A hordozásról

Hogyan történt nálunk?

Amit a hordozásról tudni kell

Tévhitek a hordozással kapcsolatban

A hordozók fajtái

Még többet a hordozásról

Terjeszd Te is! (Új!)

Hogyan történt nálunk?

Körülbelül 3 hetes lehetett Csenge, amikor megvettem az első hordozókendőt – többek között a védőnőnk tanácsára (tegyük hozzá: ez is ritkaság). Sokáig csak úgy tartottuk számon, mint egy egyszerű „szállítóeszközt”, aztán egyre nagyobb szerepet kezdett el betölteni a mindennapjainkban. Ahogy egyre nagyobb igényem volt tevékenykedni, és ahogy Csenge is egyre nyilvánvalóbban adta tudtomra, hogy velem, testközelben szeretne lenni, egyre gyakrabban került elő a kendő otthon is. Azon kaptam magam, hogy ha nem alszik a kislányom, akkor vagy nem lépek ki néhány pillanatnál hosszabban a szobából, ahol tartózkodik, vagy feldobom a hátamra, és így ő is jön velem.

Persze biztos van, aki most azt gondolja, hogy hú de nehéz lehet nekünk (korábban talán én is így gondoltam volna), de nem így van. Sőt, éppen ellenkezőleg! Mielőtt felfedeztük volna magunknak a kendőt, úgy értem, nem csak használtuk, hanem tényleg „felfedeztük”, rengetegszer át kellett élnem azt, hogy döntéshelyzet előtt állok: vagy ebédet főzök (mosogatok, teregetek, porszívózok, stb.), vagy Csengével vagyok. Emlékszem az óvatoskodó kiosonásokra a szobából, hogy gyorsan bedobáljak pár ruhát a mosógépbe anélkül, hogy megzavarnám őt a játékban, és észrevenné, hogy egyedül maradt. Aztán a rohanások vissza, mert mégiscsak elsírta magát. Vagy a lelkiismeretfurdalás, ahogy néztem főzés közben, hogy be van kötözve a pihenőszékbe, és szemlátomást rettenetesen unatkozva pislog fel rám. Szóval onnantól kezdve, hogy felfedeztük magunknak a kendőt, megváltoztak a dolgok. Nem szorongat a választás kényszere. Önfeledten játszunk, aztán ha eljön az ebédfőzés ideje, felkötöm az én kis „batyumat”, és főzünk. Igen, főzünk – többes szám első személyben. Figyeli, mit csinálok, honnan veszem elő a lábast, hogyan készítem össze a hozzávalókat. Megszagolhatja a fűszereket, zöldségeket, megérintheti a mélyhűtött ételt, megcsodálhatja a gyufa lángját, megnyalhatja a kettévágott gyümölcsöt. Ugyanígy a mosáskor. Nézi, ahogy szétválogatom a színes ruhát, ahogy kattogtatom a mosógép gombját. Mindent lát, mindent hall, velem mozog, velem van.

És ez csak a praktikus része a dolognak. De van egy mélyebb, a praktikumnál sokkal fontosabb oldala is. Az együttlét, a közelség. Erre korábban nem is gondoltam, legalábbis nem tulajdonítottam neki akkora jelentőséget. Persze soha nem szerettem egyedül hagyni Csengét, számomra is az volt a biztosabb, ha a lehető legtöbb időt együtt töltjük, de maga a testközelség fontossága csak akkor tudatosult bennem, amikor elkezdtem olvasni a kötődő nevelésről. Így utólag azt kell látnom, hogy bár sok szempontból ösztönösen is törekedtem az együttlétekre, alig-alig távolodtunk el egymástól 1 méternél messzebb, de mégis maradt bennem egy kis hiányérzet azért, mert Csenge életének első hónapjaiban nem aknáztuk ki teljes egészében a hordozás és ezáltal a folyamatos testközelség lehetőségét. Ő ugyan nem sírt sokat – nem nagyon adtunk rá okot –, de mégis egy csomó jelét adta annak, hogy mennyivel komfortosabban érzi magát az ölemben. Ha felkötöttem, bármit tehettem mellette, nyugodt maradt, az elalvás is jóval könnyebben ment, mint a kiságyban vagy a hintaszékben ringatózva. Mindeközben nekem eszembe sem jutott, hogy ok nélkül felkössem magamra, legalábbis nem ismertem azt az alapvető okot, ami maga a hordozás, az együttlét, a testközelség igénye.

