Horgolós-varrós-sütős hétköznapok

És akkor jöjjön a pótlás a horgolós-varrós-sütős hétköznapokról.

Elsőként itt van Csenge őszi/tavaszi szettje – kardigán és sapi:

Aztán egy horgolt fejpánt, amit itt találtam. Roppant egyszerű, mégis csuda látványos…

Ez pedig Marci bagolysapija. (Számtalan variációt találtok, ha rákerestek a “crochet owl hat” kifejezésre.)

Még mindig horgolás: szükségessé vált egy babalány szett – sapka és nadrág elkészítése, valamint egy pamut body (utóbbi varrva, nem horgolva). Hogy miért? …Khm… Nos, nem tudom, hogy a poklok melyik bugyrába száműzne egy pszichológus ezért, de az történt, hogy Jancsikából Pannika lett. Csenge ugyanis kitalálta, hogy Balambérnak kéne egy kis húgocska, mire közöltem, hogy az kizárt dolog, hogy én megvarrok még egy csecsemő babát, és abból kiindulva, hogy Jancsikának (korábban Babaka) hosszú évekig egyáltalán nem is volt neme, és csak pár hónapja kapta meg a Jancsika nevet, ami még mindig nem járt egyértelműen a fiúsításával, bátortalanul felvetettem, hogy mi lenne, ha ő kapna lány ruhát, és átneveznénk Pannikának, és akkor ő lehetne Balambér húga. Csenge egy darabig nem tudott száz százalékban azonosulni a tervvel, és ragaszkodott ahhoz, hogy ha Jancsika lesz is Balambér húga, akkor is maradjon meg Jancsikának, de aztán sikerült megértenie, hogy a Jancsikák csakis fiúk lehetnek, és kell találnunk egy olyan nevet, amit kislányoknak szoktak adni. Szóval íme Pannika és az ő rózsaszín toalettje:

Kevésbé számottevő alkotás a vessző babakocsi belső huzata, de már olyan rég meg akartam csinálni, hogy muszáj megörökítenem, hogy ó igen, kész van:

Ez sem túl látványos, de kifejezetten praktikus változás: Bogi baba új bőrt kapott, mivel az előző sajnos viszonylag silány anyagból készült, emiatt könnyebben koszolódott és bolyhosodott. Ezzel párhuzamosan kicseréltem a haját is pamutról gyapjú fonalra, és egy fokkal jobb technikával varrtam fel a fejére. Ilyen lett:

És nem feledkezhetek meg a manócsalád új tagjáról sem. Már korábban is gondoltam arra, hogy majd Marci is kap egy manót, aztán annyira beleszeretett Boglárkába és Málnába, hogy nem halogathattam tovább. Így született meg az első fiú manónk: Kökény úrfi. (A képen még nincs patent a nadrágján, ezért áll olyan furcsán rajta, de így is cuki…)

Marci is hamar összebarátkozott vele:

(Ha igény van rá, megpróbálok leírást is adni a különböző horgolt-varrt cuccokhoz, de nem ígérek semmit, mert most kissé sűrű az életünk…)

Végül, hogy kicsit visszacsatoljak az előző bejegyzéshez, jöjjön egy kis gasztro epizód. Mert azért szoktam kevésbé bonyolult dolgokat is sütni, mint a tündéres torta. Mondjuk zsemlét.

Ebben aztán tényleg semmi különleges nincs, viszont ha már előkerült ez a kép, felteszem a kérdést: miért van az, hogy ugyanaz a recept százszor jobb sütőben megsütve, mint kenyérsütő gépben? A fenti zsemle ugyanis egy szimpla kenyérsütőgépes tésztából készült, mégis egészen más, mint a kenyér, ami a gépben sül belőle. Sőt tapasztalatom szerint maga a kenyér is egészen más. Ötletek?

Ezzel lassan végére érek a pótlásnak. A következő bejegyzés arra próbál majd választ adni, hogy mi a teendő, ha gyermekünk beleönt egy fél üveg hobbiragasztót a számítógép billentyűzetébe. Mondhatnám, hogy na végre egy pasis téma, de nem, sőt a férfi társadalom (különösen az informatikus társadalom) lelki békéje érdekében óvva intenék mindenkit, akit első olvasásra felvillanyozott a beharangozóm, hogy bele ne nézzen a következő írásba!

Reklámok

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s