Hajna születése, avagy a mi VBA2C történetünk

Délután van, hamarosan sötétedni fog. Megérkezünk az OVSZ-hez. Hogy mennyire nem hiányzik így a végén még újabb vizsgálatokra rohangálni… Na de essünk túl rajta, aztán már csak egy nagy bevásárlás van hátra a napból. Holnap feljön Ági nagyi a tesókhoz, minden adott lesz ahhoz, hogy végre szüljek. A dúlám szerint akár két napra is számíthatunk a császárok után, szóval így kell készülni. Pechemre az OVSZ-ből éppen most távozik a laboros hölgy, de még meg tudjuk beszélni, hogy hétfőn mikor menjek vissza – ha addig nem szülök. Kijövünk Csengével az épületből. Csenge megbotlik egy kiálló kőben, elesik, felhorzsolja a fél arcát, dől a vér a szájából, fogak mind megvannak. Hát így nem ugrunk be hazafelé a boltba, irány haza. Sorra jönnek a jóslófájások. Már meg sem lepődök, egy hónapja ez megy, főleg autóban szeretnek rámtörni. Élvezem őket. Nyugodt vagyok, ma úgyse fogok szülni, nem szülhetek, a segítőim közül ketten ma nem érnek rá, a testvérem (gyerekvigyázó-listás) ügyel, és november 28. amúgy is szomorú dátum a családban.

Hazaérünk. Türelmetlen vagyok. Miért nem indul már Apa a boltba? Kiderül, hogy el kell mennie a testvéréhez egy kulcsért (holnap elutaznak egy hétre, etetni kell a macskát), de csak este lesznek otthon így 7 előtt nem indul el. Hoppá, ők voltak az első helyen a gyerekvigyázós listán, ha éjjel szülnék. Ezt én eddig miért nem tudtam?…

A jóslók még mindig nem szűntek meg. Apa végre elindul. Kivételesen nem ő hív engem a boltból, hanem én telefonálok neki, sürgetem. Fárasztóak az összehúzódások, most nincs kedvem a gyerekekkel egyedül lenni. Megkérdezem, muszáj-e neki elhozni azt a kulcsot. Jó, megpróbálja megbeszélni. Újabb telefonhívás. Elég sűrűn “jóslózok”, lehet, hogy ebből egyszer csak tényleg szülés lesz. Gyors újratervezés: mi lenne, ha Hugiék hoznák el a kulcsot, és elvinnék a gyerekeket éjszakára? Nem működik, csomagolnak az útra. Bepánikolok. Nappalra van egy csomó ötletem, de éjszakára… Csenge miatt nem aggódom, de Marci csak rokonoknál lenne el, közülük viszont nem ugrasztható mindenki. Közben meg rendszertelenül ugyan, de egyre csak jönnek a fájások, és itt vagyok egyedül a gyerekekkel segítség nélkül. Sírok. Apa lemondja a kulcs-projektet, hazaszalad. Aztán sikerül átvinni a gyerekeket barátokhoz. Már nem először számíthatunk rájuk vészhelyzetben, megint nagyon hálás vagyok érte.

Kettesben maradunk Apával. A dúlámmal is sikerül beszélnem. Figyel. Megnyugszom.

Fürdök. Már megint. Az utóbbi hetekben vízi emlős életmódot folytattam. Most is jólesik. Apa időt mér. Kezd idegesíteni. Nem akarok számolgatni, csak hadd fájjak nyugiban. A fájások 2 perc körüliek, de nem valami szabályosak. De végre lecsengett a pánikhelyzet, talán most már minden rendeződik, és elkezdődik az igazi vajúdás mondjuk 15 vagy 10 perces fájásokkal, nyákdugóval, tágulási vérzéssel meg hasonlókkal. Megunom a vizet, kimászom a kádból. Írok a családnak. Megkértek, hogy mindenképp írjak, ha kezdődik. Még nem vagyok benne biztos, hogy ez az, de ha tényleg beindul, nem lesz már kedvem telefonhoz nyúlni. Meg így este 9 körül még biztos olvassák, és tudnak szorítani. Legfeljebb reggel újra írok, hogy bocs, vaklárma volt.

Járkálok. Térdelek. Járkálok. Térdelek. A 10-15 percesekre hiába várok, ezek ilyen sűrűek maradnak. Úgy tűnik, ebből tényleg szülés lesz. Akkor viszont most enni kéne, hogy energiát gyűjtsek, később már lehet, hogy nem lesz étvágyam. Kérek egy szendvicset. Beleharapok. Már nem megy le a torkomon. Járkálok. Térdelek. Járkálok. Térdelek. Leparkolok a fotel előtt. Lassan megszűnik minden, csak én meg a fájások vagyunk.

