Költözik az iskolánk!

A nagy munkában el is felejtettem, hogy itt is írjak róla:

KÖLTÖZIK AZ ISKOLÁNK!

A Közép-budai Waldorf Iskola bérleti szerződését júniussal felmondta az IBS, így sürgetővé vált az egyébként már tervezgetett költözés. A frissen alakult iskolának nem kis teher belevágni az újabb építési munkálatokba, de a jövőre már négy osztálynyi gyereknek valahol el kell kezdeni a tanévet, ezért minden támogatásra szükségünk lesz.

Kölcsönöket veszünk fel, jótékonysági árverést szervezünk, adományokat gyűjtünk, téglajegyeket árulunk, stb-stb.

Köszönöm, ha adománnyal vagy a segítségkérésünk továbbításával támogatsz minket!

A Rózsák forradalmának kiáltványa

Ha nem voltál ott, és még nem olvastad…

Remélem, sőt biztos vagyok benne, hogy nem haragszanak meg rám a szervezők, hogy egy az egyben idézem. Vidd tovább te is!

Tehát:

A Rózsák forradalmának kiáltványa

Budapest, 2016. március 20.
‪#‎masallapotot2016‬

A Másállapotot a szülészetben! megmozdulás célja, hogy felhívjuk a figyelmet: a szülés, születés minősége a rövid és hosszú távú egészség megőrzésében, az élet minőségében alapvető szerepet játszik. A magyarországi szülészeti ellátórendszer jelenlegi formájában igen keveseknek jó, nem szolgálja sem a családok, sem a szülés körüli szakemberek, sem a közegészségügy érdekeit, sokszor kifejezetten káros, elsősorban a nőkre és gyermekeikre.

Mindezek miatt, a jelenért és a jövőért érzett felelősségtől vezérelve követeljük, hogy

  • az ellátás középpontjába kerüljön vissza az anya és gyermekének testi, lelki és szociális egészsége;
  • a szülészeti ellátásban is biztosítva legyenek a szülő nő és gyermekének alapvető emberi jogai és a betegjogok;
  • az ellátás ne szokásjogon alapuljon, hanem kövesse a tudományos bizonyítékokon alapuló legjobb gyakorlatokat, nemzetközi ajánlásokat;
  • továbbá, hogy a várandósgondozás és a szülészeti ellátás során a nők és a család méltóságának, döntéseinek tiszteletben tartása alanyi jogon mindenkinek járjon: minden földrajzi régióban, kórházban és otthonszülésnél, fogadott orvosnál és ügyeleten, kortól, iskolázottságtól, anyagi helyzettől és társadalmi státusztól függetlenül.

Legsürgetőbb problémák:

Szükséges a hazai szülészeti ellátásban alkalmazott szakmai irányelvek és protokollok felülvizsgálata, hogy azok a tudományos alapokon álló jó gyakorlatokkal, nemzetközi irányelvekkel összhangba kerüljenek. Biztosítsák a szülészeti ellátás egységes színvonalát. — Ne szenvedjen egy anya és gyermek sem feleslegesen, csak mert “úgy szoktuk”.

A kórházi és szakmai protokollok, szülészeti statisztikák legyenek nyilvánosak, mindenki számára könnyen (online is) hozzáférhetők. — Tények, ne pletykák alapján hozhassanak döntést a párok.

A szülő nőt és gyermekét érintő kérdésekben a döntés a felelős szülőké. Az orvosi szakértelem ne kizárólagos döntési jogkört jelentsen, hanem korszerű és elkötelezett szakmai támogatást az informált döntéshez.

Élő és folyamatos visszajelző rendszer kialakítása szükséges a nők és a szakemberek között, az érintettek bevonásával. — Sem a panaszok lesöprése, sem a pereskedés nem oldanak meg semmit.

A kormány ösztönözze és támogassa a szülészeteket, hogy a Nemzetközi AnyaBaba-barát Szülészeti Ellátásért Kezdeményezés ajánlásait alkalmazzák a gyakorlatban. — Az anya és gyermeke elválaszthatatlan egységet képeznek a szülés után is.

A császármetszés arányának csökkentése: az első császármetszés megelőzése a szülés természetes folyamatainak valódi támogatásán keresztül, a császármetszést követő hüvelyi szülés, farfekvéses szülés, ikerszülés, és a kitolási szak időtartamára vonatkozó irányelvek azonnali korszerűsítése. — A császármetszés legyen az, ami: életmentő műtét.

