A baba fejlődése

A mozgás fejlődése

A megismerés fejlődése

A beszéd fejlődése

A mozgás fejlődése

A baba első éveinek talán legfontosabb feladata a mozgásfejlődés, hiszen szoros összefüggésben áll az értelmi fejlődéssel – ebben nyilvánul meg, és ez által segíthető elő. Éppen ezért az első életévekben zajló folyamatokat pszichomotoros fejlődésnek hívjuk. Az alábbiakban a nagymozgások sorrendje és megjelenésének időpontja olvasható:

Születéskor:

A babára reflexes mozgások és koordinálatlan kapálódzás jellemző.

0-1 hónaposan:

A baba a hátán fekszik, izgalmi állapotban kezével csapkodva, lábaival rugdosva párhuzamos mozgásokat végez. Ebben karjai aktívabbak. Kezét nagyrészt ökölbe szorítja, fogni még nem tud, legalábbis nem akaratlagosan (lásd: fogóreflex). A baba ilyenkor még elég „tehetetlen”, fejét képes a fény vagy valamilyen látvány felé fordítani, de nem tudja megtartani.

2-3 hónaposan:

Elkezdenek kialudni egyes reflexmozgások, és ezzel párhuzamosan megindul az akaratlagos mozgás. A baba kezd nyúlni a tárgyak után, de még nem tudja megfogni azokat. Felemelve, illetve hason fekve megpróbálja megtartani a fejét, de ez még csak rövid ideig sikerül neki, arra mindenesetre elég, hogy szépen átfordítsa az egyik oldalról a másikra.

3-4 hónaposan:

A baba tovább próbálkozik a tárgyak megfogásával, de gyakran célt téveszt, a sikeresen megfogott dolgok elengedését pedig még nem nagyon tudja irányítani. Hason fekve egyre nagyobb szögben és egyre hosszabban meg tudja tartani a fejét, sőt időnként már a mellkasa is elemelkedik a talajtól.

4-5 hónaposan:

Egyre ügyesebben fogja meg a tárgyakat, olykor egyik kezéből a másikba rakja azokat. Biztonsággal és élvezettel hasal, nézelődik. Lassan elkezd forogni a hossztengelye körül, először háton fekvésből oldalra, majd innen hasra fordul, aztán fordítva. Az sem ritka, hogy a sokat hasaló babáknál néhány véletlen borulás következtében előbb alakul ki a hátra fordulás, és csak utána a jóval bonyolultabb hasra fordulás.

5-6 hónaposan:

A baba kézmozgása, fogása egyre tervezettebb, célzottabb és ügyesebb, hosszasan és örömmel manipulál a tárgyakkal. Az őt körülvevő játékok eléréséhez gyakran használja a forgást, ezért ez a mozgásforma ebben az időben szinte már biztosan kialakul. Hason fekve elkezd billegni, „repülőzni”, ami erősíti hátizmait.

6-7 hónaposan:

Beindul a helyváltoztató mozgások fejlődése. A baba maga alá húzza lábait, és elkezdi előre vagy hátra tolni magát. Néhányan már megpróbálnak kúszni is. Eleinte csak karjukkal vonszolják magukat, „fókáznak”, de idővel becsatlakozik a mozgásba a láb is.

7-8 hónaposan:

Egyre biztosabb és gyorsabb a kúszás, a baba ellentétes kéz-lábmozdulatokkal halad egyik ponttól a másikig. Sokan ekkor már négykézlábra tudnak emelkedni, és lábukkal rugóznak, vagy előre-hátra hintáztatják magukat. Néhányan ebből a helyzetből kiülnek oldalra, vagy hason fekvésből ülésbe húzzák a lábukat, de a legtöbben még nem tudják sokáig megtartani az ülő helyzetet.

