Az együttalvásról

Hogy történt nálunk?

Amit az együttalvásról tudni kell

Tévhitek az együttalvással kapcsolatban

Még többet az együttalvásról

Hogy történt nálunk?

Mielőtt Csenge megszületett, hosszasan gondolkodtam, hogy hol és hogyan is kéne aludnia. Elképzeltem, megvettem, megvarrtam mindent a babasarokhoz, és napokig, sőt hetekig sakkoztam, hogy hol is kéne kialakítani. A főiskola, a könyvek és mindenféle tanácsok alaposan belém sulykolták, hogy egy babának külön ágyban, sőt külön szobában van a helye. Aztán elképzeltem, hogy is fog kinézni a mi kis életünk, ha itt lesz velünk Csenge, és első lépésként megszületett a gondolat: kizárt dolog, hogy külön szobában aludjon. Így aztán berendeztük a babasarkot a hálószobánkban. Ide érkezett Csenge.

Illetve helyesbítenem kell. Az első hetekben éjszaka köztünk aludt, bár ekkor még abszolút nem „elméleti” alapon, hanem úgymond kényelemből, hiszen így kevesebbet kellett a császármetszésemmel ugrálnom. Aztán valamikor Csenge 1-2 hónapos korában elkezdtük a kiságyba szoktatást éjszaka is. Folyton ott motoszkált a fejemben, hogy ha nem tanul meg a saját ágyában aludni, akkor soha nem fogjuk tudni kirakni a szülői ágyból. Szóval próbálkoztunk. Csenge éjszaka (is) 2-3 óránként szopizott, így aztán 2-3 óránként felsírt, mire én 2-3 óránként feltápászkodtam, és persze annak rendje és módja szerint fel is ébredtem, ahogy apa is. Ha meg nem a sírásra, hanem csak úgy magunktól ébredtünk meg, aggódva lestük a kiságyat, hogy minden rendben van-e. Persze nem egyszer fordult elő, hogy elaludtam szoptatás közben (az ágyban), és jött is az ejnye-bejnye érzés, hogy ezt a két órát is a saját ágyán kívül töltötte a leányzó. Végül eljutottunk oda, hogy na jó, a hajnali szopizás után ott maradhat mellettünk, mert abból talán csak nem lesz baj. Nagyon szerettük ezeket a reggeli összebújásokat – mindhárman. Annyira, hogy már-már hiányozni kezdtek éjszaka is.

Aztán egyszer csak Csenge beteg lett. Aggódtunk érte, meg nem is volt szívünk külön altatni, így teljesen legálisan befekhetett közénk. Kénytelenek voltunk rájönni, hogy sokkal könnyebb így mindenkinek. Aztán jött a fogzás, meg még egy megfázás, és azon kaptuk magunkat, hogy egymás után gyártjuk az ürügyeket arra, hogy most éppen miért alhat velünk. Végül egészen nekibátorodtunk, és bevallottuk, hogy egyszerűen csak jól esik együtt aludni.

Végül megkaptuk a felmentést is. A kötődő nevelés megismerésével azt is megtudtam, hogy a nappali együttlétek mellett ugyanúgy szükség van az éjszakai kontaktusra is. Végre sikerült levetkőznöm az aggályaimat, lelkiismeretfurdalás nélkül tudtunk éjjel-nappal összebújni, annyira, hogy még a hálószobát is átalakítottuk. Mivel viszonylag keskeny az ágyunk, ezért leszereltük a kiságy egyik oldalát, odatoltuk mellé a miénket, és kialakítottuk az ún. oldalkocsis megoldást. Így mindenki elfér, mindenkinek megvan a saját helye, és mégis együtt vagyunk. Csengének elég csak odabújnia hozzám, ha szopizni akar, apa sincs kitúrva, és mégsem ébred fel ránk, sőt néha mi magunk sem. Halljuk egymás szuszogását, mindhárman nyugalomban és biztonságban alszunk – együtt.