Családbarát császármetszés biztosítása: legyen jelen a nő választott kísérője, legyen korai, hosszan tartó bőrkontaktus és szoptatástámogatás császármetszés esetén is. — Mindez a császármetszéssel megszülető babáknak is jár.

Szülessen meg a törvényi háttere a bábai modell alapján működő független születésközpontoknak. — Ne csak a kórház és az otthon között választhassunk.

A szülést követő korai hazatérés (ambuláns szülés) lehetőségének biztosítása.

Az otthonszülés választása ne függjön anyagi szempontoktól, legyen államilag finanszírozott szolgáltatás.

Biztosítsák, hogy a betegjogoknak megfelelően a szülő nő mellett több személy is jelen lehessen a szülésnél. — Ne kelljen választani apa, dúla, édesanya vagy barátnő között.

Döntési lehetőség és szabadság biztosítása nehéz helyzetekben is, pl. ne legyen rutin a műtéti eljárás vetélés esetén, kapjanak a szülők időt és alternatív lehetőségeket (kivárás, gyógyszeres megszakítás). Halvaszületés esetén a baba átadása a gyászoló családnak a méltó búcsúzást segítve.

Erősítsék tovább a szülészeti gondozás bábai modelljét, az ellátást végző személy szabad megválasztását. Biztosítsák, hogy a szülésznők mindazokat a feladatokat végezhessék, amelyre a képesítésük feljogosítja őket (várandósgondozás, szülés és gondozás a gyermekágy korai szakaszában), hogy az ellátás folytonossága megvalósulhasson.

Szakember alapképzés átalakítása, tankönyv és gyakorlat felülvizsgálata, korszerűsítése.

Korszerű szoptatási elvek integrálása a szülészeti ellátásban résztvevő minden szakember képzésébe. — Ne kelljen egy anyának sem küzdenie a szoptatásért.

A kórházi személyzet számára érzékenyítő továbbképzések biztosítása: a szülés alatti módosult tudatállapot felismerése, és az ahhoz való empatikus és támogató viszonyulás; pozitív és erőszakmentes kommunikáció; interkulturális kommunikáció; családon belüli erőszak, nemi erőszak túlélőinek támogatása, szülés körüli veszteség kísérése — mindezek hozzátartoznak a gondozáshoz, a gyógyító hivatáshoz.

Példák az általános emberi jogok, a betegjogok sérülésére:

Gyakran sérül az emberi méltósághoz, az önrendelkezéshez, a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog. Méltatlan bánásmód, fenyegető szavak, türelmetlenség, becsmérlő megjegyzések, sürgetés, hálapénz elvárása, a nő hozzájárulása nélkül vagy kifejezett akarata ellenére elvégzett beavatkozások. Egyedül maradt újszülöttek, szüléshez, látogatásra be nem engedett apák, testvér gyerekek.

Sérül a tájékoztatáshoz való jog. Nem csak a szülés közben felmerülő beavatkozásokkal kapcsolatban nem kapnak a nők tájékoztatást, de szinte semmilyen könnyen elérhető információ nem áll rendelkezésükre, hogy megalapozott, felelős döntést hozhassanak arról, kivel, hol és milyen körülmények között akarják a gyermeküket világra hozni.

Nem nyilvánosak a protokollok, statisztikák. Az intézmények hallgatólagos, írásban sehol el nem érhető belső szabályait, szokásait más anyák történeteiből, utalásokból kell megfejtenünk. Nem tudjuk valójában mi fog történni, ki mikor hol lehet és nem lehet velünk, mi a kórház elképzelése az optimális szülési folyamatokról. Megfelelő tájékoztatás híján sérül az önrendelkezés joga is.

Számtalanszor tapasztaltuk, hogy az orvosi dokumentáció hiányos, nem pontos, rutinszerűen alkalmazott (kétes) beavatkozások felett elsiklanak.

Sérül a gyermek lehető legmagasabb egészséghez való joga, amikor rutinszerűen elválasztják az anyjától. A szülés utáni első órák jelentőségét, élettani előnyeit a legtöbb szakember a mai napig nem ismeri, vagy nem ismeri el. A születést követő közvetlen és hosszan tartó bőrkontaktusnak elsődleges szerepe van a rövid és hosszú távú testi és lelki egészségség elérésében. Ugyanígy az újszülött egészséghez való jogát sértjük, mikor nem biztosítjuk számára, hogy a nap minden órájában az édesanyja mellett maradhasson.