8-9 hónaposan:

A baba négykézlábazásból lassan elkezd mászni. Eleinte csak tétova mozdulatokat tesz, és olykor pár lépés után visszavált kúszásba. A törzsizmok erősödésével egyre biztosabb az ülés, a baba pedig örömmel fedezi fel, hogy felszabadul a két keze, és elkezd játékaival csapkodni, püfölni. De azt is legalább ennyire élvezi, hogy most már más szemszögből láthatja a világot, ezért a zajongást időnként csendesebb szemlélődő szakaszok váltják fel.

9-10 hónaposan:

A legtöbb baba már ütemesen, gyorsan mászik, sőt különböző tárgyakba kapaszkodva megpróbál felállni. Ahogy biztosabbá válik az álló helyzet, elkezdenek lépegető mozgásokat végezni. Még elég gyakran visszahuppannak a földre, de időnként már sikerül akaratlagosan is visszaülniük, leguggolniuk.

10-12 hónaposan:

A baba egyre többet álldogál és lépeget bútorba kapaszkodva, majd először segítséggel ugyan, de elkezd járni.

12-18 hónaposan:

A baba a bútortól bútorig történő tétova botorkálástól eljut a biztos, önálló járásig, de az akadályok még elbizonytalaníthatják.

18-24 hónaposan:

Megismerkedik a bonyolultabb járófelületekkel, segítséggel már lépcsőzni is tud.

24-36 hónaposan:

A pici már fut, és egyre ügyesebben küzdi le az akadályokat: lépcsőzik, ugrik, egyes tárgyak alatt átbújik, másokra felmászik.

A nagymozgások mellett nagy jelentősége van a fogás fejlődésének is, ami szintén jól meghatározható sorrendben zajlik. Az újszülött még nem nagyon vezérli tudatosan kézmozgásait, és bár megható pillanat, amikor rámarkol a kezéhez érintett ujjunkra, ez csak fogóreflex. Ez kb. 2 hónapos korukra gyengül, majd el is tűnik, amikor 2 és fél hónaposan mozgásukat elkezdik vizuális benyomások alapján irányítani, és elkezdenek a tárgyak után nyúlni. Ez persze eleinte nem jön össze, ezért ezeket a célt tévesztett fogásokat előnyúlásnak nevezzük. De idővel sikerül akaratlagosan megfogniuk és elengedniük a dolgokat, igaz, 7-8 hónapos korukig még marokra fogják azokat. Mikor már hüvelykujjukat szembe tudják fordítani a többivel, elkezdenek rohamosan fejlődni, ujjbegyekkel fognak, méghozzá egyre kevesebbel, három, majd két ujjal.

A kéz ügyesedésével párhuzamosan a karmozgások is fejlődnek, koordinálódnak, és idővel bekövetkezik a két kéz mérföldkőnek számító találkozása. Innentől kezdve a gyermek maga felé húzza a tárgyakat, majd képes lesz megtartani, felemelni, összeütögetni, széttépni, végül lökni és tolni azokat. Ez a bonyolult folyamat nagyjából 1 éves korukra fejeződik be, de ezzel még mindig nem ér véget az ún. finommozgások fejlődése.

A legtöbb mozgásforma magától is kialakul, mégis érdemes segíteni a csecsemőket fejlődésükben. Adj a babádnak tág teret a mozgáshoz, alakíts ki számára izgalmas, felfedezésre buzdító, de nem rémisztően sok ingert közvetítő környezetet! Ösztönözd az egyes mozgástípusok kialakítására, de ugyanakkor hagyj elég időt azok gyakorlására is!