Amit az együttalvásról tudni kell

Sok szülőnek okoz fejtörést az együttalvás-különalvás kérdése, miután az elmúlt évtizedek nevelési elméletei olyan gátakat építettek fel bennünk, amiket nehezen tud áttörni az együttalvás iránti ösztönös vágy. Pedig az emberiség történelmét tekintve csak igen elhanyagolható hányadára jellemző a szülők és a gyermekek nappali és éjszakai elkülönítése. Az együttalvás jóval több, mint a szülők „érzelgős túlcsordulása”. Valóban óriási szerepe van érzelmi szempontból is, de egyben a baba éjszakai nyugalmának, sőt biztonságának is záloga lehet az anya közelsége. Édesanyja mellett ráhangolódik annak stabil, egyenletes légzésére, és az anya is jobban tudja érzékelni a baba rezdüléseit. Ráadásul így a picinek nem kell újra és újra átélnie a magány és a félelem stresszkeltő érzését egy-egy éjszakai felriadás alkalmával, sőt éhségét is hamarabb csillapíthatja, így nem kell egyiküknek sem teljesen felébredniük minden szoptatás alkalmával.

Az együttalvás kapcsán sokszor felmerül a biztonságosság kérdése. Ne tartson vissza az emiatti aggodalom, hiszen a megfelelő együttalvási szokások épp olyan biztonságosak, mint a külön alvás, sőt… Mindössze arra kell odafigyelni, hogy a szülő és a környezet is alkalmas legyen erre, azaz ne legyen semmi olyan tényező (pl. gyógyszer, alkohol, stb.), ami csökkenti az anya éjszakai „éberségét”, és a fekhely kialakítása se tegye lehetővé, hogy a babát baleset (leesés, beszorulás, stb.) érje. A szabályok betartása mellett az együttalvás olyan plusz biztonsági tényezőket hordoz magában, ami külön ágyban, külön szobában nem valósítható meg. És ne becsüljük alá azokat a bizonyos lelki tényezőket se!

Tévhitek az együttalvással kapcsolatban

Ahogy a kötődő nevelés több más elemét, úgy az együttalvást is sok megalapozatlan kritika éri, amiket nagyjából három fő gondolat köré lehet csoportosítani:

„Ha egyszer megszokja a gyerek a szülői ágyat, nem lehet majd onnan kirakni!”

Én még nem hallottam olyan gyerekről, aki hazatérve az érettségiről, a szülei közé feküdt volna be aludni… Viccet félretéve a babáknak természetes és ösztönös igényük, hogy bizonyos életkorig megélhessék a biztonságot nyújtó szülői közelséget. Ugyanilyen természetes és ösztönös igényük, hogy bizonyos életkor után eltávolodjanak, ami azt is jelenti, hogy elhagyják a családi ágyat. Ha a közelség biztonsága rögzül a gyermekben, bátran és magától értetődően fog elszakadni szüleitől, ráadásul a kellő időben megtapasztalt biztonság és bizalom későbbi társas kapcsolatait is jótékonyan befolyásolja. (Megjegyzés: Egyes kutatások szerint a gyerekek azon képessége, hogy segítség nélkül tudjanak elaludni, csak 3-4 éves korban, mások szerint 5-6 éves korban alakul ki. Másik érdekes számadat, hogy a hagyományosan együttalvó skandináv népeknél, ahol semmilyen módon nem késztetik a gyerekeket a családi ágy elhagyására, ott a gyerekekben nagyjából a serdülőkor kezdetén érik meg az igény arra, hogy külön ágyba költözzenek. Érdekes ezt összevetni azzal, hogy nálunk már csecsemőkorban, akár kíméletlen alvás/sírástréningnek alávetve is arra kényszerítik a gyerekeket, hogy egyedül, külön szobában aludjanak.)

„Az együttalvás veszélyes, a szülők agyonnyomhatják a babát, vagy megfulladhat, stb.”

