén. Bővebben a csatosokról itt olvashattok.)

A sokáig csak plátói viszonyom a csatossal akkor manifesztálódott, mikor rá kellett döbbennem, hogy az állandóan rajtam csüngő időszak Marci esetében sokkal nagyobb súllyal jár, mint amit Csengével tapasztaltam (aki egyrészt még golyó-korában is jóval könnyebb volt, aztán viszonylag hamar légies hölggyé vált, ráadásul sajnos picinek őt még nem hordoztam annyit, mint Marcit). Én meg csak nem leszek testesebb, így a meglehetősen csontos vállamról muszáj volt valahogyan átterhelni más területekre is a súlyt. Persze egyéb praktikus okok is közbeszóltak, mint az, hogy a csatos hordozókat nem kell megmártani a sárban, de ez önmagában még nem volt elég indok.

Szóval miért a csatos? Ahogy előbb írtam, hihetetlen megkönnyebbülés volt, hogy Marci kilóit már nem kizárólag a vállaim tartották, hanem a meló nagyrészét a derekam vette át, így sokkal később kezdem kényelmetlenül érezni magam. Másik nagyon rabul ejtő dolog a gyorsasága: a már rám állított csatost ugyanis tényleg csak csitt-csatt alapon fel kell dobni, és szaladhatok is ki a kertbe, hogy elcsípjem a postást, aki végre hajlandó volt becsöngetni. Akik olvassák a blogot, azt is tudják, hogy Marci elég sietősre vette a mozgásfejlődést, viszonylag korán éreztem azt, hogy már lekéri magát, és azóta is viszonylag sok időt szeret mozgással (konkrétan ücsörögve püföléssel és kapaszkodva álldogálással) tölteni. Így aztán elég hamar beköszöntött nálunk a fel-le korszak, amit nagyon megkönnyít az, hogy a csatos a derekamon maradhat, és csak ki-be kell pakolnom a kislegényt.

Még egy kis ínyencség. Kezdő hordozókat sokszor elbizonytalanít a környezet visszajelzése. Ezzel kapcsolatban talán érdekes észrevétel, hogy úgy látom, mást vált ki a csatos hordozó az emberekből, mint a kendő. A kendőre még mindig nagy – hogy úgy mondjam – rácsodálkozással tekintenek a járókelők (az a bizonyos ufó-érzés, amit már annyian átéltünk), míg a csatos ennél jóval konformistább, akárki láthatja, hogy direkt erre a célra gyártották, nyilván nem lehet olyan elvetemült dolog… Szóval ha valakinek még komolyan befolyásolja a közérzetét a fent említett ufóság, érdemes megfontolnia ezt a szempontot. (Bár hozzá kell tennem, hogy nyugi, higgyétek el, hogy a lehető legjobban teszitek, amit tesztek, és ha ez a hit megvan, akkor tök mindegy lesz, hogy ki hogyan néz a batyutokra…)

És miért a kendő?

Bármennyire is szuper dolog a csatos, továbbra sem tud egy sor olyan kunsztot, amire szükségünk volt/van/lesz. Nem lehet benne csípőn hordozni, illetve kicsikarhatunk belőle valami csípőnhordozásfélét, de nagyon nehézkes a történet, és újszülöttekkel például abszolút felejtős. Nem olyan magától értetődő benne a szoptatás, az én alkatommal mondhatni mission impossible. Bizonyos alkatú és méretű anyák esetében pedig felmerül az a probléma is, hogy a merev pántok elnyomják a mell-hónalj területet, és csomósodást okoznak. (Eleinte azt hittem, csak nekem sikerült így járnom, de aztán tudomásomra jutott, hogy másnak is volt ilyen gondja.) Persze most úgy tűnhet, hogy “miért a kendő” címszó alatt azt taglalom, hogy “miért nem a csatos”, de valójában mindezzel arra akartam rávilágítani, hogy a kendő még mindig a legsokoldalúbb, hiszen gond nélkül lehet benne szoptatni, csípőn hordozni, stb., valamint a legsimulékonyabb eszköz, amivel mindenki megtalálhatja a számára legkíméletesebb kötést.

És ami még egy különös tapasztalat, és a szubjektívnél is szubjektívebb indok a kendő mellett: nekem/nekünk valahogy ezzel igazán összebújós a hordozás… Másképp gömbölyödik bele, és benne hozzám Marci, más az egész atmoszférája így a hordozásnak. A szubjektíven belül objektív tapasztalat ezzel a mássággal kapcsolatban, hogy a kendőben Marci hamarabb megnyugszik és/vagy elalszik. Még egy adalék a kendőt jellemző extra érzelmi töltet alátámasztására: már Csenge is sajátos viszonyban volt vele, sokszor előfordult, hogy ha rosszkedvű volt, a kendővel takarta be magát, és amikor várandósan már nem tudtam hordozni, rendszeresen fészket épített belőle magának. Szóval ez a kendő…

A végére egy kis szakmai elemzés

Válaszd a csatost, ha olyan hordozót szeretnél, ami…

  • sportosabb kivitelezésű,
  • jobban terhel derékra,
  • könnyen megtanulható,
  • gyorsan és egyszerűen használható,
  • nem lóg le a földre.

Válaszd a kendőt, ha olyan hordozót szeretnél, ami…

  • sokoldalú, azaz minél több hordozási mód kivitelezhető vele,
  • kiváló segédeszköz szoptatáshoz is,
  • a leginkább egyénre szabható (helyesebben köthető),
  • kétséget kizáróan használható már újszülött kortól a hordozós kor végéig.

Ez a bejegyzés most csak a kendő-csatos páros összehasonlítására terjedt ki, amit azért nem éreztem teljesen haszontalannak, mert az emaileitekben ez a leggyakrabban előforduló dilemma. És ugyan korábban már írtam a hordozóeszközökről, tervezek egy alaposabb bemutató sorozatot is (unalmas óráimban, amikor Csenge óvodás lesz…;) ). De ha addig lenne valamilyen kívánságotok, amiről már nagyon szeretnétek olvasni mostazonnalnagyhirtelen, írjatok bátran, igyekszem teljesíteni!

(Ha lesz rá érkezésem, feldobom majd a cikket egy-két fotóval is, addig bocs a sok betűért…)