A kontinuum-elv és a kötődő nevelés

Amikor egy nő (először) megtudja, hogy gyermeket vár, szinte kényszert érez arra, hogy minél többet megtudjon arról, amivel a baba születése után fog szembenézni. Könyveket vásárol, kikérdezi a rokonait és ismerőseit, és megpróbálja jóelőre eltervezni, mit hogyan fog tenni, milyen elméletek és irányzatok alapján fogja nevelni gyermekét. Aztán megszületik a baba, és édesanyja elkezdi mindkettőjük életét a kiszemelt elmélet utasításai szerint alakítani, beépíti nevelési koncepciói közé az éppen divatos irányzatokat, emellett pedig igyekszik előírásosan követni anyja, anyósa és más nőrokonai tanácsait is. Voltaképpen mindenre és mindenkire figyel – kivéve saját ösztöneit. Pedig aligha találhatna biztosabb támpontot a neveléshez az anyai ösztönöknél, melyek úgy alakultak az évmilliók során, hogy adott problémára a lehető legmegfelelőbb választ adják. A civilizáció számos káros mellékhatásának egyike a túlzott „agyalás”, tudományoskodás is olyan területeken, ahol sokkal inkább a befelé figyelésnek és az ösztönös viselkedésnek lenne helye. A jelenséget Jean Liedloff írja le Az elveszett boldogság nyomában című könyvében, melyben bemutatja a kontinuum-elvet. A kontinuum-elv lényege nagyon röviden és leegyszerűsítve az, hogy minden élőlény akkor érzi magát a legjobban, ha az evolúció során kialakult igényei, elvárásai kielégülnek, ezek elmulasztása viszont maradandó sérülést okoz, ami kihat egész későbbi életére.

Liedloff két és fél évig élt a dél-amerikai jekána indiánok között, és azt kutatta, hogy vajon mitől olyan kiegyensúlyozott és boldog ez a nomád körülmények között élő nép. Arra a következtetésre jutott, hogy mivel a jekánák ösztönös és természetközeli életmódja sokkal jobban hasonlít az emberi faj évezredekig gyakorolt életmódjához, így az sokkal jobban beleilleszkedik az evolúció folyamatába, ami azt is jelenti, hogy még érintetlenek azok az ösztönös működések, melyek többek között a nevelést is meghatározzák. A jekána babák úgy nőnek fel, hogy elvárásaikra és jelzéseikre szüleik mindig az ösztöneikből fakadó, ebből adódóan a fajuknak legmegfelelőbb válaszokat adják, így – bár a mi szemünkkel nézve sivár körülmények között élnek – csecsemőkoruk sokkal harmonikusabb a civilizált babákénál. Nem kell már születésüktől fogva külső (tudományos vagy kulturális) elvárásokhoz idomulniuk, senki nem kényszerít rájuk olyan viselkedésmintákat, amelyek eltérnek evolúciójukból eredő szükségleteiktől.

Az evolúció során a fajok sorsa mindig úgy alakult, hogy körülményeikhez alkalmazkodva egyre nagyobb eséllyel maradjanak fenn. Ugyanez igaz az évezredek óta alakuló emberi fajra is. A természeti népeknél még többé-kevésbé megfigyelhetőek azok az ösztönös viselkedési formák, melyek alkalmassá tettek minket a túlélésre és a fejlődésre. A civilizációval viszont törés támadt a kontinuumban, az evolúció során kialakult szükségletek folytonosságában, hiszen különböző kutatások, tudományos elméletek vagy önkényesen kialakított szokásrendek hatására a szülők elfojtják a bennük megszólaló belső hangot, az ösztönös reakciókat, ahogy ezzel párhuzamosan gyermekeikben is elfojtják azokat, szoktatással, alvás- és sírástréninggel igyekeznek „kinevelni” belőlük, hogy saját szükségleteiknek megfelelően viselkedjenek. A ma élő, civilizált ember tele van értelmezhetetlen eredetű fájdalmakkal és sérülésekkel, míg Liedloff megfigyelései alapján ezek hiányoznak a jekánák életéből. Így arra következtetett, hogy a bennük rejlő boldogság gyökere azokból a kontinuumu(n)khoz illeszkedő tapasztalatokból fakad, melyeket születésüktől fogva megélnek, ellentétben az ezektől a tapasztalatoktól megfosztott, civilizált emberrel. Ahhoz, hogy a mai babáknak ne a megfosztottság állapotában kelljen felnőniük, félre kéne tennünk a külső forrásból fakadó nevelési elveket, és a saját anyai ösztöneinkre hallgatva reagálni a gyermekek jelzéseire, melyek kivétel nélkül valós szükségleteken alapulnak, így hiba azokat neveléssel, szoktatással, tréninggel letörni.