Helytelen az a kijelentés, hogy az együttalvás veszélyes. Maga az együttalvás semmivel sem veszélyesebb, mint a külön alvás. Sőt a biztonságos együttalvás szabályainak* betartása mellett a tapasztalatok alapján a baba nagyobb biztonságban van édesanyja mellett, mint egy külön ágyban vagy szobában. (A hagyományosan együttalvó ázsiai országokban pl. olyannyira ismeretlen jelenség a bölcsőhalál, hogy nincs is rá külön kifejezésük!) Egy egészséges anya álmában is képes érzékelni gyermeke jelenlétét, „túlzott” közeledésére éppúgy azonnal megébred, ahogy a baba lélegzésének szabálytalanságaira. Jobb helyen nem is lehetne…

*Kockázatok: Az együttalvás biztonságát csökkentheti az egyik vagy mindkét szülő dohányzása, alkoholos befolyásoltság, vagy bármilyen (gyógy)szer alkalmazása, ami a szülők éberségét befolyásolhatja, túlzott kimerültség, stb. A tárgyi feltételeket tekintve veszélyt jelenthet a fulladást vagy nehezített légzést okozó tárgyak jelenléte az ágyban (műszálas anyagok, pizsama madzagja, túl puha matrac, stb.), illetve azok a körülmények, melyek beszorulást (pl. rés a fal és a matrac között) vagy leesést idézhetnek elő.

„Ha veletek alszik a baba, mi lesz a házaséletetekkel?!”

Kényes téma, de mindig felmerül. Együttalvó családok esetében valóban átalakul a hitvesi ágy családi ággyá, de tudtommal még nem történt olyan, hogy ez akadályozta volna további testvérek érkezését. Persze némi kreativitást igényel a dolog, de a kreativitás kihívásával bármelyik kisgyerekes szülő kénytelen szembesülni, az idő faktor mellett pedig a hely már elhanyagolható probléma.

Még többet az együttalvásról:

A családi ágy

Az együttalvás körüli vita áttekintése a SIDS, a közös ágy és a szoptatás relációjában

Az éjszakai ébredés a jó szülő-gyermek kapcsolatra utal

Children ‘should sleep with parents until they’re five’

Biztonságos együttalvás

Együttalvás a csecsemővel

Éjszakai gondoskodás

Infant Arousal During Mother-Infant Bed Sharing: Implications for Infant Sleep and Sudden Infant Death Syndrome Research

Közös alvás: Igen, nem, néha?

Miért nem szabadna sohasem egyedül aludniuk a kisbabáknak?

Oldalak az együttalvásról:

Együttalvás – Gondoskodás éjjel-nappal

Implications for Infant Sleep and Sudden Infant Death Syndrome Research

Kapcsolódó cikkek együttalvás címkével

Reklámok

2 thoughts on “Az együttalvásról

  1. Kedves Zita mama!
    A mosható pelenkák kapcsán jutottam ide, és itt ragadtam. Felmerült bennem egy kérdés, amire nem találok választ:
    A kisfiunk 3 hónapos, és a kora reggeli szoptatáskor én is magam mellé szoktam venni, egyszerűen, mert így kényelmes. De mi van akkor, ha a második baba jön, viszont az első még nem töltötte be a 3-4-5-6-akárhány évet, és még ő is igényli az együttalvást?

    • Kedves Kati!
      Ahány ház, annyi szokás. 🙂 Mi családi ágyban alszunk, amit mindenki akkor hagy el, amikor késznek érzi rá magát. A nagyoknak van külön ágyuk is, de nem kötelező ott aludniuk, és ha már átköltöztek, bármikor visszajöhetnek, ha szükségét érzik. A kényelem és biztonság érdekében persze nem egy sima franciaágyról van szó, hanem egy 250 cm széles építményről, amiben mind elférünk (elméletben… gyakorlatban a gyerekek akármekkora területet képesek lefedni 😀 ), és amiben olyan sorrendben fekszünk, hogy a kicsik miatt ne sérülhessen meg a legkisebb. Amikor kistestvér születik, különösen fontos, hogy a nagyok számára továbbra is vagy éppen újra biztosítsuk a megnyugtató testközelséget. Ha ezt mégsem éreznéd elég biztonságosnak, akkor semmiképp ne a születés környékére időzítsd a külön ágyba szoktatást, hanem már sokkal korábbra, lehetőleg úgy, hogy ne lássa az összefüggést a kistestvér érkezése és a kiköltöztetés között!

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s