Megérkezik a dúlám. Gyorsan előkészít mindent, de nem érzékelek belőle semmit, csak azt, hogy egyszerre csak odavarázsolódnak a dolgok, gyertyák, olaj, fürdővíz, innivaló. Megint kádban ülök. Masszíroz. Mindig ott, ahol kell. Felpörögnek az események, végképp elveszítem a fonalat. Hangos vagyok, de nem érdekel. Úgy érzem, ha vissza kéne fognom a hangom, minden mást is visszafognék.

Nem tudom, miért, hogyan, de kimászom a kádból. Nem sokat képesek kiizzadni magukból az agysejtjeim, az is nagyon zavaros. Már itt tartunk?… Tulajdonképpen hol tartunk?… Valamikor el kéne indulni… Én már nem megyek sehova… Mennyi van még hátra?…

Aztán jön a kijózanító kérdés. Induljunk? Mert akkor most azonnal öltözés. Ne akarjátok ezt tőlem, én most nem tudok dönteni. Jól van, induljunk el. Ruhákról, csomagokról kérdezgetnek. Nem akarom, hogy kérdezzenek, csak vigyenek, és kész. Mindenki nagyon gyors. Máris útra készen állunk az ajtóban. Hirtelen egy új, de nagyon egyértelmű érzés: jön a baba! A következő fájásnál a hangom is más, nyögök. Ajjaj… Elinduljunk? Beérünk? Mennyi az út? Fél óra. Tanácstalan vagyok. Nyugtatnak: ha be akarok érni, be fogok érni. Az autóig még kétszer megkérdezem. A hűvös felráz annyira, hogy elgondolkozzak, kiabálhatok-e éjfélkor az utcán. De jön a fájás, és rájövök, ez nem döntés kérdése. Aztán mind beülünk az autóba.

Hátul fekszem, hanyatt. Már azt sem tudom, jobb lenne-e négykézláb. Talán semmitől sem lenne jobb. Apa nagyon óvatosan vezet, mégis minden indulás, fékezés, kanyar elviselhetetlen. Ordítok is szegénnyel rendesen. Te jó ég, ki fogom rúgni az ablakot… Áttámasztom a talpaimat a mennyezetre.

A baba megint lejjebb jön. Megint kiabálok. Baba, baba! A dúlám lehúzza alulról a ruháimat. Folyamatosan figyelnek.

Apa néha hátraküld egy-egy biztató infót. “Már a tizenegyedik kerületben vagyunk.” “Megérkeztünk a kórházhoz.”

Ruha vissza. Eltűnt fél pár zokni. Gyorsan a papírokat! Hol vannak? Otthon maradtak. Mindegy, haladjunk. Már nem nagyon tudok járni. Minden erőm egy izomcsoportra koncentrálódik, a többi puding. Apa hátramarad, talán a bőrönd miatt, nem tudom. A viharos érkezésünkre kicsődül a fél sürgősségi. Hova, hova? Szülőszoba! Megpróbálnak alám tolni egy kerekesszéket. Esélytelen. Az egyik betegszállító megragad, és határozott léptekkel elindul velünk. Vegyes érzés. Se erőm, se kedvem ehhez a vágtához, legszívesebben lerogynék ott a folyosón, de közben tudom, hogy ezen túl kell esni, és jó, hogy ezt félig megoldják mások helyettem. Valószínűleg zeng tőlem az egész kórházi szárny, de már nem nagyon tud érdekelni.

Végre megérkezünk a szülőszobához. Csöngetnünk sem kell, én már “bejelentkeztem”, nyitják is az ajtót. Az ajtóban átvesz a betegszállítótól az orvosom. Ahogy átkarol, ad egy puszit, amitől olyan megérkezés érzésem van, mintha azt mondaná vele: nyugi, most már minden rendben lesz. Ahogy elindulunk, elém áll a szülésznő is, akivel megbeszéltük a helyettesítést. Gyorsan, de nagyon kedvesen bemutatkozik. Felismerem, már találkoztunk, örülök neki. Apa úgy dönt, nem jön be. Beteg. Számítottam rá, hogy így lesz. Szeretném, ha bent lehetne, de így, hogy folyton köhög, engem is zavarna, szóval nem bánom. Ez most amolyan női szülés lesz. A dúlám fennakadás nélkül jöhet velünk. Ha ő nem fogna, el is vesznék.