Attól kezdve, hogy Csengét valóban hordozni kezdtem, minőségi változás állt be az életünkben. Nem kell választanom a kislányommal való együttlét és a házimunka között, ami egy csomó idegeskedést és frusztrációt vett le a vállamról. Mindketten kiegyensúlyozottabbak lettünk, és még jobban sikerült egymásra hangolódnunk. Én tudom, hogy mit vár tőlem, ő pedig tudja, hogy igyekszem teljesíteni azt.

Amit a hordozásról tudni kell

Ahogy az előbb kiderült, a hordozás nem puszta babaszállítás, hanem egyfajta fokozottabb együttlét, aminek számos előnye van.

Egyfelől segít abban, hogy ki tudjuk elégíteni a baba folyamatos testközelség iránti igényét, ami épp olyan fontos szükséglet, mint az evés vagy az alvás. A főemlős kölykök szinte az egész napjukat az anyjuk szőrébe kapaszkodva töltik, és nem azért, mert ez így kellemes, vagy ennyire “szeretik” egymást, hanem mert az életük múlik azon, hogy követni tudják-e az anyjukat. Az embergyerek még védtelenebb, miután a fajfejlődésből kifolyólag az anya viszonylag szűkebb medencéje és a baba jóval nagyobb agykoponyája miatt kénytelen a többi élőlényhez képest éretlen “koraszülöttként” világra jönni. Gyakorlatilag csak a minimális képességei vannak meg saját létfenntartásához, és ezért elengedhetetlen szükséglete az anya közelsége. Szinte minden ösztöne azért kiált, hogy megakadályozza azt, hogy eltávolodjon attól a személytől, aki helyette képes biztosítani a fennmaradásához szükséges feltételeket. Semmilyen más módon nem tud meggyőződni arról, hogy a létfenntartása garantálva van, nem tudja máshogy érzékelni, nincsenek róla emlékei, ezért reagál minden eltávolodásra kétségbeesett sírással. Ha tehetné (ha az ember is olyan szőrös lenne, mint távoli rokonai), akkor ő is egész nap az anyjába kapaszkodna. Ehelyett az anyának kell biztosítania a testközelséget, aminek praktikus eszköze a hordozás.

A gyermeküket hordozó anyák zavartalanul élvezhetik a babával való intenzív közelség harmóniáját, az ösztönökkel átitatott korai anya-gyermek kapcsolat kivételes mélységeit élik meg. Minden csatornájukkal készek fogadni gyermekük legapróbb rezdüléseit, és megfelelő választ adni azokra.

Az ilyen minőségű és mennyiségű odafigyelésben részesülő babák kevesebbet sírnak, kiegyensúlyozottabbak, megtelnek bizalommal nem csak az anya, hanem az egész külvilág iránt. A hordozó személy testén szemlélve környezetüket olyan sokrétű tapasztalatrendszerrel találkozhatnak, amely a babakocsiból vagy a kiságy rácsain keresztül elérhetetlen.

Ebben az együtt-létezésben az anyák is újra felfedezhetik magukban azt az ősi tudást, ami mindnyájukat képessé teszi a gyermekükről való gondoskodásra. Megerősödik bennük a kötődés, és a pozitív lelki folyamatok hatására fokozódik ill. tovább fennmarad a tejtermelődés. Személyes jelenlétük a baba életében észrevétlenül válik saját, belső igényükké.