Sérül a kapcsolattartás joga, amikor az egészséges csecsemőt elveszik az anyjától a vizit, vizsgálatok, fürdetés idejére vagy éjszakára az osztály szokásaira hivatkozva. Kórházak a mai napig következmények nélkül hirdethetik honlapjukon a jogsértő kórházi rendet.

Sérül a gyógyintézet elhagyásának joga, amikor a finanszírozási rend miatt, valós, megalapozott orvosi indok nélkül, de azokra hivatkozva visszatartják a szülőket attól, hogy hazamenjenek.

Az Egészségügyi Világszervezet 1999-ben kiadott ajánlásának a hazai szülészetben legkritikusabb pontjai:

Támogatandó eljárások, amelyek a mai napig nem épültek be az ellátási gyakorlatba:

  • A nő fizikai és érzelmi állapotának megfigyelése a vajúdás és a szülés teljes időtartama alatt.
  • Ital felajánlása a vajúdás és a szülés során.
  • A lehető legkevesebb beavatkozás történjen, mely során a nő biztonságban érzi magát, és megőrizheti önbizalmát.
  • A szülő nő magánszférájának tiszteletben tartása a szülés helyszínén.
  • Empatikus támogatás a vajúdás és szülés alatt.
  • Tiszteletben tartani az asszony döntését arról, hogy ki legyen jelen a szülésnél.
  • A magzat szívhangjának időszakos (tehát nem folyamatos) ellenőrzése.
  • Szabadon választott testhelyzet és szabad mozgás a vajúdás és a szülés teljes időtartama alatt. A szülő nőt arra bíztatni, hogy ne háton fekvő helyzetet vegyen föl a vajúdás és a szülés alatt.
  • Korai közvetlen bőrkontaktus.

Megszüntetendő eljárások, melyek a mai napig gyakoriak maradtak a szülészetben:

  • Rutinszerűen alkalmazott beöntés.
  • A fanszőrzet rutinszerű leborotválása.
  • Intravénás infúzió rutinszerű alkalmazása a vajúdás és a szülés folyamán.
  • Intravénás kanül rutinszerű, megelőző behelyezése.
  • Háton fekvő helyzet rutinszerű alkalmazása vajúdás vagy szülés alatt, kengyellel vagy kengyel nélkül.
  • Hosszan kitartott, irányított nyomás a kitolási szakban (Valsalva műfogás).
  • A méhüreg rutinszerű kimosása szülés után.
  • A méhüreg rutinszerű, kézzel való ellenőrzése (manuális méhűri betapintás) a szülés után.

Kérdéses és gyakran rosszul alkalmazott eljárások, amelyek a mai napig rutinszerűek a hazai gyakorlatban:

  • Rutinszerű burokrepesztés a tágulási szak korai fázisában.
  • A nő hasára gyakorolt nyomás a kitolási szakban (Kristeller-manőver).
  • Rutinszerűen alkalmazott gátmetszés.
  • A köldökzsinór korai elszorítása.

A nők jó szülési élménye kulcsfontosságú a családok jóllétére, a további gyermekvállalásra nézve. A szülészeti ellátórendszer reformja, a szülési jogok érvényre juttatása jelentős mértékben hozzájárulhatnak a társadalom egészségéhez, jóllétéhez és a tervezett gyermekek megszületéséhez, amely az egész társadalom érdeke.

masallapotot@gmail.com

Forrás: https://www.facebook.com/events/1532862387043803/permalink/1548284685501573/

A kockás ingek gallérjára

Nem leszek népszerű… Az a helyzet, hogy rendkívül ambivalens érzéseim vannak a mostani, nagy, oktatáspolitikai felháborodással kapcsolatban.

Egyfelől megértem, sőt egyetértek: a központosítással rég nem látott mélypontra süllyedt az oktatás. Az új felállással a csíráját is elfojtották annak, hogy azok, akikben megvan erre a hajlandóság, kreatívan tudjanak tanítani, hogy újra és újra kikeverjék a szuperszappanbuborékot, vagy szódáspatronból rakétát építsenek az iskola udvarán, vagy lefeküdjenek a földre füvet simogatni… És igen, ma a politikusok annyira siralmasan alattvalónevelő irányba próbálják terelni az oktatást, hogy az már abszurd.