Belépünk egy szülőszobába. Az alternatív szülőszoba! Dehát én nem lehetnék itt! A protokoll szerint császár után nem szabad az alternatív szülőszobában szülni… Márpedig a doktornő és a szülésznő látszólag szüléshez készülődnek. Nem értem. Valahogyan lekerül rólam a felesleges ruha, és szülőszékre rogyok.

Végre megint kettesben maradunk – én és a fájások. Félhomály és csend. A doktornő és a szülésznő előttem térdelnek, dúlám mögöttem ül. Ő tart meg a fájások közben. Nem is értem, honnan van ennyi erő egy ilyen pici nőben…

Fekete haja van, szeretné megnézni tükörben? – kérdezi a doktornő. Hirtelen nem is tudom, merem-e látni. De mégis. Igen, szeretném. Egy borotválkozó tükörre számítok, a doktornő viszont egy fakeretes tükröt tart elém. Ez is olyan szép. És tényleg fekete a haja. Szeretném látni az arcomat is, hogy elhiggyem, hogy aki ott a tükörben szül, nyílik, az tényleg én vagyok… Hülyeség, ki sem mondom inkább. De még mindig hihetetlen, hogy akkora is leszek, hogy kiférjen a baba. Márpedig hamarosan akkora leszek. Elképzelhetetlen fájdalom. Éget. Mondták, hogy ilyen, de nem lehet rá felkészülni. Panaszkodom, nagyon ég! A dúlám halkan a fülembe súg: megérkeztél a tűzkörbe. Ettől olyan hangulatom lesz, mintha valami beavatáson lennék… Tényleg az…

Nehezen maradok meg a szülőszéken. Javasolják, hogy térdeljek át az ágy mellé. Jó, így sokkal jobb. Biztatnak: segíts neki! Hirtelen kibukkanok a ködös állapotból, mintha kijózanodnék, mintha a fájdalom is elmúlna. Ha szétszakadok is, kinyomom a babámat. Két nyomás, megkönnyebbülés. Lenézek. A kisbabám ott fekszik a lábaim között. Még egyik gyerekemet sem láttam így… Hajna megszületett. Megszültem. Ki kell mondanom, mert felfogni még nem tudom. Megszültem! A dúlám megölel: hősöm, hősöm!

Felfekszem az ágyra, rám teszik Hajnát. A köldökzsinór nem túl hosszú, érzem, hogy ráfeszül a kijáratra. Picit kellemetlen, de mégis segít tudatosítani a köteléket, és hogy honnan jött ez a baba. Aztán eláll a lüktetés. Odaadják az ollót a dúlámnak. Elvágja a köldökzsinórt. Ez olyan apukás feladat. Most azért hiányzik, hogy nincs bent, főleg, hogy már többé-kevésbé eszemnél vagyok. De a dúlám, aki végigkísért minket ezen az úton, nagyon megérdemli. Örülök, hogy rábízták.

Végre igazán magamhoz ölelhetem Hajnát. Nyugtatgatom. Megnyugtathatom. Nem kell tehetetlenül hallgatnom, ahogy valahol messze sír. Itt vagyok neki, és ő nekem. Nincs katarzis, csak minden rendben van. És ez jó.

Már november 29. van. Éjjel 1 óra.

Megszületett Hajna

Hajna

Reklámok

7 thoughts on “Hajna születése, avagy a mi VBA2C történetünk

  1. Köszönöm Hajnának, hogy végigcsinálta velem, és annyit tanított!
    Köszönöm Csengének és Marcinak, akik utat mutattak, aztán kibírtak, amíg jártam az utam!
    Köszönöm Apának, hogy kezdettől fogva kételkedés nélkül bízott a döntésemben, és mellettem állt!
    Köszönöm a családomnak, hogy sok családdal ellentétben nem akartak eltántorítani, és szorítottak nekem, nekünk!
    Köszönöm a dúlámnak, Mélykúti Andinak, hogy elkísért az úton, és hogy Az, Aki!
    Köszönöm M-nek azt a sokmindent, amit soha nem fogok tudni igazán megköszönni!
    Köszönöm Dr. Geréb Ágnesnek, hogy a császármetszésfeldolgozó csoporton bölcsességével bátorságot öntött belém, és megerősített!
    Köszönöm Dr. Dékány Ágnesnek és Dr. Gutmann Orsolyának, Majnár Zsuzsinak, Kondor Katának és Vass Gabinak, hogy szakértelemmel és bizalommal támogattak, segítettek és gondoskodtak rólunk!
    Köszönöm minden közeli és távolabbi barátomnak és ismerősömnek, aki szeretettel gondolt ránk, imádkozott értünk, energiát küldött nekünk, vagy bármi más módon mellettünk állt!