Ezzel az odafordulással mégsem zárul be a világ előttük. A kendő (vagy más hordozóeszköz) segítségével megnyílnak előttük a kiteljesedés más lehetőségei is, kellő időt fordíthatnak magukra és környezetükre úgy, hogy mindeközben nem kell félretenniük gyermeküket, mint egy darab tárgyat, nem kell lelkiismeretfurdalástól gyötrődniük a baba sírása hallatán, vagy éppen amiatt aggodalmaskodniuk, hogy mikor fog felébredni ismét figyelmet követelve magának. Szabadon kimozdulhatnak otthonról, visszatérhetnek régi tevékenységeikhez, vagy éppen újakat kereshetnek, kreatív és aktív közösségi életet élhetnek. Így a hordozásban természetes módon oldódik fel a kötődés és a szabadság látszólagos ellentéte.

A hordozás áldásos hatásai persze nem csak a babát és az anyát érintik, hanem közvetve az egész családot (apát, testvéreket) is, több idő, több energia, több figyelem, több türelem marad.

Minderről részletesebben is írok az Ölelés Babahordozó Egyesület honlapján megjelent cikkeimben:

A hordozás lélektana

Képzelj el egy újszülöttet! Nemrég még az anyaméh biztonságát, kényelmét és melegét élvezte, és most hirtelen betört a harmóniába egy olyan világ, melynek szinte minden eleme idegen, új, hatalmas és ijesztő, ő meg annyira apró és védtelen. Te pedig figyeled, és tudod, érzed, hogy fel kell venned, át kell ölelned, és akkor minden rendben lesz… (…)
A folytatáshoz kattints ide!

A hordozás biológiája

Ha arra a kérdésre szeretnénk választ kapni, hogy hogyan jött az ötlet, hogy az ember hordozza a gyermekeit, vissza kell mennünk egészen a gyökerekig. Nézzünk szét az állatvilágban! (…)
A folytatáshoz kattints ide!

Tévhitek a hordozással kapcsolatban

Annak, aki hordozásra adja a fejét, fel kell készülnie arra, hogy számos jó szándékú vagy kevésbé jó szándékú kérdést és megjegyzést fognak nekiszegezni. Lássuk, mik lehetnek ezek:

„Nem árt a baba gerincének?”

A hordozás nem árt a gerincnek, ha a babát a korának megfelelő kötési módban hordozzuk. Az újszülöttek számára is biztonságos kötési módok stabilan tartják a baba fejét és gerincét, ráadásul a felhúzott, térdben behajlított lábaknak köszönhetően kifejezetten jótékony hatásuk van a csípő fejlődésére is. A baba tartása, tónusa egészséges irányban alakul, fejlődik egyensúlyérzéke és észlelése is. Ma már kutatások is igazolják, hogy azon gyerekek között, akiket csecsemőkorukban hordoztak, nem magasabb a gerincproblémák száma, mint nem hordozott társaik körében. (Forrás: dr. Evelin Kirkilionis: Unfounded fear of postural damage by carrying. http://www.didymos.com/index.php?s=kirk99)

„Kap levegőt ez a szegény gyerek?”

Nem ismert olyan kendőkötözési mód, amiben ne kapna levegőt a baba. Ráadásul az anya folyamatosan érzékelni tudja nem csak magát a lélegzést, hanem annak minőségét, és ebből a baba állapotát is, hogy izgatott-e, vagy nyugodt, ébren van-e, vagy éppen mélyen alszik. A megfelelő hordozóeszközök anyaga is a támogatja a szabad légzést (nem megfelelő hordozók esetében sajnos előfordul, hogy műszálas, szivacsos anyagból készülnek).

„Nem szorítja el a kendő a kis lábát?”

A kendő megfelelő használat mellett stabil, erősen tart, de nem szorít. Ha rosszul kötnénk meg, azt a baba azonnal jelezné, ráadásul abból adódóan, hogy a kendővel nem csak a baba, de az anya (vagy apa, testvér, stb.) is „meg van kötözve”, így a kényelmetlenséget a hordozó is épp úgy érzi, mint a hordozott.

„Nem kéne annyit hordozni azt a gyereket, később majd le se fogod tudni tenni!”