DE! És itt jön a népszerűtlen rész. Durván 50-100 éve léteznek reformpedagógiai törekvések, amik valami mást szeretnének az iskolában látni, mint a történelmileg-államilag-politikailag meghatározott/megszokott vonal. Több évtizede indultak el a PISA-vizsgálatok, ismerjük az eredményeinket – nem jók. A pedagógusok egy része kezdetektől fogva erőn felül próbál minőséget adni a diákjainak, míg a többség képtelen anyagi, túlterheltségi vagy egyéb okokból a kötelező minimumnál többet-jobbat kisajtolni magából, és döbbenetesen sokan vannak, akiknek “tökmindegy”. A szülők elhümmögnek, hogy ejejj, sok a házi, vacak a tankönyv, hülyeséget beszél a Marika néni, de ennyi. Évtizedek óta elvagyunk a hazai oktatás lábvizében, mert “annyira azért nem rossz”, hogy úgy komolyabban felhorkanjunk miatta. Csak a gyerekeinknek…

Most, amikor a pedagógusok napi szinten érzik a nyomást, amikor már azok is a bőrükön tapasztalják meg, hogy maga a tanítás csorbul, akiknek eddig “tökmindegy” volt, és amikor kényszerűségből a szülők zsebébe és naptárjába nyúl bele az iskola, mert nincs kréta, és kell valaki, aki hétvégén ingyen kifesti a termet, akkor hoppá, mindenki felébred, és végre valahára megszületik a nagy összefogás. Az oktatás érdekében.

Az oktatás érdekében? Csak halkan merem megkérdezni, hogy miért nem volt elég a felébredéshez a gyerekek karikás szeme, tövig rágott körme vagy botrányos szövegértési eredménye? Az miért nem zavart senkit, hogy 8-12 évig szuszakolunk olyan tudást a fejekbe, aminek kb. a 75%-át elfelejtik, a maradék 25%-át pedig vagy sikerül hasznosítani, vagy nem, de ha nem volt olyan karizmatikus tanáruk, aki arra is megtanította volna, hogyan, akkor inkább “vagy nem”? Mi több, még büszkének is kéne lenni a felhalmozott lexikális tudásra, és a sok hülye nyugat-európai bezzeg fele annyi könyvet sem olvas el, és negyed annyi képletet sem magol be, és vegyétek észre, hogy mi csináljuk jól, azok odaát mind tanulatlan trógerek, akik valószínűleg csak a napsütéses órák száma vagy a konfliktusmentesebb történelmi gyökerek vagy ki tudja milyen rejtélyes okok miatt érzik magukat jobban a bőrükben, és sikeresebbek a maguk silány, felszínes életében. És akkor egyszer csak elfogy a kréta. És kréta nélkül nincs oktatás. Amíg volt, addig “tökmindegy” volt, hogy mennyire remegett a diák kezében, amíg kicsikorogta magából azt a fránya képletet, hogy aztán megkapja, hogy üljön le, egyes, de lehetőleg úgy, hogy a diák érezze, hogy az az egyes nem csak a képletnek szól, hanem az ő egész kis mihaszna életének, hiszen nyilvánvaló, azzá fog válni, ha ez a képlet nem vésődik be! Szóval akkor most kicsoda, micsoda a cél?

Ha majd lesz megint kréta, akkor honnan és hogyan folytatjuk tovább? Ha majd ismét ugyanúgy (vagy netán még inkább) megtehetjük, hogy megújuljon a pedagógia, akkor majd szeretnénk-e és képesek leszünk-e megújítani? Szembenézünk-e azzal, hogy a kicsit sárga, kicsit savanyú, akkor is csak citrom volt, ha még oly nagyon fényeztük is? Ha meglesz rá a lehetőségünk, akkor képesek leszünk-e kiönteni azt a kellemes, langymeleg lábvizet? Vagy majd megint el fogjuk felejteni a nagy szavakat, hogy a gyermekeink és a jövő?

Lehet, hogy kegyetlen kérdések, mondtam, hogy nem leszek népszerű. De nagyon szeretném azt látni, hogy a nagy tanár-szülő összefogás nem áll meg ott, hogy mit kapunk kívülről, fentről ahhoz, hogy az iskolában – a szó legnemesebb értelmében – tanítás folyjon, hanem mindenki leás egészen az alapokig, és magától is megkérdezi: én vajon tanítok, vagy csak végigszaladok a tanmeneten, adok, építek, vagy csak túlélek, és a diákjaim is csak túlélnek? A szülő is, a tanár is minta. Ha a politika alattvalókká minősíti le őket, alattvalókká fognak nevelődni a gyerekek is. De ha az iskola csak vegetál, akkor a diákjai is csak a túlélésre fognak hajtani. Innen nézve nincs nagy különbség a kettő között… Szóval ha már ekkora a lendület, akkor legyen valódi értelme. Így legyen! Bár így lenne…

Játszószőnyeg vagy mi…

Már egy ideje álmodoztam arról, hogy készítek egy nemez játszószőnyeget, de nehezen szántam rá magam, aztán amikor a gyerekek megláttak egyet Kriszta barátnőméknél, egyértelműen eldőlt a kérdés… Az övékét profi nemezelte, én meg még messze nem tudok elég trükköt ezen a téren, szóval a mienk egy nedves nemez – tűnemez vegyes felvágott lett.

