Rólam

Szegi-Holtzinger Zita vagyok – négy fantasztikus gyerkőc édesanyjaként élem nem kifejezetten otthonülős életemet.

Szakmázós

Gimnázium alatt és után sokáig a Képzőművészetire és az Iparra készültem, közben pedig időtöltésként rajzfilmrajzoló (fázisrajzoló), majd fényképész, végül autodidakta hennafestő lettem. Minél több anyagot próbáltam átgyúrni, annál biztosabb voltam benne, hogy élettelen helyett élőt szeretnék formálni. Ebben a sokévi civil/kortárs segítő ténykedés is megerősített. Végül gyógypedagógusnak adtam a fejem, 2006-ban végeztem pszichopedagógia és tanulásban akadályozottak pedagógiája szakon. Slusszpoénként azért visszacsempésztem az alkotást is – képzőművészeti pedagógiai terápiának álcázva. Egy hirtelen jött ajánlatot elfogadva elkezdtem fejlesztőpedagógusként dolgozni, és nagyjából itt ért véget a “fényes karrier”…:D

Családra fel!

…ugyanis 2008. február 15-én megszületett Csenge, és nem kicsit forgatta fel a világunkat. Köszönet érte! Ezt a blogot eredetileg róla, rólunk írtam magunknak. Aztán kicsit elfajultak a dolgok…:)

Másodikként 2010 nyarán elkísért minket egy darabon Meggymag, az angyaltesó, 2011. szeptember 16-án pedig csatlakozott hozzánk Marci is, majd 2014. november 29-én Hajna, végül 2018. március 15-én Mór. Most éppen így kerek a mi kis világunk…

Civil

Csengével és Marcival eddigi szakmai továbbképzésem tetőfokára hágott: soha azelőtt nem értettem meg annyit a gyerekekről és az emberekről, mint amennyit általuk. Azóta olyan elvetemült dolgok körül forog az életem, mint a kötődő vagy válaszkész nevelés, a hordozás, az igény szerinti gyermekgondozás, a környezettudatos babaápolás és hasonlók. Gyakorlatban és elméletben is igyekeztem/igyekszem mind mélyebbre ásni a témában, és másokhoz is elvinni azt a nagyon jót, amit nap mint nap megértek, megélek. Ennek örömére csatlakoztam egy egyesülethez (Ölbebaba), amelynek megtisztelő módon 2012 nyara óta az elnöke lehetek, és egy új hivatással is gazdagítottam a készletet: 2010-ben baba- és gyermekhordozási tanácsadó, tanfolyamvezető lettem. (Kérdezz bátran! Ha tudok, segítek.:))

Marci születése körül az érdeklődésem fókuszába került még a természetes és a császármetszés utáni szülés, ami Hajna érkezésével realizálódott, és vált izzadós csetlés-botlásból diadalmenetté. Azóta igyekszem támogatni azokat az édesanyákat, akik tapasztalatokért, bátorításért, megerősítésért fordulnak hozzám.

Nagyjából ekkor kristályosodott ki bennem, hogy a jó kezdet támogatása nem csak időszakos, érintettségből fakadó “hóbort”. Hogy teljes legyen a képem, és a jövőben így, kereken tudjak segíteni az anyatársaimnak, elkezdtem szoptatási tanácsadónak tanulni. Ezt ugyan a megnövekedett gyereklétszám miatt szüneteltetem, de biztos vagyok benne, hogy hamarosan újra felveszem a fonalat.

Ahogy a gyerekek belenőttek az óvodás, iskolás korba, egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy az aktív Waldorf szülők hétköznapjait éljük. Hogy ne aprózzam el a dolgot, egyesületi szinten is csatlakoztam az iskolai munkához. Ez által és egy végül meg nem valósult óvodaalapításon keresztül is újabb tanulási lehetőségekhez jutottam.

A tanulás persze folytatódik. Ha van kedved, tarts velem!

(Frissítve: 2018. szeptember 23.)

Reklámok