Éppen ellenkezőleg. Mivel a baba testközelség iránti igénye kielégítésre kerül, később, amikor eljön az ideje, magától fogja kezdeményezni elszakadási igényét is, és magabiztosan fog egyre távolabb merészkedni édesanyja mellől.

„Miért nem hason hordozod? (kisebb baba esetében)”

Bizonyos életkor felett (többnyire 3-4 hónapos kortól) a babának megnő az igénye a nézelődésre, amit hason hordozva nem, vagy csak korlátozottan tud megtenni.

„Ez esetben miért nem hordozod kifelé hason? (az előző folytatásaként)”

Bár nagyon sok reklámfelületen így látjuk, nem szabad kifelé hordozni a babát. Ennek egyik oka az, hogy kifelé fordítva egészségtelen és megterhelő pózban kénytelen utazni a hordozója hasán, gerince homorításra kényszerül, lábai lógnak, közel teljes súlya az ágyékára terhelődik. A másik ok az, hogy így nem a saját igényei szerint észleli a környezetét, hanem kényszerből. Nincs lehetősége odabújni édesanyjához (ill. ahhoz, aki hordozza), közben pedig az információáradat úgy zúdul felé, amit nem képes feldolgozni. (A férjem ezt az állapotot azzal a hasonlattal szokta leírni, hogy olyan, mintha kikötöznének minket egy Forma 1-es autó orrára.)

„Miért nem hason hordozod? (nagyobb baba esetében)”

A babák 5-7 kg fölött már túlságosan nehezek az elöl hordozáshoz, emellett – ahogy már előbb is írtam – 3-4 hónapos koruktól már szeretnének többet látni a világból. Ilyenkor tehát ideje áttérni a csípőn vagy a háton történő hordozásra.

„Ha háton hordozod a babát, nem látod, mit csinál, mi történik vele!”

Látni valóban kevesebbet látunk hátrafelé, de más csatornákon keresztül sokkal több információhoz jutunk, mint azt egy külső szemlélő gondolná. Érzékelhető a baba tónusa, mozgása, légzése, hogy nyugodtan nézelődik-e, vagy elkezd nyúlni valami után, esetleg megijed valamitől, vagy éppen teljesen ellazul, és elalszik. Persze van olyan, amikor szükség lehet egy kirakat vagy egy sminktükör segítségére, de ritka az olyan esemény, ami háton hordozás közben kifejezetten látást igényelne. (Azt azért még hozzátenném, hogy kevés helyen lehet egy baba olyan biztonságban, mint édesanyja vagy más hozzátartozója közvetlen közelében, így ha bármi veszély is leselkedik egy hordozott babára, az legfeljebb a környezet figyelmetlensége, amit azzal sem lehet kikerülni, hogy babakocsiba fektetjük a gyereket.)

A hordozók fajtái

Hordozókendő

Ha időben vagy térben eltávolodunk, biztosan megtaláljuk a hordozókendő valamilyen elődjét/változatát, bár meglehet, kicsit más formában, mint amivel nálunk találkozhatunk az utcán. A mai hordozókendő egy téglalap alakú, kb. 60-70 cm széles, 2-6 m hosszú, természetes anyagból (általában pamut, biopamut vagy pamuttal kevert len, kender, selyem, stb.), speciálisan szövött (keresztsávoly, jaquard, stb.) anyag. Újszülött (sőt koraszülött) kortól a hordozós kor végéig, azaz 4-5 éves korig használható. A legsokoldalúbb hordozóeszköz, számtalan módon megkötözheted, elöl, csípőn és háton is tudsz benne hordozni, képes minden alkathoz igazodni, és ami a legfontosabb, ezzel az eszközzel lehet kivitelezni az ideálishoz legközelebb eső testhelyzetet. Ez az előnye egyben a hátránya is, hiszen a kendő használatát sokan túlságosan bonyolultnak tartják, de némi tanulás és gyakorlás után már nem szokott gondot okozni, ráadásul használóit bőven kárpótolja a már említett sokoldalúság.