Először elkészültek a régi manócskák mellé az új lakók: egy béka…

P1080809

… és egy csiga.

P1080817

Aztán összeállítottam magát a játszószőnyeget gombákkal…

P1080829

…tóval és nádassal…

P1080830

…tönkházikóval.

P1080828

Hát ezt a játszószőnyeget képzeltem el a…

P1080823

…a legkisebbnek…😀

P1080831

A nagy lámpaprojekt

Az úgy volt, hogy még nászajándékba kaptunk egy nagyon szép lámpát, én legalábbis nagyon szerettem. A szeretésnek megfelelően az évek során igencsak viharvert állapotba került, a váz elkezdett rozsdásodni, a huzat (vagy mi a helyes kifejezés) itt-ott elszakadt, a zsinórozás letekeredett. Rendkívül szomorú látvány volt…

lampa01

Így aztán valamikor szeptemberben úgy döntöttem, felújítom. Mondjuk nemezzel…

Első lépésként lecsupaszítottam a vázat, és kiszereltem a lámpa foglalatát.

lampa02

Az összkép még siralmasabb, de sebaj, ekkor már tudtam, hogy ennél csak szebb lesz. Jöhetett a váz csiszolása és újrafestése. Aztán elkezdődött a munka lelkes segítőmmel.

A pihe-puha gyapjúrétegek kirakása…

lampa03

…spricnizés…

lampa04

…némi masszírozás, gyúrás…

lampa05

…aztán díszítés a félig kész alapra tűnemezeléssel…

lampa06

(igen, ez már egy másik szín)

…aztán még több gyúrás…

lampa07

…száradás után szabás-varrás…

lampa08

…és kész!

lampa09
lampa10
lampa11

Egy gyors minőségellenőrzés után mehetett is volna bevetésre, de kiderült, hogy a foglalat zárlatos, így egyelőre az éjszakai, akciós képre várnotok kell. De azért így se rossz…lampa12

8 éves lett

Nem írtam róla a napján, és most sem tudok sokat, de az van, hogy Csenge 8 éves lett.

Ha lenne időm, sem kezdenék már bele egy milyen is Csenge így 8 évesen fejtegetésbe, mert már olyan nagylány… Privát szféra meg minden… Meg kb. regényt lehetne róla írni. Aki ismeri, tudja, milyen, aki nem, annak úgysem tudjuk elmesélni.

Csenge az Csenge.🙂

Isten éltessen!

Ui.: Szombaton buli lesz! A résztvevőkre való tekintettel gondolatban visszanyargaltam a “mentes” évekig, ugyanis egy tekintélyes méretű, vegán tortával fogunk ünnepelni. Ha elfogy, írok róla…😀

A Gugli most nem a barátom…

…és nem akarja megmutatni a képeimet. Amint sikerül zöldágra vergődnöm a remek újításaival, felfedem a legfrissebb fotókat. Bocs… És éljen a felhasználóbarátság! Grrr…

Ápdét: Megfejtenem még mindig nem sikerült, de kerestem más megoldást. Ha találtok még hibás képet, továbbra se fogjátok vissza magatokat, és szóljatok! Köszi!!!

Pótbejegyzés a hidegkúti adventi bazárról

Ahogy azt legutóbb írtam, az ősz az alkotás jegyében telt, és ez az alkotás messze nem merült ki az ajándékfabrikálásban. Volt ugyanis szokás szerint adventi bazár is (a Pesthidegkúti Waldorf Iskolában), ahova ismét készült néhány portéka:

Egy-marék-mogyoró Betlehem

bazár1

Gyapjúangyalok

bazár2

bazár3

Nemezelt szappanok

bazár4

Apró gyapjú Madonnák (a háttérben a mogyi-Betlehemek immár zsákocskákba csomagolva)

bazár5

(A fotók minőségéért elnézést, bepakolás előtt ezek már nagyon kutyafuttában készültek…)