Vissza

A megismerés fejlődése

A megismerő funkciók összetevői az érzékelés, az észlelés és a megértés. Számos kutatás során bebizonyosodott, hogy a babák már az anyaméhen belül képesek látni, hallani, tapintani, érzékelni az ízeket és szagokat, észlelni a hozzájuk érkező ingereket, sőt ez alapján tanulni is. Az alábbiakban a születés utáni fejlődés fontosabb lépései láthatók:

Születéskor:

A baba még nehezen hangolja össze a két szemét, de rövid ideig képes egy-egy hozzá közel (kb. 25 cm-re) eső tárgyra, személyre fókuszálni. Előnyben részesíti az emberi hangot, a zajoktól megijed. Édesanyját (és főleg annak mellét) elsősorban szaglás alapján tudja beazonosítani. A tapintás reflexes mozgásokra készteti, pl. megszorítja a tenyerét érintő ujjat, vagy kitátja az arcához érő mellbimbó felé a száját. A baba kb. 1 hónapos koráig ún. reflexsémákat (keresés, szopás, fogás, stb.) gyakorol. Még nem képes elhatárolni a környezetét saját magától.

1-2 hónaposan:

Elkezd érdeklődni az arcok iránt, az anya arcát már felismeri. Képes különbséget tenni mély és magas hangok között, utóbbit előnyben részesíti. A baba 1,5 hónapos korától kb. 4 hónapos koráig önmagukban élvezetes cselekvések ismételgetésével szórakoztatja magát, ilyen pl. a buborékfújás vagy berregés.

3 hónaposan:

Egyre jobban meg tudja különböztetni a színeket. Kifejezett érdeklődést mutat az emberi hang, a beszéd iránt. Elkezd a tárgyak után/felé nyúlni. Kezd máshogyan bánni a különböző tulajdonságú tárgyakkal, tehát képes osztályozni azokat. Örömét leli a szemtől szembeni interakciókban.

4-5 hónaposan:

Fejlődik a három dimenzió érzékelése, a látásélesség egyre jobb, a szem egyre több részletet képes elkülöníteni, és egyre jobban képes követni a mozgásokat. Már felismeri a gyakran hallott hangokat. A tárgyakat egyre ügyesebben fogja meg, a szájába véve ismerkedik velük. Ráébred, hogy saját cselekvései hatással lehetnek környezetére, ezért elkezd olyan dolgokat gyakorolni, melyek környezete befolyásolására, figyelmének felkeltésére szolgálnak.

6 hónaposan:

A baba féléves korára közel a felnőttekkel azonos módon lát és hall. Egyre komolyabb elemző munkát folytat a látott, halott és tapintott dolgok körében egyaránt. Két kezét egyszerre és külön-külön is használja, a tárgyakat egyik kezéből a másikba teszi. Emlékezete is fejlődik, képes felidézni jelen nem lévő dolgokat, eseményeket pl. utánzás formájában.

7-8 hónaposan:

Fogása egyre ügyesebb, elkezdi használni az ujjait is. Tervezett próbálkozásokat tesz, hogy érintkezésbe kerüljön másokkal, pl. igyekszik a szüleit követni. Az emlékezet és megismerés ezen fokán kezdi felmérni az ismerős és a nem ismerős közti különbség jelentőségét, ezért ebben az életszakaszban megjelenik az idegenektől való félelem.

8-10 hónaposan:

Megjelennek a problémamegoldás kezdetleges formái, tehát cselekvéseit elkezdi kombinálni különböző célok elérése érdekében. Emellett kialakul a tárgyállandóság, rájön, hogy a dolgok akkor is léteznek, ha nem látja őket. Erre utal a korszak jellegzetes előkészítő szórakozása, a kukucs-játék.

1 évesen:

Ügyesen manipulál még a kisebb tárgyakkal is, a fogás már nem jelent nagy gondot, így elkezdődhet a játék (pl. a dobálás).

1-1,5 évesen:

Elkezd kísérletezni, hogy kipróbálja, milyen következményei vannak a cselekvéseinek. Egyre elmélyültebben tevékenykedik.

1,5-2 évesen:

A szimbolikus gondolkodás kezdetei: a kisgyermek képes lesz szimbólumokat (képeket és szavakat) vonatkoztatni ismerős tárgyakra. Kíváncsisága kielégíthetetlen, ez a „mi ez?” kérdések időszaka.