Rugalmas kendő

A hordozókendő rugalmas anyagból készült változata, melyet kifejezetten újszülöttek hordozására fejlesztettek ki. Stabil, mégis puha, és nyúlékonyságából adódóan kevésbé tapasztalt hordozók is könnyedén tudják ki-berakni a babát, illetve kevésbé érzékeny a kötési hibákra. Használhatósága elég korlátozott: csak többrétegű kötési móddal alkalmazható biztonságosan, kizárólag elöl, kb. 5 kg-os súlyig.

Karikás kendő

Ez is egyfajta hordozókendő, de az egyik végén két, fém karika található, melyek a rögzítést és az állíthatóságot biztosítják. Elöl, csípőn és rövid távon háton is használható. Előnye, hogy a karikákkal akkor is kiválóan állítható, ha már benne van a baba, könnyedén lehet benne szoptatni, és nem kell kötözni, viszont felépítéséből adódóan csak egyvállas hordozási módokat tudunk megvalósítani vele, ami miatt ügyelni kell a rendszeres oldalcserére – a hordozó személy és a hordozott baba érdekében egyaránt. Újszülött kortól 4-5 éves korig, illetve a hordozó féloldalas teherbíró képességéig használható.

Erszény

Az erszény egy végtelenül egyszerű, könnyen kezelhető, egyvállas hordozóeszköz. Tulajdonképpen egy textil gyűrű, egyik oldalán enyhe ívvel (popsirésszel), általában meghatározott mérettel, ami azt jelenti, hogy egyre nagyobb babához (vagy mamához, vagy pulóverhez, stb.) egyre nagyobb erszényre van szükség. Előnye, hogy végtelen egyszerű használni, és igen kis helyen elfér. Sokan már egészen fiatal babákat beletesznek fektetve, ún. bölcsőtartásban, de ez a hordozási mód nem ajánlott. Függőleges helyzetben is csak már stabilan ülni tudó babákat lehet benne biztonsággal hordozni, mivel nem tartja biztosan a gerincet. Kialakításának köszönhetően tehát meglehetősen korlátozott a felhasználhatósága, ezért inkább csak kiegészítő eszköznek érdemes ezt választani.

Az erszénynek vannak kidolgozottabb változatai is – párnázott vállal, csattal, vagy bizonyos fokú méretállítási lehetőséggel.

Mei tai

A mei tai egy ázsiai eredetű hordozóeszköz. Az alaptípus egy többrétegű, téglalap alakú body-ból, két vállpántból és két derékpántból áll. Használatát könnyű elsajátítani, elsősorban elöl és háton hordozásra tervezték, de a csípőn hordozás is kivitelezhető vele. Kialakítása miatt az alaptípus általában nem képes maradéktalanul megtámasztani a gerinc teljes szakaszát, ezért csak azoknak a babáknak ajánlott, akik már elég erősek ahhoz, hogy stabilan tartsák a fejüket, de innentől kiszolgál titeket a hordozós kor végéig.

Ma már vannak a mei tainak olyan változatai, melyeket úgy átalakítottak, hogy újszülöttek hordozására is alkalmasak legyenek, pl. keskenyebb vagy keskenyebbé húzható alul és felül a body-juk, pántjukat, esetleg a body-t is kendőanyaggal váltják ki.

Az eredeti mei tai-ok a mai felhasználók számára meglehetősen fapadosnak tűnhetnek, ugyanis a modern változatok legtöbbjénél már alapfelszereltségnek számítanak az olyan extrák, mint a pántok különböző mértékű párnázottsága vagy az alvókapucni.

A mei tai közeli rokonai: a podaegi és az onbuhimo, eredetük szintén Ázsiában gyökerezik. Felépítésük hasonlít a mei tai-éhoz, csak itt nincsenek derékpántok. Helyettük a vállpántokat kell a derékrész rögzítésére is használni, a podaegi esetében a meghosszabbított body popsi alá szorításával, az onbuhimonál pedig a derékpántokat helyettesítő karikák segítségével. Podaegiből létezik széles változat, ami a hordozó törzsét is átöleli, és keskeny változat, ami csak a babát éri körbe. Lehetnek egyenes vagy dőlt pántúak, attól függően, hogy a pántok milyen szögben csatlakoznak a body-hoz. Viszonylag sok kötözési módot meg tudsz velük valósítani, bár csípőn csak nagyobb gyerek hordozására alkalmasak.