    • Szia Zita! Szeretnék segítséget kérni tőled. Most tudtam meg pár napja, hogy babát várok 6 hetesek vagyunk és én 25 éves és ma kezdtem el olvasni a blogod. Nagyon sok hasznos információra leltem. Az volna a kérdésem, hogy akiket megemlítesz ők kicsodák? A dúlát és a bábát már kitaláltam. Mindkettőre szükség van a születésnél? Dúlára és bábára is? Mivel édesanyámmal nem vagyok jó kapcsolatban így ebben ő nem igazán tud segíteni. Természetes, szép szülést szeretnék majd. Olyat ami utána nem jár kellemetlenségekkel, mert sajnos a kolléganőimtől rengeteg rosszat halloztam, főleg a vágásról, a varrásról utána. Tudsz esetleg ajánlani kórházat és nőgyógyászt, szülésznőt és dúlát, bábát? Nagyon szépen köszönöm neked előre is a választ. Nagyon szép szülésed volt, ahogy leírtad, eddig te vagy az első akitől ilyen szépeket olvasok. 🙂

      • Szia Zsanna!

        Először is gratulálok a pocaklakóhoz!

        Sajnos valamikor anyáink, nagyanyáink idejében kiölték a szépséget szülésből, ezért tényleg horror sztorikat lehet hallani úton-útfélen, de ne hagyd magad megijeszteni, a szülés önmagában véve gyönyörű, elementáris élmény, és még bőven időben vagy ahhoz, hogy felkészülhess arra, hogy számodra is az legyen. 🙂

        A bábák úgy szokták mondani, hogy az édesanyák a lányokkal való kapcsolatuktól függetlenül ritkán tudnak igazán jól jelen lenni egy szülésnél, mert nehéz nem úgy anyának lenni, ahogy szeretnének, ott a lányoknak kell anyává lenniük, szóval komoly szerepkavarodás tud lenni. Arról viszont érdemes beszélgetni egy bábával, hogy mire lehet számítani a szülőkkel való kapcsolat miatt, mert ezek a dolgok mind megjelenhetnek hatásként a szülés során.

        És akkor a ki kicsoda:

        A dúlát asszonytársi segítőként szokták meghatározni, nem eü. szakember, és nem is dolga a szüléssel, mint szülészeti eseménnyel foglalkozni. Az a dolga, hogy az anyával legyen, az anyára figyeljen, hogy támogassa azokban a testi-lelki érzésekben, amikben éppen van, hogy támogasson, segítsen természetes módon enyhíteni a fájdalmakat, segítsen ellazulni, kikapcsolni (ehhez tényleg ki is kapcsol mindent, ha megérkezik, leoltja a lámpát, és kitalál valami máshol végzendő feladatot azoknak, akiken úgy látja, hogy zavarják ezt a kikapcsolást), segít az Apának megtalálni a szerepét, feladatát, stb. Ha belefér, legyen dúlád. Manapság egyre nehezebb megteremteni a körülményeket egy jó szüléshez, ezért egyre fontosabbá válik a dúla segítsége. Három szülésemből csak a harmadiknál volt dúlám, de most már nem tudnám elképzelni, hogy ne legyen. Szívesen ajánlanám az én dúlámat, de hamarosan ő is szül, így neki még nagyon pici lesz a babája. Akiket még személyesen ismerek, és jó szívvel ajánlok pl. Simcsig Nóra, Novák Jula, de mindenképp érdemes többekkel is beszélgetned, mert csak te érezheted, ki neked az igazi.

        A bába hasonló a szülésznőhöz, de nagyon fontos különbségek vannak köztük. A bába kórháztól független szakember, elsősorban otthonszüléseknél segédkezik, nincs felettese, és a bábai szemlélet szerint dolgozik, míg a szülésznő nálunk az orvos alárendeltje (sajnos), a kórházi protokoll szerint dolgozik. A bábák az orvosokkal ellentétben a természetes szülés szakértői, megvan minden tudásuk ahhoz, hogy – ha lehetséges – megtartsák a szülést a maga természetes medrében, szükségtelen beavatkozások nélkül, illetve felismerjék azokat a helyzeteket, amikor egy szülést kórházban kell befejezni. Bábát akkor válassz, ha otthonszülést vagy otthoni vajúdást tervezel. Amióta voltam a Születésház információs hetén (ez amolyan szülésfelkészítő, de ne a többnyire borzasztó kórházi szülésfelkészítőkre gondolj!), azóta minden várandós ismerősömnek javaslom, hogy menjen el, akármilyen szülést is tervez, mert irtó sokat segít abban, hogy megismerd a szülés valódi természetét, hogy beleszeress és várd, hogy eloszoljanak a hibás félelmek, hogy tudd azokat a dolgokat, amik előre tudhatóak, és tudd, hogy mit és miért akarsz, szóval fantasztikusan meg tud ágyazni egy szép szülésnek akár otthon, akár kórházban.