2,5-3 évesen:

Ok-okozati összefüggéseket keres, bár gyakran még hibás következtetéseket von le. Ebben a korban tudatosul benne, hogy ő egy önálló kis lény, aki képes döntéseket hozni és kinyilvánítani akaratát. Ez egyben felemelő és nyomasztó élmény is, melynek jellegzetes megnyilvánulása a dac.

Fantasztikus élmény mind a szülő, mind a gyermek számára a világ felfedezésének, megismerésének folyamata. Segítsd ebben a gyermekedet, vedd körül az érdeklődését felkeltő, motiváló tárgyakkal, melyekhez bátran közelíthet, és amelyek képesek felébreszteni kreativitását!

Vissza

A beszéd fejlődése

A babák fejlődésének egyik izgalmas területe a nyelvi fejlődés. Az alábbiakban azt láthatod, hogy hozzávetőlegesen milyen életkorban jelennek meg a nyelvi fejlődés egyes lépcsőfokai:

Születéskor:

A baba egyetlen kommunikációs eszköze – legalábbis a beszédfejlődés szempontjából- a változatos sírás, de már megkülönbözteti az emberi hangot a többi hangtól. (Azt azért érdemes tudni, hogy a síráson kívül, ill. azt megelőzően az újszülöttek számtalan módon képesek jelezni felénk különböző igényeiket. Figyeljünk ezekre oda!)

6-8 hetesen:

A baba gőgicsél, próbálgatja a hangokat, ami a környezet érdeklődésére fokozódik.

2-2 és fél hónaposan:

Nem a nyelvi fejlődés része, de a kommunikáció fontos lépése, hogy megjelenik a szociális mosoly.

3 hónaposan:

Gügyög: a baba különböző hangokat produkál, melyek még tartalmazzák a világ minden létező nyelvének hangjait. Ezzel tréningezi a beszédben szerepet játszó izmait.

6-8 hónaposan:

Gagyog: fokozódik az utánzás, ezért a baba elhagyja azokat a hangokat, melyek nem jellemzők az anyanyelvére. Figyeli a hozzá beszélők száját, és igyekszik ő is mozgatni, alakítani az ajkait. Próbál „beszélgetést” folytatni szüleivel.

8-9 hónaposan:

Már az első szavak megjelenése előtt megérti a hozzá intézett beszédet, ő maga pedig egyszótagos szókezdeményekkel fejezi ki magát (ma, pa), majd megkettőzi ezeket (ma-ma, pa-pa, ba-ba). Megtévesztőek, hiszen akár szavak is lehetnének (mama, papa, baba), de még nem biztos, hogy azok.

9-10 hónaposan:

Kb. ekkor jelennek meg az első szavak, melyekkel gyakran egy-egy mondatot helyettesít. Az első szó rendszerint a leggyakrabban hallott kifejezés, tehát nem törvényszerűen a „mama”.

1 évesen:

A baba szavakat használ, hogy szülei figyelmét felkeltse.

1,5 évesen:

Ugrásszerűen növekszik a szókincs, és megjelennek az első kétszavas kifejezések.

2 évesen:

A kisgyermek 20-200 szót ismer, és egyszerű mondatokat használ.

3 évesen:

Szókincse gyorsan 500-ra, majd közel 1000-re nő. Kezd összetett mondatokban beszélni, megjelenik az „és” és a „vagy”. Érti és használja az egyszerűbb idői és téri fogalmakat.

A beszédfejlődés egyes állomásainak megjelenési ideje elég tág határok között mozog. Akkor érdemes fokozottabban odafigyelni, ha kislányok esetében 1, kisfiúknál pedig 1,5 évesen nem indul meg a beszéd.

A csecsemők egyik legfőbb motiválója az utánzás. Beszélj sokat a babádhoz, még akkor is, ha úgy gondolod, nem érti!

Vissza

Forrás:

Még többet a fejlődésről:

A mozgásfejlődés segítése

Kapcsolódó cikkek fejlődés címkével

Reklámok

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s