Formázott, csatos hordozók

A csatos hordozók a legrészletesebben kidolgozott, megformázott, többnyire sportosabb megjelenésű hordozóeszközök, melyek első ránézésre leginkább talán egy hátizsákra hasonlítanak. Használatuk könnyű (apukák kedvence), pántjaik állíthatóak, csatokkal rögzíthetőek. Bár egyszerűségük miatt csábító a lehetőség, hogy a szülők csak úgy leemeljék a bolt polcáról, de formázottságukból adódóan mindenképp érdemes szakértő segítségét kérni annak megállapításához, hogy az adott baba-mama vagy baba-papa páros számára valóban megfelelőek-e. Használatuk alsó határa egyéni (szakértői) elbírálás kérdése, de nagyobb gyereket is kényelmesen lehet bennük hordozni.

Ma már több márkánál is kifejlesztettek ún. újszülött szűkítőt, de ezek inkább csak a méretbeli problémák kiküszöbölésére alkalmasak. A tapasztalatok alapján nem feltétlenül a beépített szűkítő használata a legideálisabb megoldás az újszülöttek számára, a body terpeszét (azaz az alsó rész szélességét) célszerűbb valamilyen segédeszközzel (akár egy cipőfűzővel) beállítani, a megfelelő megtámasztás pedig a hordozó “speciális” felvételével biztosítani. Ha bizonytalan vagy, kérd ki egy csatos hordozó használatában jártas tanácsadó véleményét!

Hibrid hordozók

Az igényekre reagálva a hordozóeszköz-gyártók egyre több változatát és kombinációját dolgozzák ki a fenti hordozótípusoknak: kendőpántú mei tai-ok, tépőzáras-kötős hordozók, karikás-rugalmas eszközök, félcsatosok, stb. Így ma már szinte biztos mindenki megtalálja a számára megfelelő eszközt.

Nem ajánlott hordozók
– azaz olyan eszközök, amelyek nem képesek maradéktalanul betölteni egy testközeli hordozóeszköz szerepét és/vagy ortopédiai szempontból egészségtelenek és/vagy kényelmetlenek, ezért nem támogatják a hosszútávú, biztonságos, egészséges és kényelmes hordozást

Csővázas háti hordozók

Ez az eszköz leginkább olyan, mintha kereszteztek volna egy csővázas hátizsákot egy csővázas szennyestartóval, sokkal inkább nevezném szállítóeszköznek, mint hordozónak. Kialakításából adódóan csak stabilan ülni tudó babát szabad beletenni (de ekkor sem szabad megfeledkezni arról, hogy nem biztosít megfelelő oldal irányú támasztást), és bár akár egészen nagy gyerekek hosszú távú cipelésére tervezték, ennek némiképp határt szab az, hogy már maga az eszköz is tetemes súllyal rendelkezik. A hordozó személy és a hordozott gyermek súlypontja távol esik egymástól, így roppant kényelmetlen, és a bizonytalanság érzetét kelti. Kizárólag háton lehet viselni, beltéri használatra alkalmatlan.

Csípőhordozók

Ezek olyan kis „ülőke”-szerű eszközök, melyek csípőn hordozáskor megtámasztják a baba fenekét, de hogy Kamcsatkát idézzem „ez egy kicsit izzadságszagú kategória, mert a legtöbb hordozóval lehet csípőn hordozni, viszont a csípőhordozóval csak csípőn lehet”, ráadásul semmivel nem járul hozzá a hordozó személy kezeinek felszabadításához, hiszen éppúgy fogni kell a gyereket, mintha nem lenne a feneke alatt semmi.