        A szülésznő kórházi, eü. szakember, aki többé-kevésbé végig az anyával van a szülés során. Képes végig kísérni egy komplikációmentes szülést, sok külföldi országban ez az alapvető, és az orvos csak baj esetén jelenik meg, nálunk viszont ugye legkésőbb a kitolási szakaszban mindenképp csatlakozik az orvos, és korábban is folyamatosan vele kell konzultálnia a szülésznőnek. Nagyon sok múlik a szülésznőn, az ő hozzáállásán, hiszen ő van végig jelen, az ő szavai és tettei ezért közvetlenül hatással lehetnek a szülésre. Szülésznőt mindenképp érdemes választani egy kórházi szüléshez, még akkor is, ha orvost nem, bár sok kórházban nincs szabad szülésznőválasztás orvosválasztás nélkül. A szülésznőválasztás során olyan szempontokat mérlegelj, hogy mennyire partner abban, amit szeretnél, mennyire támogatja a természetes szülést és a természetes megoldásokat, mennyire karakán, ha alkalmasint ki kell állnia érted (pl. van szülésznő, aki határozottan kizár mindenkit a szülőszobáról, aki csak “zavarni” jár-kel arra), és persze hogy te hogyan jössz ki vele emberileg, milyen érzéseket kelt benned, stb. Van néhány olyan szülésznő, akiknek a kedvéért érdemes azt a kórházat választani, ahol dolgoznak, de általában fordítva szokott történni, és abban a kórházban kell megtalálni a neked való szülésznőt, ahol szülni tervezel.

        Az orvost nyilván nem kell magyarázni.:) Olyan orvost érdemes választani, aki nem vezeti, hanem kíséri a szülést, akin azt érzed, hogy abban támogat, hogy te legyél a szülésed főszereplője, aki biztosít afelől, hogy a döntés minden esetben a tiéd, és nem azt taglalja, hogy mikor hogyan kell majd beavatkoznia, és megoldania helyetted a szülésedet. Az általam nagyra becsült szülészorvosok úgy nyilatkoznak, hogy az a legnagyobb feladatuk, hogy a háttérben figyeljenek. Nehezen tudok most orvost javasolni, mert elég nagy a felbolydulás pár éve, vannak olyan kórházak, amik a természetes szülést pártolják, de már nem rendelkeznek azokkal az orvosokkal, akik ezt magukénak érzik, míg sok, a természetes szülést támogató orvos klinikaibb szemléletű intézményben dolgozik, szóval nagy a jövés-menés. Ja és ezek budapesti infók – nem is tudom, hogy Budapesten keresel-e. Az én orvosomat, Gutmann Orsolyát jó szívvel ajánlom, és hasonló elképzelésekkel szokták választani Dékány Ágnest, Pop Andreát, Ujvári Attilát, Boros Juditot, Bálint Balázst, Kovács Zoltánt, stb. Ők mind elég népszerű orvosok, nagyon korán be kell hozzájuk jelentkezni, hogy beférj a naptárjukba. És persze ugyanaz igaz az orvosválasztásra is, mint a többiekre: azt kell megtalálnod, aki neked a legjobb. (Ha otthon szeretnél szülni, akkor a rendelet szerint akkor is kell háttérkórházat és/vagy háttérorvost választani, aki fogad, ha kórházban fejeződik be a szülés, illetve ha jól tudom, a várandósgondozásra is kell orvoshoz menni otthonszülés esetén is, és az otthonszülés el nem fogadottsága miatt érdemes olyan orvost választani, aki partner ebben, és nem jelent majd minden alkalommal külön negatív élményt.)

        Hát így hirtelen ennyi, nem tudom, közelebb jutottál-e a válaszhoz…

        Ja és ha szeretnél még szép szülésekről olvasni (és úgy általában is kiváló olvasmány a felkészüléshez), érdemes beszerezned Ina May Gaskin Útmutató a szüléshez című könyvét.

        Szép babavárást!
        Zita

  2. Sok születés történetet olvastam mostanában, (márciusra várom a fiamat) de a ti történetetek könnyeket csalt a szemembe. Nagyon köszönöm, hogy megírtad, igazi élmény volt olvasni! Sok boldogságot és egészséget kívánok Nektek!

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s