Az igény szerinti szoptatásról

Hogy történt nálunk?

Amit az igény szerinti szoptatásról tudni kell

Tévhitek az igény szerinti szoptatással kapcsolatban

Még többet az igény szerinti szoptatásról

 

Hogy történt nálunk?

Csenge születése előtt alapos „kiképzést” kaptam a szoptatással kapcsolatban. Elmagyarázták, hogy a babát születése után javasolt igény szerint szoptatni (sőt a tej beindulásáig a minél gyakoribb mellre tétel), majd idővel áttérni a kb. 3 órás szopási ciklusra. Szerencsére senki nem várta el tőlem, hogy szigorú rendszer szerint szoptassak, jóelőre megnyugtattak, hogy azért az se baj, ha 2,5 óra elteltével megéhezik a baba, mert az még „belefér”. Így indultam neki a szoptatásnak. Nagyon vártam az első alkalmat, de sajnos császármetszéssel szültem így ez kb. egy napig váratott magára. Amikor végre megkaptam Csengét, rögtön mellre tettem, és ő rögtön szopizott is, furcsa volt, és mégis nagyon természetes. Nem volt semmi gondunk, nehézségünk, ösztönösen egymásra találtunk. A kórházban igyekeztem valóban minél gyakrabban szoptatni, minden alkalommal, amint kinyitotta a szemét, megkínáltam. Az eredmény nem maradt el, a császáros szülésem ellenére a második együtt töltött napon meg is történt a tejbelövellés.

Hazamentünk, és otthon folytattuk a gyakori szoptatást. Ahogy cseperedett a kislányom, elégedetten vettem tudomásul, hogy szépen, fokozatosan kezd kialakulni magától a 2-3 órás rendszer, legalábbis ilyen gyakoriságra kezdtek beállni a megéhezések. Aztán egyszer csak kb. 2 óránál megtorpantunk. Mi tagadás, időnként kifejezetten bosszankodtam, amikor éjszaka ránéztem az órára, és azt láttam, hogy alig telt el 1,5-2 óra, és ez a gyerek már megint éhes. Mit csináljak? Itassam? Ringassam? Kizárt, hogy megint éhes, hiszen nemrég tömte tele a pocakját! Vagy mégsem? Próbáljam meg ébresztgetni szopás közben, hogy biztosan jóllakjon, mielőtt teljesen elalszik? Szóval kezdtem tanácstalan lenni. Nem akartam semmiképp sírni hagyni, ezért persze mindig az lett a vége, hogy szopizhatott, akármennyi idő is telt el, de közben állandó lelkiismeretfurdalásom volt, hogy elrontom a gyerekemet. Újra meg újra előjött az a kényszerem, hogy megfigyeljem, mennyit és mikor eszik, ráadásul a környezetemtől is állandóan ezekkel a kérdésekkel bombáztak. Nekem meg mindig rá kellett jönnöm, hogy nem igazán tudom, milyen gyakran eszik, így aztán azt sem, hogy naponta hányszor, arról meg végképp fogalmam sem volt, hogy mennyit. Szóval időnként elkapott a hév, és elkezdtem jegyzetelni, hetente egyszer-kétszer megmértem, felírtam, hogy hánykor evett, és kb. hány percig. Éjjel-nappal ezzel bosszantottam saját magam, mert hát rendnek kell lenni.

Nagyjából ekkor határoztuk el (ettől függetlenül), hogy nem fogunk aggodalmaskodni az együttalvás miatt, így a szoptatások is kezdtek kényelmesebbé válni, olyannyira, hogy éjszakánként már alig-alig ébredtem rá fel teljesen, ezért aztán egyre ritkábban vacakoltam azzal, hogy előkotorjam az órát, hogy most éppen mennyi idő telt el, „legálisan” szoptatok-e, vagy nem.

Elég ambivalens volt ez az időszak, mert egyfelől zavart a gondolat, hogy talán elkényeztetem Csengét, másfelől viszont roppant elégedett voltam, hogy igény szerint szoptatok. Persze végül kiderült, hogy ez így nem teljesen igaz. Mármint jól teszem, amit teszek, csak a gondolati háttér nem stimmelt. Az igény szerinti szoptatás esetében ugyanis teljesen lényegtelen tényező az idő. Persze a babák maguktól is ráállnak egyfajta rendszerre – már ami a megéhezést illeti – de rá kellett jönnöm, hogy csak feleslegesen aggodalmaskodom az óra miatt. Csenge úgyis jelzi, ha éhes, vagy bármi más okból szopizni szeretne. Igen, bármi más okból. Na ez egy kicsit új volt. De némi utánaolvasással sikerült megnyugtatnom magamat, hogy igenis lehet csak úgy magáért a szopizásért is szoptatni. Hogy a kislányomnak nem csak az éhét, szomját csillapíthatom ezzel, de – hogy megint ezt a szót használjam – teljesen „legálisan” meg is nyugtathatom, el is altathatom így. Be kellett látnom, hogy bár igény szerint szoptattam, bizonyos igényeket nem vettem számításba, arról nem is beszélve, hogy időről időre megkísértett a bizonyos külső elvárások beépítése a rendszerbe.

Amióta tudom, mit jelent valójában igény szerint szoptatni, ez a kísértés is elmúlt, mert én is akkor tudom csak igazán jól érezni magam, ha tudom, hogy Csengének az általam ismert valamennyi igényét megpróbálom kielégíteni.