“Klasszikus” kenguru

A babakocsi mellett a legelterjedtebb „szállítóeszköz” – sajnos. Sajnos, mert a legtöbb kenguru valójában nem felel meg a babahordozás kritériumainak. Legtöbbször füllesztő, műszálas anyagból készülnek, a babák pedig természetellenes és egészségtelen pózban lógnak bennük (gerincük és fejük helyes megtámasztása nem biztosított, lábuk kinyújtva lóg, szinte teljes súlyuk a lágyéki szakaszt terheli). Csak előre lehet felvenni őket, és itt jelenik meg másik kritikus tulajdonságuk is: igen hamar kinőhetőek, de ezt nem veszik figyelembe sem a gyártók, sem a felhasználók, azaz a hordozó személy a számára egészségesnél jóval nehezebb súlyt cipel elöl, a hordozott baba pedig – az erre irányuló marketingnek is köszönhetően – arccal kifelé fordítva kénytelen utazni, ami nem ajánlott.

Itthon ismertebb márkák:

Amazonas, BabaSlings, Babbinka, Babyhawk, Babylonia, Bamberoo, Bamberoo OC, Bebina, Beco, Boba, Bondolino, Bora, Carolino, Didymos, Ellevill, Emeibaby, Ergo, Girasol, Gremese, Gypsy Mama, Hajtka, Hoppediz, Kozy, Lana, Liliputi, Magyarinda, Mamwrap, Manduca, Moby Wrap, Nandu, Natibaby, Storchenwiege, Vatanai, stb.

A hordozók használata során sokan arra az elhatározásra jutnak, hogy maguk is szeretnének hordozót varrni. Az interneten számos linket találsz szabásmintákkal és útmutatókkal. Íme néhány ezek közül:

Babaerszény készítése
Mei tai készítése

Szeretném azonban felhívni a figyelmet arra, hogy hordozóeszköz varrása kizárólag kellő szakértelemmel rendelkező személyeknek ajánlott! A nem megfelelő anyagválasztás és varrási technika következtében balesetveszélyessé válhat még egy alapvetően jó felépítésű hordozóeszköz is!

Az előbb leírtakból kifolyólag nagyon kritikusnak kell lenni a licitáló weboldalakon árult, “névtelen” hordozókkal szemben is, mert az olcsó ár sokszor valóban számottevő minőségi különbséget is jelent. Ha biztosra akarsz menni, válassz ismert, megbízható hordozóeszköz-márkákat (ezek többsége alapos tesztelési folyamaton megy keresztül, vagy már kiállta az idő próbáját, válogatott, időtálló, környezet- és bababarát anyagokból készül)!

Még többet a hordozásról:

A hordozás biológiája (saját cikkem az olbebaba.hu-n)

A hordozás lélektana (saját cikkem az olbebaba.hu-n)

Babahordozás (az Ölbebaba Egyesület ingyenesen letölthető információs füzete)

Babahordozás a tudomány szemszögéből

Film a hordozásról (a 2009-es Nemzetközi Babahordozó Héten bemutatott változat)

Hordozókendő megkötési módok – a Nagy Lista

Hordozós frizura (angol nyelvű; er. cím: Babywearing Hair) – tippek hajtépés ellen

Izzadjunk együtt! (nyári babahordozási tippek)

Miért nem jó a babának, ha arccal kifelé hordozzák?

Milyen a jó babahordozó eszköz?

Videók

És egy kis lélekmelegítő (forrás: Tettinntil):

Valamint egy izgalmas videó a babakocsis és a hordozott babák szemszögéből:

Terjeszd Te is!

Töltsd le, olvasd el, nyomtasd ki az Ölbebaba Egyesület ingyenes információs füzetét! (Kattints a képre!)

Babahordozás információs füzet

Oldalak a hordozásról:

Babahordozo.lap.hu

Babywearing International

Hordozó.hu

Nemzetközi Babahordozó Hét

Ölelés Babahordozó Egyesület

TBW | The Babywearer

Kapcsolódó cikkek hordozás címkével

Reklámok

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s