Miben más, mivel több a jekána babák élete? Születésüktől kezdve folyamatosan testközelségben vannak édesanyjuk vagy más rokonukkal, akik közben tevékenykednek, mindennapi teendőiket végzik, így a baba szerves részévé válik közösségüknek. Éjjel is anyjuk mellett alszanak, így nem kell hosszas sírással jelezniük, ha szükségük van valamire. A sírás amúgy sem olyan jellemzője a babát nevelő családoknak, mint ahogy az a modern családokban tapasztalható. Ha éhesek, szopnak, ha álmosak, alszanak, ha valami szükségletük támad, szüleik kielégítik azt. Nem kell átélniük azt, hogy milyen, amikor magukra maradnak valamilyen bajukkal, így megtelnek elfogadással és bizalommal a környezetük iránt.
A kötődő nevelés ugyanezeket az alapelveket tartja szem előtt, amikor az alapvető fiziológiai szükségletek kielégítése mellett ugyanakkora hangsúlyt fektet az érzelmi jól-lét megalapozására is úgy, hogy nem próbálja felülbírálni az ösztönös elvárásokat és reakciókat.

Hogyan elégíthetők ki a kontinuumnak megfelelő szükségletek?

  • Folyamatos testközelséggel – hordozással, együttalvással,
  • változatos ingerek megtapasztalásával – a szülőkkel való intenzív együttlét során,
  • igény szerinti szoptatással – ami a baba valós igényein alapszik,
  • és a sírás elkerülésével – a szükségletek mielőbbi észlelésével és kielégítésével.

Visszatérve a nyitógondolathoz: valahol természetes, hogy egy olyan társadalomban, ahol töredékesek az előttünk álló minták, megpróbálunk minél több tudást begyűjteni – jobb híján könyvekből. A probléma inkább abból fakad, hogy sokszor olyan válaszokat keresünk, amelyeket csak babánktól és saját magunktól kaphatunk meg. A nevelés (az utódgondozás) olyan ösztönrendszerrel lett bebiztosítva, hogy belső hangunkra hallgatva nem tévedhetünk nagyot. Persze nem baj, ha olvasunk, de az instant nevelési módszerek helyett inkább olyan könyveket keressünk, amelyek közelebb visznek saját magunk és babánk megismeréséhez. De mindenekelőtt figyeljünk…

Mit jelent számomra/számunkra a kötődő nevelés?

A kötődő nevelés mindenkinek mást és mást jelent, attól függően, hogy melyik oldala áll hozzá a legközelebb. Van, aki a természetessége miatt választja, van, aki inkább a lélektani jelentőségét emeli ki. Nekem pedig – ha egy szóval kéne kifejeznem: megnyugvás. Megnyugvás, mert persze én is felhalmoztam azokat a bizonyos könyveket, én is különböző készre gyártott válaszokat próbáltam keresni és találni a mindennapos helyzeteinkre, és sokszor én is azt hittem, rosszul teszem a dolgom – vagy azért, mert nem nálunk nem működött az elmélet, vagy azért, mert valahogy teljesen más megoldás tűnt jónak. Én is próbáltam Csengét egyedül és külön alvásra tanítani, én is igyekeztem sakkozni a szoptatási időkkel, de egyre inkább úgy láttam, nem megy. Rosszul éreztem magam attól, hogy olyan helyzetekbe kényszerítem a lányomat, amelyekről egyre kevésbé voltam meggyőződve, hogy valóban hasznosak számára. Végül felvállaltam a minden korábbi ismeretem szerinti „elkényeztető” és „következetlen” anya szerepét, beköltöztettem Csengét a nagy ágyba, elfelejtettem az órát, és minden más, rajtunk kívül álló tényezőt. Mindenki jobban érezte magát, de ott maradt még az a picike kis kétely, hogy ez hosszú távon valóban a lányom javára válik-e. És ekkor jött a megnyugvás. Az ösztöneim által kialakított kötődő neveléshez megtaláltam az agyam által igényelt elvet. És most jó. Mindannyiunknak.

Forrás:

Liedloff, Jean (2007): Az elveszett boldogság nyomában / A kontinuum-elv. Kétezeregy Kiadó

Altémák:

A hordozásról

Az együttalvásról

Az igény szerinti szoptatásról

A sírásról

Még többet a kötődő nevelésről:

A kötődő nevelés és hatásai (Mamami Fórum)

A kötődő nevelésről – A continuum concept

Attachment parenting – kötődő nevelés

Elvek, elméletek mentén?

Kötődő nevelés (attachment parenting)

Mi a kontinuum-elv?

The Continuum Concept

Kapcsolódó cikkek nevelés és kötődő nevelés címkével

Reklámok

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s