Amit az igény szerinti szoptatásról tudni kell

Az igény szerinti szoptatás lényege, hogy a baba annyiszor, annyit és annyi ideig szophat, amíg azt a saját szükségletei, igényei megkívánják.

Annyiszor, tehát minden alkalommal, amikor a baba jelez, hogy szopizna, attól függetlenül, hogy eltelt-e már a régi szoptatási rend szerint előírt idő.

Annyit, tehát amennyire az adott szükséglet kielégítéséhez szüksége van, amibe nem fér bele az, hogy „akkor most itt befejezzük, mert már fáj a karom, és különben is egy ekkora baba már nem szopik 30 percig”, ahogy az sem, hogy „na most jól teletömjük a pocakodat, hogy egész éjjel aludjál”.

Annyi ideig, tehát, amíg a baba a maga természetességében el nem éri azt a kort, hogy teljes mértékben átálljon a szilárd ételekre, és minden más téren is elhagyja a szopást. Ez egyben azt is jelenti, hogy az anyatejjel táplált babát csak nagyon megalapozott indokkal és körültekintően szabad elválasztani, hiszen a szopizás nem csak a legfontosabb és legoptimálisabb táplálási forma, de számos lelki tényező is kötődik hozzá.

Ehhez kapcsolódóan fontos megjegyezni, hogy a csecsemő számára a legmegfelelőbb táplálék az anyatej. A WHO ajánlása szerint tehát a babát lehetőség szerint 6 hónapos koráig kizárólag anyatejjel kell táplálni, és ezt követően szabad csak elkezdeni a fokozatos hozzátáplálás, amely mellett 1 éves korig továbbra is az anyatej az elsőrendű tápanyagforrás. (Forrás: Az igény szerinti szoptatásról)

Tévhitek az igény szerinti szoptatással kapcsolatban

A már elavultnak tekinthető nevelési elméletek minden tudományos és tapasztalati érv ellenére a mai napig rányomják bélyegüket a szoptatási szokásokra, így sokszor még az igény szerint szoptatók körében is képesek zavart kelteni. Milyen tévhitek bizonytalanítják el a mai napig a szoptató anyákat?

„Igény szerint szeretnék szoptatni, de attól tartok, hogy a babám hamarabb szeretne szopni, mint ahogy megéhezik.”

A szoptatás nem csak a táplálkozás szükségletét hivatott kielégíteni. A baba szopizni szeretne, ha szomjas, ha fáj valamije, ha megnyugtatásra van szüksége, vagy közel szeretne kerülni az édesanyjához. Maga az éhség valóban 2-3 óránként következhet be, de ezek az igények teljesen függetlenek a táplálkozástól.

„Most még elég tejem van az igény szerinti szoptatáshoz, de vajon később is elég lesz?”

Ahogy változnak a növekedő baba igényei, úgy változik az anyatej mennyisége és minősége is, nem kell érte külön semmit tenni, csak szoptatni. Ezt úgy is szokták hívni, hogy a kereslet-kínálat egyensúlya.

„Attól félek, hogy ha olyan sűrűn teszem mellre a babámat, ahogy ő jelez, nem tud a két alkalom között elég tej termelődni.”

A tej nagy része nem a szopások között, hanem a szopás alatt termelődik. Az első hetekben valóban megtelítődnek a következő szopásig a mellek, de amint kialakul a kereslet-kínálat egyensúlya, nem lesz szükség erre a nagy mennyiségű „tartalékra”.

„Egy ideje gyakrabban megéhezik a babám. Lehet, hogy nem elég neki a tejem? Egészítsem ki tápszerrel?”

A tápszeres kiegészítés csak végszükség esetén javasolt. A legjobb tejserkentő maga a baba, így a tejtermelés fokozásának is az a legjobb módja, ha az anya minél gyakrabban megszoptatja gyermekét. Ha ennek nincsen biológiai vagy egyéb akadálya, akkor újra helyre fog állni a kereslet-kínálat egyensúly, míg a kiegészítéssel a szervezete nem kapja meg a termelésre való felszólítást, így valóban nem is fog fokozódni a tej mennyisége.

Az anyák aggodalmai mellé rossz esetben még a környezetük „jó tanácsaiból” is társulnak:

„Az állandó szoptatással elkényezteted a babát.”

Ez nem így van. Az igény szerinti szoptatás – ahogy a neve is mutatja – a baba igényein alapul, az igények kielégítése pedig nem kényeztetés.

„Nagy már ez a baba a szopizáshoz, jobb lenne neki már valami rendes étel.”

Egyfelől a szoptatás nem csak az éhség csillapítására szolgál, másfelől pedig ma már köztudott, hogy keresve se lehetne egészségesebb táplálékot találni az anyatejnél, míg az egyéb ételféleségek túl korai bevezetése rengeteg emésztőrendszeri betegség és allergia forrása.

„Sosem fog leszokni ez a baba a szopizásról.”

Ahogy a gyermek eléri azt az életkort, amikor már nem lesz szüksége a szopásra, magától el fogja hagyni, az elválasztással viszont maradandó pszichés traumát okozhatunk neki.

Még többet az igény szerinti szoptatásról:

A szoptatás ábécéje

Az igény szerinti szoptatásról

Bevezetés a szoptatásba

Egyéves koron túli szoptatás

Kizárólagos és igény szerinti szoptatás

Oldalak a szoptatásról:

A Szoptatásért Magyar Egyesület

La Leche Liga Magyarország

Szoptass szabadon!

Szoptatás Portál

Kapcsolódó cikkek szoptatás címkével

Reklámok

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s